Mondhatni, annak idején az egész ország SZER-függő volt. Ha álmából felverték az embert, akkor is el tudta mondani hogy „itt a Szabad Európa Rádió a 19, 25, 31, 39, 41 és 49 méteres rövidhullámon”. Észbontó, hogy ma már megint nincs hazai független rádió, alig harminc évvel a kommunizmus után.
Haraszti Miklós nyilatkozza ezt a mai Népszavában.
Az egykori szamizdat központi alakja, az író, politikus annak apropóján interjúzott a napilapban, hogy október huszonharmadikán Szijjártó Péter külügyminiszter a magyar médiatörténet talán legsúlyosabb fake news-ának nevezte a Szabad Európa rádió hatvanöt évvel ezelőtti adásaiban elhangzottakat, amikor amerikai segítségét ígértek és ellenállásra buzdították a felkelőket.
Haraszti reakciója:
Szemben Szijjártó kommunista időket idéző propagandájával, két nagyon különböző dolog a Szabad Európa Rádió 1956-os hibája, majd utána az évtizedekig vitt és ma újra vállalt szerepe, a pártállami hírmonopólium enyhítése. Az 1956-os forradalom idején a hibát a magyar szekció hazafias érzelmű munkatársai követték el, mert a tájékoztatási feladatukon túlterjeszkedve befolyásolni próbálták az eseményeket. De ez még egy más szervezet volt, például a SZER még a CIA-ba volt betagolva. Amikor később ez a borzalmas hiba kiderült, teljesen át is szervezték a SZER-t: elvették a CIA-tól, a kongresszus hatókörébe helyezték, ahol azóta a többi külföldi adásokkal közösen többpárti, független intézmény felügyeli. Elfogulatlanságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a Szabad Európa magyarországi újraindításáról épp az Orbán-rendszerrel igencsak baráti Trump-kurzus idején döntöttek. Ő ugyan a hírek szerint megpróbálta ezt megakadályozni, de a külföldi adásokat felügyelő grémium független a kormánytól, így nem járt sikerrel. Habár a szabadeuropa.hu csak web-siteként jöhetett létre 2020-ban, de a pártatlan közszolgálati tájékoztatás különleges fórumaként csatlakozott a megmaradt néhány független médiumhoz, köszönhetően az anyaintézmény egész világra kiterjedő tudósítói hálózatának, profi belföldi szerkesztőinek és újságíróinak, anyagi függetlenségének, és alapos oknyomozó anyagainak.
Az interjúban szó esik még arról is, hogy míg „a kormányközeli propaganda televíziói, rádiói, hírportáljai rázúdúlnak az emberekre”, a független online forrásokat „nekünk kell megkeresnünk, lehívnunk, és anyagilag is áldoznunk kell azért, hogy eljussanak hozzánk”. Mindezt úgy, hogy „a legfontosabb tartalmait mind több független média fizetőfal mögé teszi”. Amivel ugyan „megmentik a politikai önállóságukat, és biztosítják a szűkös gazdasági függetlenségüket”, ám:
Ilyen módon a tájékozottság ismét szigetekből áll, és kevesek kiváltsága lesz, miközben a propagandamédiára szorulnak a kevésbé tehetősek.
