Bár az 1990-es években a nyilvánosságban nem voltak szokatlanok az olyan kijelentések, mint Pintér Sándor jelenlegi belügyminiszter a Népszabadságnak adott 1991-es nyilatkozata, amelyben budapesti rendőrfőkapitányként arról beszélt, hogy a belvárost meg kell tisztítani a Váci utcát ellepő „pénzváltóktól, prostituáltaktól és homoszexuálisoktól”, a Fidesz az elutasító légkör ellenére alapvetően kiállt a homoszexuálisok jogai mellett, az önrendelkezés szabadságát és a magánélet sérthetetlenségét hangsúlyozva. A hazai LMBT-közösség történetében meghatározó kulturális és érdekvédelmi folyóiratban, a Másokban közölt 1990. márciusi állásfoglalásban a fiatal demokraták úgy fogalmaztak, hogy „a homoszexualitás jogi úton nem korlátozható”, illetve hogy „egy társadalomban valamilyen értelemben mindenki egy kisebbséghez tartozik”. A Fidesz az SZDSZ-nél is szabadelvűbb válasszal élt, amikor a lap szerkesztői azt kérdezték, betölthetnek-e vezető pozíciókat, valamint tanári állást homoszexuálisok. Az SZDSZ azt hangsúlyozta, hogy a pedagógusi pálya kényes kérdés, hiszen tanár és diák nem létesíthet szexuális kapcsolatot, míg a Fidesz szerint „a szexualitás a magánélet szférájába tartozik, és ott is kell maradnia. A szexuális orientáció nem lehet szelekciós szempont semmilyen foglalkozás betöltésénél”.
Négy évvel később, 1994 májusában a Magyar Narancs arra kereste a választ, hogy a miniszterelnök-jelöltek támogatnák-e a melegházasság bevezetését.
A Fidesz elnöke a megkérdezett négy miniszterelnök-jelölt közül a legmegengedőbb hangot ütötte meg, az SZDSZ-es Kuncze Gábor egyenesen elviccelte a kérdést, és úgy válaszolt, vele semmiképpen nem házasodhatnának a melegek.
Az Új Demokrata 1995-ös 13. számában Orbán üdvözölte az Alkotmánybíróság döntését, amely kimondta, nem alkotmánysértő, hogy a törvények nem teszik lehetővé a melegházasságot. Az interjúban azt mondta, szerinte a házasság a férfi és a nő kapcsolata. A jobbra tolódó Fidesz ekkoriban kezdte inkább konzervatív, moralista szemüvegen keresztül szemlélni a homoszexualitást. Az 1996-os Magyar Református Világtalálkozón Orbán már felrótta, hogy az MSZP-SZDSZ koalíciót támogató értelmiség azt hirdeti, a homoszexualitás azonos értékű az általuk képviselt hagyományos normákkal.
Melegveszély a Pepsi Szigeten
A Fidesz háza táján a 2000-es évek leghangosabb homofób botránya Tarlós Istvánhoz volt köthető, aki a III. kerület polgármestereként 2001-ben a Sziget Kft.-vel rúgta össze a port. Tarlós akkor még függetlenként irányította Óbudát, azonban egy évre rá már a Fidesz és az MDF jelöltjeként indult (és maradt alul) az országgyűlési választáson. A későbbi főpolgármester szavai szerint a homoszexuális propagandától akarta megtisztítani a Szigetet, a fesztivál szervezői pedig a fenyegetett helyzetben aláírták azt a szerződéskiegészítést, amelynek értelmében nem lehetett homoszexuális felvilágosító programot tartani a Hajógyári-szigeten. Az ügy nagy port kavart, a melegjogi szervezetek sorra indítványozták a pereket Tarlós ellen.
A Habeas Corpus jogvédő szervezet a kormányzó Fidesz frakcióvezetőjének írt nyílt levelet az ügyben. Arra kérték Szájer Józsefet, hogy „mivel széles körben ismert a szexuális kisebbségek egyenjogúsága melletti személyes elkötelezettsége”, a Fidesz nevében bátorítsa a Sziget vezetőit, hogy mondják fel a Tarlóssal kötött politikai megállapodást. Szájer válaszában pártja „szabadságjogok iránt elkötelezettségét” hangsúlyozta, de a levél tárgyával érdemben nem foglalkozott, mondván, az ügyben a Fidesznek nincs hatásköre, mivel Tarlós nem tagja a pártnak, az önkormányzat és a kft. közötti szerződés pedig magánjogi egyezség.
Közel húsz évvel később, 2020 novemberében Szájer EP-képviselőként egy brüsszeli melegorgiáról menekült az ereszen keresztül. Ahogy a Habeas levele is utal rá,
Hegedűs István szociológus, a Fidesz egykori parlamenti képviselője tavalyi Szájer-portrénkban mindenesetre úgy fogalmazott, „ha másképp alakul a Fidesz története, jelentős politikus válhatott volna belőle. És olyan ember, aki nem kényszerül több évtizednyi rejtőzködésre”. Tény, hogy Szájert 2004-ben Brüsszelbe delegálta a Fidesz, így a hazai politikától és nyilvánosságtól eltávolodott, de így is fontos szerepe volt a konzervatív családpolitikát alkotmányos szintre emelő alaptörvény megszövegezésében.
„Elég volt a devianciából, a meleg büszkeségből, abból az értékrombolásból, amit az SZDSZ művelt!” – nyilatkozta Semjén Zsolt a 2006-os választási kampányban, amikor pártja, a KDNP a liberálisokat ütlegelve igyekezett kijátszani a melegkártyát. Egy évvel korábban a jelenlegi miniszterelnök-helyettes mosta össze elsőként a fideszes holdudvarból a homoszexualitást a pedofíliával, amikor azzal riogatott,
aki szeretné, hogy a tizenéves fia első szexuális tapasztalatait egy szakállas bácsitól szerezze, szavazzon nyugodtan az SZDSZ-re!
A Fidesz azonban ellenzékben nem csinált politikát a homoszexualitásból. Időnként előfordult, hogy a melegekről sztereotipizáló, dehonesztáló módon nyilatkoztak politikusai (Mikola István, Ékes Ilona vagy Pelczné Gáll Ildikó), és 2009-ben a KDNP mellett a Fidesz sem támogatta a melegek bejegyzett élettársi kapcsolatának törvénybe iktatását, de az LMBTQ-mozgalom elleni küzdelem ekkor még csak a szélsőjobboldali mozgalmak közkedvelt politikai topikja volt. A magát polgári, konzervatív pártként definiáló Fidesz nem foglalkozott a melegekkel.
A csendes szigor évei
A 2010-es években a hatalomba visszatérő Fidesz kormányzása viszont már egyértelműen hatással volt a meleg közösség életére. Az új alkotmány a házasságot a férfi és a nő kapcsolataként határozza meg, így hosszú időre elveszett a melegházasság lehetősége.
Bár az ellenzékben opponált bejegyzett élettársi viszonyhoz a Fidesz-KDNP kormányon nem nyúlt, az új Polgári törvénykönyv nem teszi lehetővé, hogy az élettársak örökbe fogadják egymás gyerekeit, így egy kapcsolat felbomlása esetére semmilyen jogi garanciát nem biztosít a gyerek tartásdíjára vagy öröklésére. Bár az Alkotmánybíróság 2012 decemberében kimondta, hogy a családjogi törvény túl szűkre szabta a család fogalmát, ezért a vonatkozó részeket megsemmisítette, a KDNP elment a falig, hogy az alaptörvény a családot heteroszexuális kapcsolatként határozza meg, a kereszténydemokraták még fáklyásmenetet is szerveztek az Alkotmánybíróság épülete elé, 2013 februárjában pedig a Fidesz koalíciós partnerének javaslatára az új Ptk.-ból kikerültek a bejegyzett élettársi viszonyra vonatkozó rendelkezések. A kormánytöbbség egyúttal félresöpörte az AB döntését, és a problémás családfogalmat az Alaptörvényben rögzítette.
Szintén a KDNP emelte fel a hangját 2013-ban a Magyar Labdarúgó Szövetség ellen, amiért az a melegeknek is biztosított családi jegyet futballmeccseire. Ebben az időszakban a kormánypártok felől a homofób hangulatú nyilatkozatok a KDNP háza tájáról érkeztek, Orbán továbbra is neutrálisabb hangot igyekezett megütni. Például
A miniszterelnök 2015-ben arról értekezett, hogy a melegek biztonságban vannak Magyarországon, egyúttal hálás nekik, amiért „nem azt a provokatív viselkedést folytatják”, amit nyugati országokban látni.
Orbán nyilatkozatára válaszul Ungár Klára volt fideszes, aztán SZDSZ-es politikus Facebook-bejegyzésében tényként állította, hogy a kormánypárti Kocsis Máté és Szájer József meleg. A józsefvárosi polgármester válaszul beperelte a vállaltan leszbikus Ungárt, és úgy nyilatkozott:
Nem vagyok buzeráns,
sőt megjegyezte, csak a Nagybani Piac parkolójában engedné megrendezni a Pride-ot. A bíróság másodfokon azt állapította meg, hogy bár Ungár állítása valótlan, és semmivel sem bizonyította azt, szavai nem sértették Kocsis jó hírnevét, a fideszes politikus pedig nem támasztotta alá, hogy a lemelegezés miért érintette őt hátrányosan.
Teret nyer a melegellenes retorika
A Jobbik frakcióvezetője, Volner János 2017 februárjában egy sajtótájékoztatóan úgy nyilatkozott, soha nem látott mélységekbe zuhant a parlamenti munka, miután a miniszterelnök „gyakorlatilag lebuzizta” Vona Gábort. A Jobbik elnöke az olimpiaügyi népszavazásról intézett kérdéseket a kormányfőhöz, és azzal vádolta, hogy Tarlós István „szoknyája mögé” bújik a pályázat kérdésében. Erre válaszul Orbán azt mondta, nem ő szokott „más férfiak szoknyája mögé bújni”. Hogy nem csak afféle képes beszédről van szó, egyértelművé teszi, hogy a miniszterelnök azután utalt politikai riválisának vélelmezett homoszexualitására, hogy Terry Black transzvesztita előadóművész – bármi bizonyíték nélkül – azt pedzegette, Vona fiatalkorában melegbulikon vett részt.
Orbán 2017 szeptemberében újból hasonló utalást tett, amikor azt mondta Vonának, hogy „a kormányzáshoz komolyabb eszközökre van szükség, mint egy szemöldökcsipesz”. A politikától visszavonult Vona azóta több pert is nyert a fideszes sajtó ellen a Terry Black-féle állítások miatt.
A Jobbik elnökét alaptalanul buzizó nyilatkozatok felkarolásával a miniszterelnök kvázi legitimálta, hogy a politikai térben az ellenfél – vélt, vagy inkább csak a lejáratására sugallni szándékozott – homoszexualitása nevetség tárgya lehet. Kormánya pedig eközben rendre különutasként viselkedett LMBTQ-ügyekben az uniós politikában.
2019-ben Kövér László házelnök egy kampányrendezvényen már azt fejtegette, hogy „erkölcsi értelemben” semmi különbség nincs a pedofilok és a gyereket örökbe fogadni akaró homoszexuálisok között, hiszen a gyermek mindkét esetben „egy élvezeti cikk, az önmegvalósítás eszköze”. Kövér nyilatkozata vízválasztó volt a kormányzati kommunikációban. A kormányon belül addig csak a KDNP tudta/akarta becsatornázni a melegellenes indulatokat (Semjén mellett például Soltész Miklós révén), viszont a harmadik legfontosabb közjogi méltóság szájából ezek a szavak már leginkább a néppártosodó Jobbikból kikopott, szélsőjobboldali Mi Hazánk retorikájára rímeltek.
A Mi Hazánk tematizál, a pártsajtó asszisztál
„Elhatárolódom a Coca-Cola plakátkampányától. Amíg nem távolítják el provokatív plakátjaikat Magyarországról, addig én nem fogyasztom a termékeiket! Erre kérek mindenkit!” – írta ugyancsak 2019 nyarán Boldog István a Fidesz képviselője a Facebookon, miután megjelentek az üdítőgyártó azonos nemű párokat (is) ábrázoló plakátjai. Az ügybe a Fidesz nem állt bele, a Mi Hazánk karolta fel a témát, tagjai ki is mentek a cég dunaharaszti üzeme elé tiltakozni. A demonstráción a Coca-Cola ikonikus betűtípusával írt, „pedofília” feliratú molinó is megjelent.
A homoszexualitás és a pedofília összemosása a pártsajtó támogató írásaiban is visszaköszönt. A Pesti Srácok szerzője a mozgáskorlátozottak megsértése miatt elhíresült cikkében úgy fogalmazott, a Coca-Cola, valamint a többi multicég „próbálják behúzni a még személyiségfejlődés közben levő legfiatalabbakat az LGBTQ-világba.” A 888.hu véleménycikkében a „Család az család” állítást helyezte szembe a Coca-Cola „Love is love” szlogenjével.
Novák Előd is komoly karriert futott be a kormányközeli nyilvánosságban, miután a fővárosi önkormányzat épületéről és más közintézményekről eltávolította a melegekkel vállalt szolidaritás jeleként kihelyezett szivárványos zászlót. A kormánypárti újságírók közül Szentesi Zöldi László és Bayer Zsolt fórumain arról biztosította a politikust, hogy beszállnak a büntetésébe, és erre biztatták követőiket is, Bencsik András pedig a Sajtóklubban gratulált a Mi Hazánk alelnökének.
A Mi Hazánk következő akcióját Dúró Dóra hajtotta végre, aki a Meseország mindenkié című könyvet darálta le egy iratmegsemmisítőn, mert abban helyet kaptak homoszexualitást, transzneműséget megjelenítő motívumok. Dúró olyan fórumokon is kifejthette a véleményét, mint a Kossuth Rádió reggeli műsora, noha a közmédiában ritkán szokott ellenzéki politikus szóhoz jutni.
Orbán kijelöli az irányt
Látva aztán, hogy milyen indulatokat vált ki az emberekből az ügy, a kormány kicsavarta a szélsőjobb kezéből a mesekönyvet. Döntő mozzanat volt, amikor a miniszerelnök is megszólalt.
Hagyják békén a gyerekeinket!
– mondta Orbán 2020. októberi rádióinterjújában, amelyben kijelölte a kormány LMBTQ-ellenes politikájának irányát. Kifejtette, hogy Magyarország toleráns ugyan a homoszexuális közösséggel, de a gyerekeknél húzódik egy „vörös vonal”. Ekkorra eldőlt, hogy a Fidesz a gyermekvédelmet zászlajára tűzve helyezkedik szembe az LMBTQ-mozgalommal.
Kövér idézett megszólalásánál még hiányzott a tételezett fenyegetés, ami mögött fel tud sorakozni a politikai közösség, és a középületekre helyezett szivárványzászlók és a falakra mázolt üdítőplakátok kapcsán is nagyon hunyorítanunk kellett, hogy a gyerekekre káros vagy veszélyes dolgot fedezzünk fel. Egy magyar nyelven publikált mesekönyvet viszont a jelek szerint a Fidesz spin doctorai alkalmasnak találtak arra, hogy a félelem tárgyává váljon. Talán mert a gyermeki ártatlanság védelme hasonlóan zsigeri reakciót képes előcsalogatni, mint a kapu előtt tomboló betolakodók látványa.
A Miniszterelnökséget vezető Gulyás Gergely bűntetőjogi felelősségre vonással fenyegette meg azokat az óvodákat, ahol a polcokra teszik a Meseország mindenkiét, de a gyerekek megrontására törő LMBTQ-mozgalom ellenpólusát is meg kellett határozni. 2020 decemberében – hetekkel a Szájer-ügy kirobbanása után – az alaptörvény kilencedik kiegészítésében rögzítették, hogy az apa férfi, az anya nő, valamint, hogy „Magyarország védi a gyermekek születési nemének megfelelő önazonossághoz való jogát, és biztosítja a hazánk alkotmányos önazonosságán és keresztény kultúráján alapuló értékrend szerinti nevelést”.
Az alaptörvény-módosítás folytatása volt annak a szexuális kisebbségek elleni küzdelemnek, amit a koronavírus-járvány első pár hetében kezdett törvényi útra terelni a kormányzat. Semjén Zsolt javaslatára a kormánytöbbség gyakorlatilag ellehetetlenítette a nemváltás lehetőségét, egyúttal bevezették a születési nem fogalmát, melyet hivatalos okmányokban nem lehet megváltoztatni.
Point of No Return
2012-ben a Fidesz gyermekvédelmi törvényéhez kísértetiesen hasonlító javaslattal rukkolt elő Mirkóczki Ádám, a Jobbik akkori parlamenti képviselője. Az előterjesztést azzal indokolta, hogy „gátat kell szabni a szexuális szabadosság, különösen az abnormális, különböző szexuális devianciák egyre fokozódó társadalmi térnyerésének”. A törvény büntethetővé tette volna a „szexuális magatartászavarok” népszerűsítését, ideértve a homoszexualitást, a transzneműséget és a „pedofil magatartást” is, mindezt a gyermekvédelem ürügyén. Gulyás Gergely ekkoriban a parlament emberi jogi bizottságának alelnöke volt, és alkotmányellenesnek nevezte a Jobbik javaslatát.
A Jobbik 2010 után is kiemelt ügyként kezelte a melegek elleni harcot. Sokáig lényeges különbség volt a mérsékelt jobboldal és a nemzeti radikálisok között a melegekhez való viszonyban, azonban ez a távolság addig szűkült, amíg fel nem oldódott egymásban a két tábor.
2021 júniusában a kormánytöbbség és a Jobbik megszavazta Kocsis Máté pedofil ellenes törvényjavaslatát, amit a benyújtása után váratlanul egy sor homofób módosító indítvánnyal térítettek el. A Jobbik ugyan azt hangsúlyozta, hogy az ellenzék kormányra kerülése esetén a törvény melegellenes részeit visszavonják, a többi ellenzéki párttal ellentétben a jogszabály megszavazását fontosnak tartotta. A törvénycsomag értelmében az iskolákban a szexuális felvilágosításnak nem lehet része a homoszexualitásról és a nemváltásról szóló diskurzus, valamint a 18 éven aluliak számára megtiltották a homoszexualitás és nemváltás megjelenítését és népszerűsítését.
A melegellenes hangulatkeltés nem a semmiből jött. Bíró-Nagy András, a Policy Solutions igazgatója szerint ennek alapjait már 2018 őszén lefektették, amikor a kormány betiltotta a gender szakot a hazai felsőoktatásban, így az idén nyáron tetőző kampány senkit sem érhetett meglepetésként. Hiszen a Fidesz legújabb kormányzati ciklusának kezdete óta egy olyan családpolitikát és családfogalmat propagál, amely kizár bizonyos szexuális kisebbségeket. Bíró-Nagy kérdésünkre azt mondta, a Szájer-botrány minden bizonnyal egy fontos, előre nem látható törés volt a narratíva építésében, ami ideiglenes zavart keltett a kommunikációs térben, de
Májusban a kormány még nem arra használta kommunikációs csatornáit, hogy LMBTQ-ellenes üzeneteket fogalmazzon meg, így a hirtelen bedobott homofób passzusok mögött feltehetően hatalmi, a napirend uralásáról szóló motivációk is meghúzódtak. A közbeszédet júniusban még a Fudan Egyetem terve körül kialakult felháborodás uralta, júliusban, a Pegasus-botrány kirobbanása után pedig kapóra is jött, hogy már napirenden volt az LMBTQ-mozgalom elleni küzdelem.
Júliusban tetőzött a melegek elleni küzdelem
Orbán július 8-án a gyermekvédelmi törvény körül kialakult nemzetközi botrányra reagálva úgy nyilatkozott, Brüsszel egyértelművé tette, hogy LMBTQ-aktivistákat engedne az iskolákba és az óvodákba. A kormányzati kommunikáció ezt az üzenetet ismételgette, a kampányból tevékeny részt vállaló kormányközeli sajtó – beleértve a közmédiát – pedig próbált arcot adni a veszélynek, a tengerentúli szélsőjobboldali médiumok bevett gyakorlatát honosítva. A recept így foglalható össze:
Az LMBT, LMBTQ és LMBTQ-propaganda kifejezéseket tartalmazó cikkek száma a vizsgált médiumokban a nyáron az egekbe szökött. Gyűjtésünk szerint a kormánypárti portálokon júniusban kezdett élénkülni a téma iránti fogékonyság, miután a homofób kiegészítésekkel elfogadták a gyermekvédelmi törvényt, és a nemzetközi botrány után, júliusban közölték a legtöbb, a témáról értekező írást, amikor a Fidesz LMBTQ-ellenes közleményei, nyilatkozatai is megszaporodtak. A cikkek közt nem kaptak helyet az LMBTQ-közösséget ért atrocitások, noha júniusban a budapesti portugál-francia meccsen fociultrák támadtak két német nőre, amiért szivárványos kalapot viseltek és a kezükre szivárványos zászlót festettek, Pécs belvárosában eszméletlenre vertek két meleg orvost, júliusban pedig egy józsefvárosi lakásra próbálták rátörni az ajtót, amiért szivárványos zászlót raktak az erkélyére.
Az LMBTQ-témájú írások száma az elmúlt két évvel összevetve még kiugróbb. Akkor a júniusi Pride-hónap és a júliusi budapesti melegfelvonulás apropóján jelentek meg az LMBTQ-mozgalmon ironizáló, hatásait kritizáló írások, illetőleg 2020 októberében, amikor a Fidesz beszállt a könyvdarálós ügybe, de ezek száma meg sem közelítette az idei számokat.
Márki-Zay szerint ő vetett véget a homofób kampánynak
Augusztus 10-én Márki-Zay Péter ellátogatott Osváth Zsolt influenszer YouTube-on futó műsorába, és a házigazda kanapéján Orbán Viktor fiának vélelmezett homoszexualitását pedzegette. Az ellenzéki miniszterelnök-jelölt – aki emellett arról is értekezett, hogy a Fideszben van a legtöbb meleg, és egy KDNP-s politikus, illetve egy kormánytag homoszexualitására is utalgatott – kijelentéseit utólag azzal legitimálta, hogy azok véget vetettek a kormány melegellenes kommunikációjának.
de a nyárhoz – főleg júliushoz – képest a téma kizárólagossága szeptemberre valóban érezhetően mérséklődött. Vélhetően az LMBTQ-ügy lecsavarásában több tényező is szerepet játszott. Egyrészt a Fidesz is ráfordult az ellenzéki előválasztási kampányra, és megindította a Stop Gyurcsány, Stop Karácsony! petíciót. A gyurcsányozás olyan mértékűvé dagadt, hogy úgy festett, a Fidesz megtalálta a fő üzenetét a jövő évi országgyűlési választásra. Másrészt új, lehetséges irányokat is kijelöltek. A szeptemberben bejelentett jóléti juttatások sulykolásával elvetették egy pozitív kampány csíráit, ráadásul Orbán soha nem látott méretű migrációs nyomást vizionált.
Ugyanakkor a melegellenes kommunikáció intenzitását bármikor a júliusi fokozatra kapcsolhatja a Fidesz, hiszen a témát a kormányközeli sajtó nem engedte kihűlni: az őszi tapasztalatok azt mutatják, hogy továbbra is naponta – az elmúlt két év átlagához képest kiugró mennyiségben – jelennek meg az LMBTQ-propaganda visszásságait, túlhajtásait taglaló, szenzációhajhász írások.
Marad-e az LMBTQ-ellenes küzdelem?
Bíró-Nagy András szerint a melegellenes kampánynak javarészt megerősítő funkciója volt. És bár a Fidesz-tábor világnézetét képes volt nyomatékosítani, a Policy Solutions kutatásából kiderül, hogy még a kormánypárti szavazók sem tartják égető problémának az „LMBTQ-propagandát”.
Az ősszel végzett reprezentatív kutatás szerint a magyar társadalmat mindenekelőtt gazdasági kérdések foglalkoztatják (a megélhetés költsége, az alacsony fizetések, az egészségügyi ellátás színvonala), és csupán a lakosság 8 százaléka gondolja úgy, hogy túl sok a „homoszexuális propaganda” Magyarországon, ráadásul csak a válaszadók 2 százaléka tartja ezt a legsúlyosabb gondnak. A kormánypártok szavazói körében sem sokkal magasabb ez az arány: 12 százalékuk helyezte a problémát az első három hely valamelyikére, és 3 százalékuk az első helyre.
Két, nyáron készített reprezentatív felmérés is azt mutatja, hogy a melegek elfogadottságára nem volt negatív hatással az intenzív homofób retorika. Júliusban a Závecz Research az RTL megbízásából készített kutatást, amelyből az derül ki, hogy az emberek többsége (56 százalék) elfogadó a melegekkel szemben, augusztusban pedig az Amnesty International és a Háttér Társaság rendelt kutatást a Mediántól, ez azt mérte, hogy történelmi csúcson van idehaza a melegek elfogadottsága. A megkérdezettek 46 százaléka válaszolta azt, hogy ismer LMBTQ-közösséghez tartozó személyt, és 73 százalék nyilatkozott úgy, hogy visszautasítja a kormány állítását, miszerint a melegek veszélyt jelentenek a gyerekekre.
A Fidesznek mégis megéri beleállni a témába, mert olyan választói csoportokat lehet képes mobilizálni, melynek tagjai nem feltétlenül elkötelezett hívei a kormánynak. Böcskei Balázs, az IDEA Intézet kutatási igazgatója és Szabó Andrea, a Társadalomtudományi Kutatóközpont Politikatudományi Intézetének tudományos főmunkatársa szerint a Fidesz az LMBTQ-mozgalom elleni identitáspolitikát a peremszavazóinak címezi, tehát azoknak a nem elkötelezett választóknak, akik a politikai helyzet függvényében szavaznak. Ők a kormánypártok támogatóinak 28 százalékát teszik ki (ez 700-750 ezer embert jelent), és jellemzően a legradikálisabb, szélsőjobboldali nézetekkel azonosulnak, így kulturális témákkal könnyebben megszólíthatók.
„Az EU a gyermekeink lelkét akarja”
Az Európai Unió egy héttel a gyermekvédelmi törvény elfogadása előtt kötelezettségszegési eljárást indított Magyarországgal szemben. Erre válaszul – a Pegasus-botránnyal egy időben – Orbán bejelentette, hogy népszavazást kezdeményez a gyermekvédelemről. Az öt feltenni szándékozott kérdés a homofóbiával átitatott törvény szellemiségét idézi:
- Támogatja-e Ön, hogy köznevelési intézményben a szülő hozzájárulása nélkül szexuális irányultságokat bemutató foglalkozást tartsanak?
- Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyerekek számára nemi átalakító kezeléseket népszerűsítsenek?
- Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekek számára is elérhetőek legyenek nemi átalakító kezelések?
- Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekeknek fejlődésüket befolyásoló szexuális médiatartalmakat korlátozás nélkül mutassanak be?
- Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekeknek a nem megváltoztatását bemutató médiatartalmakat jelenítsenek meg?
A Kúria a harmadik kérdést nem hagyta jóvá, de a parlament a másik négyről elrendelte a referendumot. November 9-én az Országgyűlés Volner János javaslatát is megszavazta, így egy napon lehet népszavazást és országos választást tartani – vagyis jó eséllyel áprilisban a pártlistás és egyéni jelölti szavazólap mellé kézhez kapjuk a gyermekvédelminek nevezett népszavazás kérdéssorát is. Ráadásul a múlt héten az Alkotmánybíróság úgy döntött, arról is megtartható a népszavazás, hogy gyerekek számára is elérhető legyen-e a nemátalakító kezelés.
December 2-án az Európai Bizottság megindította a kötelezettségszegési eljárás második szakaszát, miután a kormánynak nem sikerült eloszlatnia a megkülönböztetés-mentességgel és a véleménynyilvánítás szabadságával kapcsolatos aggályokat. Varga Judit igazságügy miniszter a Facebook-oldalán úgy kommentálta a hírt, hogy a „gyermekeink lelkét akarja Brüsszel”. A kormányzati kommunikációban láthatóan ezután is meghatározó marad az EU elleni harc, amelynek keretében
