December van, és fontos döntéseket kell meghoznia az Európai Uniónak, amelyek egy része Magyarországot is érinti. Ezeknek az eseményeknek az együttállásakor általában elkezdődik az Európai Unióban az Orbán-show, amelyet nem most láthatunk először.
2020 végén nagyon fontos ügyekben kellett megegyeznie az Európai Uniónak. Három dologról döntöttek:
- Az unió hétéves költségvetéséről,
- a koronavírus-járvány okozta gazdasági problémák enyhítésére létrehozott helyreállítási alapot,
- valamint a részben Magyarország megrendszabályozására kitalált jogállami, illetve végső nevén kondicionalitási mechanizmusról.
A vita nagyon sokáig tartott, és a magyar kormány többször vétóval fenyegetett a hétéves költségvetés ügyében. Ezt december végéig kellett elfogadni, különben vészhelyzeti, évente megszavazott költségvetésre kellett volna átállnia az EU-nak. A kompromisszumot végül Angela Merkel küzdötte ki Orbán Viktor magyar és Mateusz Morawieczki lengyel miniszterelnökökkel.
A két kormány rámondta az igent a költségvetésre, cserébe a kondicionalitási mechanizmus kicsit gyengült, és a pletykák szerint született egy ígéret is arra, hogy a magyar parlamenti választások előtt nem fogják alkalmazni. Ha volt ilyen ígéret, be is tartották, hiszen közvetlenül a választások másnapján indították el a mechanizmust.
Az, hogy erről Orbán személyesen egyezett meg, nagyon fontos része volt az egész ügynek. A magyar miniszterelnök általában úgy tárgyal az EU-ban, hogy a konfliktust technikai szinten, a miniszterek tanácsában vagy a nagykövetek között gerjeszti, általában a legerősebb uniós fegyver, a vétó bevetésével. Ezt a technikai konfliktust tudja aztán politikai szinten feloldani, miután személyesen egyeztetett a többi miniszterelnökkel.
2022 végén valami nagyon hasonló dolog történik. Most négy ügyben kell megegyezni:
- A hétéves költségvetésből Magyarországnak járó pénzek befagyasztásáról,
- a Helyreállítási Alapból Magyarországnak járó pénzekhez való hozzáférésünkről,
- az Ukrajnának nyújtani tervezett segélyről,
- valamint a globális minimumadóról.
December hatodikán kellett volna mind a négy ügyben döntenie a pénzügyminiszterek tanácsának, az ECOFIN-nak, de egyben sem sikerült. Mind a négy téma lekerült napirendről. A magyar kormány és az alá tartozó média sokat rugózott azon, hogy Varga Mihály pénzügyminiszter megvétózta-e az Ukrajnának szánt segélyt. Az Európai Unióval kapcsolatos tárgyalásokban sokszor pont azért kommunikál ennyire hatékonyan a magyar kormány, mert kihasználja a jogi és technikai nüanszokat, esetleg azok nem ismeretét.
Varga nemet mondott a segély nyújtásához szükséges egyik komponensre. A tanácsban ilyen ügyekben egyetértésre van szükség, tehát minden tagállam szavazata szükséges. Ha nincs meg minden tagállam szavazata, akkor szavazás sincs. Egyedül Magyarország nem támogatta az ügyet a 27 tagországból, tehát Magyarország szavazata hiányzott az elfogadásához. Ezt nevezik a gyakorlatban vétónak, és a világ Magyarországon kívüli része ezt így is értelmezte.
A december eleji lett volna az utolsó rendes ECOFIN-ülés idén, ezért itt lehetett volna minden ügyben dönteni. Ám az ülés előtt történt egy fejlemény. Korábban megírtuk, hogy az Európai Bizottság azt javasolta, hogy a tanács függessze fel a Magyarországnak járó pénzek durván harmadát. Ez csak akkor lép hatályba, ha a miniszterek megszavazzák, addig csak egy javaslat.
Létrejött viszont egy 12 országból álló blokk, amely azt kérte a bizottságtól, hogy vegye figyelembe, hogy Magyarország tett reformokat a pénzek megszerzéséért, és fogalmazzon meg egy olyan ajánlást, ami ezt figyelembe is veszi. Az eljárás itt valószínűleg az lesz, hogy nem kizárólag a november 19 előtt véghez vitt reformokat vizsgálják majd, a bizottság pedig végül valószínűleg visszajön majd egy kisebb összeg befagyasztásáról szóló javaslattal. Ennek a 12 országnak része Németország, Franciaország, Olaszország és több keleti tagállam is.
Ennek több valószínű oka is lehet. A tanácsban a tagállamok minősített többségére van szükség a pénzek befagyasztásához. Ez a tagállamok 55 százalékát jelenti, amelyek lefedik az unió népességének 65 százalékát. A mostani nagyon szigorú javaslattal nem teljesen biztos, hogy meglett volna ez a többség. Egy kevésbé szigorú javaslattal sokkal biztosabban meglenne. A kondicionalitási mechanizmust most alkalmazzák először, mindenki arra törekszik, hogy a lehető legbiztosabban működjön. Végül az történt, hogy az Európai Bizottság ragaszkodott ahhoz, hogy az eddigi értékelése volt pontos, és nem csökkentett a befagyasztani kívánt pénzek mértékén. Ez valamennyire megnehezíti az alkut, de a német kormány már jelezte, hogy támogatni tervezik a javaslatot.
A másik ok akkor derül ki, ha felrajzoljuk a szemben álló felek hatalmi konfliktusát.
- Az egyik oldalon a tanács Magyarországon kívüli része áll. Ők szeretnék elfogadtatni a globális minimumadót, az Ukrajnának szánt segélyt, és valószínűleg a magyar pénzek befagyasztását is. Az ő mozgásterük Magyarország megbékítésére abban van, hogy csökkenthetik a pénz mennyiségét, amelyet befagyasztani terveznek.
- A másik oldalon Magyarország áll, amelynek kormánya szeretné, ha hozzáférnénk a Helyreállítási Alapból származó pénzekhez, és a lehető legkevesebb pénzt fagyasztanák be. A magyar mozgástér a vétókban van, ezekkel tudja kizsarolni, hogy a tanács kevesebb pénzt akarjon befagyasztani.
Uniós vitákban nem összefüggő eljárásokat általában nem szerencsés egybevonni, erről kommunikált korábban a magyar kormány is. Nem szerencsés ugyan, de szinte minden esetben ez történik, és erre ad tökéletes lehetőséget az, hogy a miniszterelnökök szintjére, a december 15-i uniós csúcsra viszik majd az ügyeket, ahol személyesen Orbánnal tudnak majd megegyezni a vétók elengedéséről és a pénzek befagyasztásáról.
A magyar miniszterelnök a korábbi minta szerint most is hajlandó elmenni a falig, addig, ahol mások már visszafordultak volna. Ilyen például az ukrán segély vétója, ami akkora arcvesztés volt a nemzetközi politikai térben, amit Orbánon kívül nem sokan vállaltak volna. A végén viszont, ahogy általában, valószínűleg megegyezés lesz.
Érdemes viszont azt a kérdést is feltenni, hogy előbbre jut-e a magyar kormány ezzel a kemény diplomáciai csatározással. A legutóbbi hasonló esetben sikerült ugyan megpuhítani és elhalasztani a jogállami mechanizmus alkalmazását, de látványosan mégis visszajött, hogy újra a magyar kormányba harapjon. Az akkori erőfitogtatásra nagyon sok politikai tőkét pazarolt el a magyar kormány, és nem lehet azt állítani, hogy Magyarország előrébb jutott volna vele. Legfeljebb egy kicsit kevésbé jutott hátrébb.
Most is nagyon hasonló helyzet várható. A magyar pénzeket nagy valószínűség szerint be fogják fagyasztani, legfeljebb kevesebbet, mint azt eddig tervezték. Előrébb nem jutunk a vétóval való fenyegetőzéssel, de ez jelentős politikai tőkét emészt fel, amelyre a következő tárgyalásoknál is szüksége lenne.
Arról is érdemes beszélni, hogy a keddi nap különösen azért volt érdekes, mert a magyar kormány a visegrádi négyek mindhárom másik tagjával összeütközésbe került.
- A cseh elnökség szervezte azt a tanácsülést, amelyen direktben a magyar pénzek jóváhagyásához kötötték a vétóktól való elállást.
- Szijjártó Péter mellett állva durván kiakadt a szlovák külügyminiszter, miután Szijjártó találkozott Robert Fico volt miniszterelnökkel.
- És Varga Mihály megvétózta azt az ukrán segélyt, amely Lengyelországnak lett volna nagyon fontos.
A magyar kormány keményen tárgyal a diplomáciában, és látványosan hajlandó messzebb menni, mint mások. De ennek valamiért soha sem az a következménye, hogy a vitákat megelőző pozíciójához képest előrébb kerülne Magyarország.
