Belföld

„Most már egészen rossz állapotban érkeznek hozzánk a menekültek” – aneszteziológusok, háziorvosok és neurológusok is önkénteskednek

Mohos Márton / 24.hu
Mohos Márton / 24.hu
Több vidéki kórházban is fizetett szabadságot adnak azoknak az orvosoknak, akik a MedSpot Alapítvány felhívására a menekültek ellátásában segítenek. Pszichológusok is részt vesznek az önkéntes munkában, és azt mondják, akár a szemkontaktus vagy egy félmosoly is ki tudja billenteni a krízisből az elveszett biztonságérzetet keresőket. Az alapítvány a 2015-ben Magyarországon keresztül menekülőkön is segített, majd pszichológusi támogatást biztosított a járvány alatt az egészségügyi dolgozóknak. Most egy Beregsurányban kihelyezett mobilrendelőben látják el az Ukrajnából érkezőket.

Nagyjából a háziorvosi és a sürgősségi ellátás között működünk, de inkább a háziorvosi ügyelethez hasonlítanám a tevékenységünket

– mondja Dr. Spányik András, annak a MedSpot Alapítványnak az alapítója, amely önkéntes orvosokat toboroz az Ukrajnából menekülők egészségügyi ellátásához. A szervezet orvosai és pszichológusai a határhoz közeli Beregsurányban, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat segítőpontján nyújtanak ellátást a nap 24 órájában, a hét minden napján.

Kezeltek már infarktusos beteget és súlyos koronavírusost, ők magasabb szintű kórházi ellátást igényeltek. A MedSpot alapítójának elmondásából ítélve ez nem jelentett problémát, mert jól szervezett az ottani, civilek által biztosított egészségügyi ellátás, amelynek keretében a mentőszolgálatot is bevonva tovább lehet navigálni a beteget valamelyik közeli kórházba, ahonnan egyéb segítséget is kap az alapítvány, például a veszélyes hulladék elszállításában és orvosi eszközök biztosításában.

Spányik Andrásék számára nem ismeretlen a mostanihoz hasonló krízis, hiszen a MedSpot Alapítvány a 2015-ös menekültválságkor alakult. Akkor a Keleti pályaudvaron, majd Röszkén, végül pedig Horvátországban nyújtottak segítséget a háború miatt otthonaikat elhagyni kényszerülők számára. Most adományokból vásárolt eszközökkel és egy mobilrendelőként funkcionáló, vizsgálóággyal és a sürgős esetek ellátásához is felszerelt mikrobusszal érkeztek meg március első napjaiban az ukrán határhoz közeli Beregsurányba. Azt, hogy a háború február 24-ei kitörése után segíteni kell, Cseke Béla, az alapítvány egyik kurátora, az Uzsoki Utcai Kórház sürgősségi osztályának vezetője döntötte el. Felvette az illetékes védelmi bizottsággal a kapcsolatot, így született meg a döntés, hogy a 2015-ben már összeszokott csapat Beregsurányba teszi át a székhelyét.

Aneszteziológus, háziorvos, neurológus, sürgősségi orvos is van a csapatban, de előfordult már, hogy egy pszichiáter ügyelt. „Ezt a típusú ellátást nagyjából minden orvos el tudja látni, hiszen alapellátást biztosítunk, amelyek rutinfeladatokat jelentenek többnyire a gyakorló orvosoknak” – hangsúlyozza Spányik András, aki maga is több alkalommal ügyelt már Beregsurányban, a leghosszabban egyszerre három napon át, váltásban a kollégáival. Ami viszont nem rutin, az az aktuális helyzet: traumaáldozatokat kell kezelni. Jöhetnek olyan szituációk, amelyekhez nem feltétlenül orvosi kompetencia, sokkal inkább empátia szükséges.

Ha érkezik egy család, amelyből valamelyik családtagot – akár egy súlyos betegség miatt – ki kell emelni, az ebben a helyzetben, amikor együtt menekülnek és az összetartozás érzése a biztonságuk része, kifejezetten traumatikus lehet a számukra. Ez olyan turbulens helyzet, amit az ott lévő orvosnak is kezelnie kell. Ezért ez részben szociális munka is, nemcsak gyógyítás

– érzékelteti Spányik doktor a feladat összetettségét.

Marjai János / 24.hu Dr. Spányik András

A MedSpot Alapítvány munkájának híre nemcsak magyar orvosokhoz jutott el, hanem Hollandiába és Japánba is. Eddig hét holland és két japán orvos, valamint egy japán ápoló is segített a beregsurányi menekültponton, egy holland orvos közülük a Migration Aid Madridi úti menekültszállóján is vállalt ügyeletet. A japán ápoló továbbra is a határnál segíti az ellátást, és további négy holland orvos érkezik még a következő hetekben önkéntesként.

Az eltűnt biztonság nyomában

Az alapítvány nemcsak önkéntes orvosokkal, hanem pszichológusokkal is segít a háború elől menekülőknek, de míg az előbbiek a hét minden napján és állandó készültségben Beregsurányban vannak, utóbbiak csak bizonyos napokon, illetve akkor, ha szükség van rájuk. Márpedig sokszor van szükségük mentális támogatásra az otthonaikat, gyakran családtagjaikat is hátrahagyni kényszerülőknek, akiknek az egyik legalapvetőbb emberi szükségletük, a biztonságérzetük szűnt meg a háború kirobbanásának napján.

Sokan napokig úton vannak, ezalatt alig alszanak, megfeszült izomzattal, étlen-szomjan utaznak, mire biztonságos helyre érnek.

Stresszhelyzetben a kognitív funkciók – az információfeldolgozás, emlékezés, döntéshozatalhoz szükséges készségek – átmenetileg beszűkülnek.

Amikor átérnek a határon, a legfontosabb dolog, amit tenni tudunk a menekültekért, hogy valaki kedvesen, érthetően elmondja nekik, hogy itt megpihenhetnek, vigyázunk rájuk, biztosítjuk őket arról, hogy biztonságban vannak. Fontos, hogy úgy segítsünk a menekülteknek, ahogy nekik jó, a segítő ne erőltesse rájuk a saját elképzeléseit

– mondja Gődény Anna, aki klinikai szakpszichológusként vesz részt az alapítvány önkéntes pszichológus csapatának a szervezésében. A szakember kiemeli, aki ekkora stresszben van, annak a jelenben való lehorgonyzásban kell segíteni. Horgonyzó – úgynevezett grounding – technika lehet, ha megkérdezik, hány éves, kivel érkezett, tudja-e, hol fog aludni, mik a tervei. Olyan technikák is segíthetnek az érzelmi felfokozottság, esetleg a testtől való elszakadás élményének csökkentésében, hogy a környezet különböző modalitásait figyeltetjük meg a krízisben levővel: mit lát, milyen a talpa alatt a talaj, milyen szagokat, illatokat érez. A pszichológiai intervenciók célja a szorongás, a stressz csökkentése, a biztonság érzés megteremtése – sorolja a pszichológus.

A helyzet azért is speciális, mert bár a hadkötelezettség elrendelése előtt férfiak is érkeztek Magyarországra, később főképp nők és gyerekek jöttek. A szakember szerint fontos szükséglete lehet egyes anyáknak, hogy legyen terük átgondolni a lehetőségeiket, a szükséges következő lépéseket. Ilyenkor az is segítség, ha az önkéntes lefoglalja a gyerekeket, hogy addig az édesanyának legyen ideje és tere rendezni a gondolatait.

Újra és újra összeomlani

A pszichológiai intervenciók lényege a biztonságérzés kialakítása, a stresszreakció csillapítása, valamint a megküzdő képesség aktivizálása például korábbi nehéz élethelyzetek megoldásának felidézésével. Gődény Anna szerint fontos hangsúlyozni azt is, azzal, hogy eljöttek, aktívan tettek önmagukért, a biztonságukért. A szorongást egyszerű dolgok is csökkenthetik: bevonják a menekülteket a mindennapi tevékenységekbe, feladatot kapnak, segíthetnek, végezhetik az olyan típusú rutin feladatokat, mint például a főzés, mosás. Ezek azok az apró dolgok, amelyek segíthetnek megadni a normalitás, a „minden rendben van” érzését.

Marjai János / 24.hu Gődény Anna klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta-jelölt.

A klinikai szakpszichológus szerint vannak, akik kész forgatókönyvvel és tervvel érkeznek, azonban amint elérik a biztonságot, gyakran szertefoszlanak ezek a tervek. A nők szorongóvá válnak a férjeik nélkül. Érzelmileg nagyon megterhelő és gyakran bénító annak az élménye, hogy ők elérték a biztonságot, de a szeretteik, akik otthon maradtak, továbbra is veszélyben vannak. A kötelék, kötődés érzésének a sérülése lehet az egyik oka ennek a bénultságnak, hiszen a családokat a háború szétszakította, a férfiak beláthatatlan ideig nem követhetik a családjukat.

A szintén klinikai szakpszichológus Kovács Erika a MedSpot Alapítvánnyal Beregsurányban töltött idő alatt találkozott egy menekült nővel, akinek komplex ellátásra volt szüksége. Kisebb gyerekei az apjukkal az ostromlott területen ragadtak, kamaszlánya pedig úton volt Magyarországra.

Érthető módon nagyon rossz lelkiállapotban volt, állandóan a telefonját bújta, várta a híreket, és minden bizonytalan információ után újra és újra összeomlott

– idézte fel a szakember, aki kiemelte, hogy az ehhez hasonló esetek kezelésében kulcsfontosságú a csapatmunka. A Beregsurányban tartózkodó szakemberek – a máltaiak segítői és tolmácsai, az alapítvány orvosai, ápolói és pszichológusai – egy olyan hálót igyekeznek a menekült köré fonni, amely az érkezése után szinte azonnal megtartja őt. A máltaiak fogadják, ételt, italt, szállást kínálnak neki, a szükségleteiről és a terveiről kérdezik. Már az első kapcsolatfelvétel alatt megmutatkozhat, hogy ki milyen mentális állapotban van, ki az, aki orvosi, pszichológiai segítségre szorul. A különböző szakemberek egy láncolatban kapcsolódnak össze, az alapvető szükségletek kielégítésétől haladva a pszichológiai elsősegélynyújtás felé, közben egymást tájékoztatva a fejleményekről, együtt gondolkodva a lehetséges megoldásokról.

Ezzel a közös gondolkodással és csapatmunkával sikerült enyhíteni az Ukrajnában ragadt gyerekei miatt aggódó nő terhein is, valamennyire stabilizálni az érzelmi állapotát. Volt, aki arról gondoskodott, hogy eleget egyen, más újra és újra meghallgatta, volt, aki egy öleléssel támogatta, az orvos megvizsgálta, átbeszélte vele a gyógyszeres lehetőségeket, a pszichológus pedig a krízisállapotot igyekezett enyhíteni. Mivel a nő a közös szálláson nem tudott pihenni, a szakemberek együttes döntése után egy szeparált alvóhelyet kapott, amely egy nyugodtabb éjszakát hozott számára.

Egy krízishelyzetben lévő ember lehet nyugtalan, feszült, impulzív, gondolati és érzelmi síkon is beszűkült, ezért nem könnyű vele a kapcsolatteremtés. Empatikus meghallgatással és – amennyiben elfogadja – egy-egy finom érintéssel lehet segíteni abban, hogy kapcsolatba kerüljön a realitással, újra biztonságban érezhesse magát. A beszélgetés közben a krízisben lévő ember részéről egy-egy szemkontaktus, egy félmosoly már jelezheti, hogy a kapcsolat megszületett. Ekkor lehet majd az itt és most helyzetről beszélgetni, segíteni a krízisben lévőt energiaforrásai mobilizálásában – avat be Kovács Erika a krízisintervenció módszertanába.

A menekült édesanya kamaszlánya – mint később kiderült – már úton volt Magyarország felé, a pszichológiai intervencióval párhuzamosan a Máltai Szeretetszolgálat munkatársai gyűjtötték az információkat, hogy a lány éppen hol van és mikor érkezhet a magyar határra, folyamatosan tartva ezzel az anyában a lelket.

Noha klasszikus terápiás folyamatra sem idő, sem pedig tér nem áll rendelkezésre, Anna és Erika is hangsúlyozzák, az ellátásban résztvevő pszichológusok által nyújtott lelki elsősegélynyújtás – szervesen illeszkedve a többi segítő munkájához – elegendő lehet ahhoz, hogy a menekültek megnyugodjanak, és újra biztonságban érezzék magukat. A szakemberek kiemelik, a kríziskezelésben kevéssé jártas pszichológus is megtalálhatja a helyét a menekültek ellátásában, hiszen a foglalkozás, a játék a gyerekekkel egy kis időre tehermentesíti az anyát, így átgondolhatja a terveit.

A segítők segítése

A menekültek egészségügyi állapotát nemcsak a háború okozta trauma, hanem a nem megfelelő ukrán egészségügyi ellátás is befolyásolja. Spányik András azt meséli, a harcok kezdete után nem sokkal még viszonylag jó egészségi állapotú betegek érkeztek, akik „csak” a már meglévő, alig kezelt krónikus betegségeiket hozták magukkal. Az azonban már ekkor látszott, hogy az érkezők többségének nincs kötelező oltása, és ellátásra szorul a tbc-s és HIV-fertőzött menekült is. Beregsurányban tesztelni ugyan tudják koronavírusra a menekülteket, ám oltásra csak kórházban vagy nagyobb segítőpontokon van lehetőség, viszont az érkezők többsége nem él ezzel.

Marjai János / 24.hu

A harcok elhúzódásával már nemcsak a háború elől menekülők, hanem azok a háborús menekültek is megérkeztek Beregsurányba és a MedSpot Alapítvány orvosaihoz, akik a saját bőrükön tapasztalták a harcokat. Lőtt sérülésekkel érkezőket is láttak Spányik Andrásék, és kezeltek olyan nőt is, akit ledobott az ágyról a robbanás. Egyre többen érkeznek olyanok, akik a menekülés közben sérültek meg, vagy kaptak el hasmenéses vírust, esetleg éppen megfázásos megbetegedést.

Most már egészen rossz állapotban érkeznek hozzánk, súlyos sérülésekkel és régóta a háborútól nyűglődve

– ecseteli Spányik doktor, aki szerint nehézséget jelent az is, hogy az érkezők korábbi betegségei is érthető módon elhanyagoltak, hiszen az ukrán egészségügyi ellátórendszer háborús időkben még kevésbé tud színvonalas gyógyítást nyújtani.

Akad munka bőven a MedSpot orvosainak: sok beteg gyógyszerek nélkül érkezik vagy a félbemaradt kezeléseiket kell utókezelni, mindezekre ráadásul még a stressz is rárakódik. A jelentkező önkéntes orvosok ügyeleti ideje maximalizált, vagyis mindenképpen szükséges váltaniuk egymást. Gődény Anna és Kovács Erika szerint is fontos, hogy korlátozzák az ellátást végzők idejét, mert őket is megterhelik a menekültek traumái.

Fontos látni, hogy az is traumatizálódhat, aki az áldozatokkal kapcsolatba lép, beszél velük. Ezekkel az élményekkel, érzésekkel foglalkozni kell, jó ha valamilyen szakmai közegben megoszthatók, hogy elkerülhető legyen a segítőknél a stressz és a poszttraumás stressz tünetek, a kiégés kialakulása

– magyarázza Erika, miért fontos a másodlagos traumatizáció kivédése a segítők körében.

A MedSpot Alapítvány éppen ezért a segítők segítésére is figyelmet fordít, és kezd hamarosan egy szupervíziós csoport szervezésébe, amelynek keretében az ellátásban részt vevő segítők, orvosok, ápolók és pszichológusok beszélgethetnek tapasztalataikról, érzéseikről.

Azt, hogy az önkéntesség és a segítségnyújtás túlzásba vitele komoly veszélyeket rejthet magában, Spányik András is megtapasztalta. A háború kirobbanása után nem sokkal az elsők között érkezett meg a beregsurányi segítőpontra, és kezdett bele a szinte pihenés nélküli, 72 órás műszakába. Annyira bevonódott és beszippantotta az önkéntesség, hogy még a budapesti rendelését is lemondta.

Saját, háború miatti szorongásunkra reagáltunk ilyen hevesen

– emlékszik vissza az orvos, aki annyira túlhajszolta magát, hogy le is betegedett. Ez állította meg, és késztette arra, hogy ezt követően visszafogottabban vegyen részt a segítségnyújtásban.

Számos kutatás bizonyította, hogy a segítésnek szorongáscsökkentő hatása is van, és sok önkéntes segítő ezért – és persze együttérzésből, illetve segítségnyújtási vágyból – cselekszik, miközben saját szorongását is csökkenti. Akadnak azonban olyanok, akik a segítésben találják meg saját stabilitásukat, ami azért veszélyes, mert elsősorban saját, nem feltétlenül tudatos igényeik vezetik őket, ami nem teszi lehetővé a valódi odafigyelést és kapcsolódást a másikhoz – magyarázza Gődény Anna.

A plébános, aki ínhüvelygyulladást kapott a palacsintasütéstől

Hamar kiderült, hogy a február 24-én villámháborúnak indult invázió elhúzódik, és az immáron két hónapja tartó harcok az élet szerves részét képezik. A háború „normalizálódott”, a kezdeti segítségnyújtási láz és adományozó kedv is csökkent. Ezt a MedSpot Alapítvány is megérezte: amíg a háború első három hetében millión felüli magánadományt kaptak, a következő három hétben már csak 200 ezret.

András szerint azonban a segítő szándék továbbra is nagyon erős, talán még erősebb, mint 2015-ben, amikor az alapítvány részt vett a szíriai menekültek ellátásában. Nagy különbség van a magyar állam hozzáállásában – mondja az orvos összehasonlítva a két krízist. A mostani menekültválságban szervezettebb és erősebb hátteret nyújt az állam, 2015-ben szinte kizárólag csak a civilek segítettek, az állam sem szabályozóként, sem támogatóként nem volt jelen. Bár most is a civilek viszik a hátukon a segítőmunkát, kapnak hozzá infrastruktúrát, sőt pénzt is. Az emberek attitűdje is más, alapvetően pozitív és befogadó a hangulat – hangsúlyozza Spányik András, aki szerint a háborús helyzet embereket hoz össze, ahogy történt ez Beregsurányban, amikor a helyi plébános két kézzel sütötte a palacsintát a budapesti orvosok nagy örömére – egészen addig, amíg ínhüvelygyulladást nem kapott.

Az alapítvány felhívására folyamatosan jelentkeznek az egészségügyi dolgozók, akik számára a legnehezebb a kiszámíthatatlanság, mert folyton változnak a feladatok és a körülmények, ezért nehéz elmondani a jelentkezőknek, pontosan mire készüljenek.

A beregsurányi mobil rendelőben az ügyelet május közepéig teljesen lefedett, sőt júniusra is vannak már jelentkezők.

Amikor azzal jöttek a segítségre jelentkező kollégák, hogy sajnos csak májusban tudnának ügyeletet vállalni, még nem gondoltam volna, hogy akkor még lesz háború

– emlékszik vissza Spányik András, hozzátéve, nagyon pozitív az orvosok és a munkahelyeik hozzáállása a kezdeményezéshez. Több vidéki kórházban is fizetett szabadságot adnak annak az orvosnak, aki önkénteskedést vállal. Vannak nyugdíjas orvosok, ők könnyebben tudnak mozdulni, és van olyan aneszteziológus is, aki a magánellátásban dolgozik, és több ideje jut az önkéntes munkára. Már vagy nyolcszor volt lent Beregsurányban – mondja András. A visszatérés nem ritka: van vidéki mentőápoló és szakasszisztens is, akik szintén többször segítettek már a határközeli ellátóponton.

Hamar ráébrednek, hogy az, amit könnyű munkának gondoltak, nagyon is összetett. Meglepő számukra az is, hogy minden interakciónak ereje van. Ez nem szokványos a hétköznapi orvos-beteg kapcsolatban, ezért is jelentkezik sok dolgozónál a kiégés, amire kiváló gyógyír lehet az önkénteskedés. A burn-outot gyakran nem maga a betegellátás okozza, hanem a környezet terheli túl az orvost. Az önkéntes segítség során megemelő lehet az kollégák lelkesedése, és az, hogy a betegek különösen nehéz élethelyzetükből adódóan rendkívül hálásak

– mondja Spányik András.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik