Kérem megértését, de nem szeretnék névvel nyilatkozni. Tudom, hogy közszereplő vagyok, de egy ilyen ügyben az ember bármit mond, hosszabb távon beskatulyázhatja a közvélemény, s azt mondhatják: nézd már, ez kiállt az ilyen meg olyan Völner mellett. Én távol tartom magam a pártpolitikától
– mondja egy független nyergesújfalui képviselő. Találgatjuk, hogy ez mit jelent.
De azért kiáll a volt államtitkár mellett?
– Inkább csak azt állítom, hogy személyesen egy rossz szót se tudnék rá mondani. Azt láttam, hogy mindig a település érdekében tevékenykedett, és ő nem az az ember, aki fenn hordja az orrát csak azért, mert magas pozíciót tölt be. Nincs vele szoros ismeretségem, de ha egy önkormányzati rendezvényen meglátott, akkor ő volt az, aki rögtön odajött üdvözölni, kezet fogni. Lehetett vele találkozni a hétköznapokban a boltban, vagy ahogy reggelenként fut a nyergesi utcákon. Ami a kiállást illeti, csak annyit mondok:
amíg valakiről be nem bizonyosodik kétséget kizáróan, hogy bűnös, megilleti az ártatlanság vélelme. Már pedig ez az ügy még csak most kezdődött. Mégis sokan már a kezüket dörzsölik, és kárörvendően mutogatnak rá, mert az ellenkező politikai oldalon állnak.
Nyergesújfaluban is hall ilyen hangokat?
– Nem, itt ilyen hozzáállással nem találkoztam.
A polgármesteri hivatal előtt egy teherautóról hálóba csomagolt fenyőket pakolnak le a munkások. Csak a fejüket rázzák, amikor kérdezzük őket.
„Hihetetlen az egész”, mondja egyikük, miközben lead egy csomagot a platóról. „Nem is mondok semmit” – és int a hivatal épülete felé.
„Polgármester asszony ma egész nap városbejáráson lesz. Mobilszámot nem adhatok. Milyen ügyben? Ja, Völner. Értem. Hát, holnapra sem tudom ígérni, egész nap befektetőkkel tárgyal” – mondják a titkárságon.
A Dr. Völner Ügyvédi Iroda telefonja hosszan kicsöng, aztán faxra kapcsol. A bejáratnál a postaládából kilógnak az át nem vett levelek. „Fidesz-iroda az udvarban” áll egy feliraton a falon. Két zárt kaput találunk, az egyiken csengő, de nem jön ki senki.
„Nem lehet a Völner Pálra itt semmi rosszat mondani, az egyszerűen nem létezik”, mondja egy mosolygós idősebb hölgy a kérdésünkre; állig lehúzza a maszkját, a hideg szél könnyet csal a szemébe. „Minden, amit ő itt csinált, az tökéletesen jó. A templomban is szoktunk találkozni, buzgón jár minden vasárnap. Katolikus, persze. Tökéletes családi életet él, gyermekei vannak, sőt, unokája is már. Rengeteget intéz a településnek, sőt, a környező falvaknak is.”
Tud néhány konkrét fejlesztést mondani, ami az ő nevéhez fűződik?
– Igen, persze, utak építése, sportlétesítmények vagy nemrégiben a mentőállomás, na, azt is ő adta át.
De most kenőpénzek elfogadásával, korrupcióval gyanúsítják.
– Én ezt nem hiszem el. Ez csak egy lejáratás a baloldalról, nyilvánvaló. Meg lehet nézni, hogy azok mit csinálnak. Inkább arról kéne beszélni, hogy a baloldal mit csinál, nem egy ilyen rendes embert megrágalmazni.
Nyergesújfalu ékszerdoboz szépségű település az esztergomi járásban, a Bajót felé eső kies horgásztavak, a Dunapart és a Sánc-hegy között, ahol a helyiek elmondása szerint Völner Pál is lakik. Többen javasolják, hogy menjünk fel hozzá nyugodtan, mert ő olyan, hogy becsületesen szóba áll bárkivel.
„Mi, hogy a Völner?” – kérdez vissza egy kerékpárját toló férfi. „Az nem létezik. Hát, ő volt a legjobb egészségügy-miniszter.”
Igazságügy. És nem miniszter, államtitkár.
– Akkor is. Nem, itt valami nagy disznóság lehet. Ó, hogy a fene egye meg, már elnézést. Nagyon útban volt a Pali valakinek, én azt mondom. Le is fogják csukni?
Azt még nem tudjuk.
A férfi tovább halad, és úgy rázza a fejét, mintha bogár akadt volna a fülébe.
A Völnerék szomszédjában levő irodához épp megérkezik két férfi és egy nő, amikor ott vagyunk.
Jó napot, a 24.hu-tól jöttünk…
– Az elég nagy baj! – vág a szavamba az elöl haladó férfi, és feltrappol a lépcsőn.
Nyilván hallottak róla, hogy…
– Nincs ügy, nincs vélemény – mondja a férfi, becsukódik mögöttük az ajtó.
A szomszéd utcában szürke munkaruhában áll egy ember a garázs előtt, pakolgat.
– Jaj, hagyják már a Palikát békén, nem csinált az semmit – mondja mérgesen. – Ismerem régről, a legjobb srác. Jóban vagyunk, együtt csináltuk a gyerekeknek a játszóteret, itt nem messze. Most meg az ellenzék meg be akarja mártani, nyilván.
Polt Péter, a legfőbb ügyész gyanúsította meg vesztegetés elfogadásával. Hogy jön ehhez az ellenzék?
– Hagyjuk, nem értek én a politikához, meg nem is érdekel.
Gyorsan ereszkedik lefelé a sötét, tovább hűl a levegő, behúzódunk a főút mentén egy presszóba.
– Maguk biztos újságírók, és a Völner miatt jöttek. Kitaláltam? – lép oda egy kissé bizonytalan beszédű, kötött sapkás ember.
Kitalálta.
– Na, én amellett kiállok. Meg itt mindannyian.
És körbemutat.
„Hova állsz te ki, üljél már le, alig állsz a lábadon”, szól rá egy idősebb úr.
Szóval tűzbe teszik érte a kezüket.
– Hát én máshova tenném a kezem, csak azt nemigen szabad mostanában. Így, e! – szól egy másik férfi mellettem, és virtigli karlendítést produkál.
– Na, bazmeg, te se leszel már hülyébb – mondja neki a sapkás ember.
Hátul, csöndben üldögél egy igen nagy darab, megviselt arcú férfi; int, hogy menjünk közelebb.
– Nézzenek oda, akárhogy forgatom ezt a dolgot: nem egy rossz ember a Völner úr, de azért egy ilyen vádemelést sem véletlenül csinálnak. Megtörténhet bárkivel, hogy megcsúszik, főleg, ha nagy a kísértés. Egy kicsit nem figyel oda az ember, és megvan a baj.
Egy kicsit nem figyel oda, és valahogy hozzá kerülnek a kenőpénzek?
– Senki sem tökéletes, legfeljebb van, aki annak látszik. Lehet, hogy neki meg ez volt a gyengéje, hát istenem. Én aztán tudom, hogy megy ez, mert én is megcsúsztam annak idején. Le is ültem a magamét, és mióta kijöttem, azt mondják, jobb ember lettem.
Elköszönünk, átmegyünk egy konszolidáltabb helyre. Itt is Völner Pál a téma, megüti a fülünket a neve, mielőtt még előhozakodnánk vele. Harminc körüli férfiak ülnek aranyszínű söreikkel a pultnál, beszélgetnek, odatelepszünk.
„Na de kérdezem én, milyen összegekről is van szó?” – így az egyik. „Kettő-, meg ötmilliókról, igaz? Na, ne röhögtessetek már. Aprópénz.
Ebben a korrupciós világban, amikor tízmilliárdok csúsznak ide-oda, valaki kap pár milliót, és rögtön ő a főbűnös? Kellett egy mártír a kirakatba, én azt mondom. Ez valami belső leszámolás lesz.
A pult végénél ülő férfi nagyon nem ért egyet.
„Én nem akarom előre eldönteni, hogy bűnös-e valaki vagy nem. De ha az derülne ki, hogy igen, akkor nagyon csalódott lennék. Ugyanis az én szememben nincs olyan, hogy kis lopás meg nagy lopás. Ha valaki korrupt, akkor százezer forinttal is korrupt meg tízmilliárddal is. És akkor többet itt emelt fővel nem mehet végig.
És kimutat a színesen csillogó ablaküvegen át a sötétbe borult nyergesújfalui útra.
