A pedofilok ne rejtőzködhessenek, ne reménykedhessenek abban, hogy elbújhatnak, hogy megússzák. Következménye lesz, akár ha csak egy ujjal is hozzányúlnak a gyermekeinkhez
– ezt mondta a többi között a fideszes Selmeczi Gabriella, amikor május végén az Országgyűlésben ismertette a pedofil bűnelkövetőkkel szembeni szigorúbb fellépésről szóló törvényjavaslatot, amely egyebek mellett a pedofil bűnelkövetőket listázó nyilvántartás létrehozását tartalmazta.
Elterelő hadművelet
A parlament már elkezdte a vitát az indítványról, amelyet a Jobbiktól az MSZP-ig ellenzéki képviselők is a támogatásukról biztosítottak, amikor a kormányoldal egy módosító javaslatban melegellenes rendelkezésekkel egészítette ki azt. A kedden elfogadott törvény, amelyet az ellenzéki pártok közül a Jobbik is megszavazott, megtiltja a 18 éven aluliak számára a homoszexualitás és a nemváltás népszerűsítését és megjelenítését, tilos 18 éven aluliak számára pornográf, valamint olyan tartalmat (így reklámot is) elérhetővé tenni, amely a szexualitást öncélúan ábrázolja, illetve a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést vagy a homoszexualitást „népszerűsíti, jeleníti meg”. Iskolákban pedig csak olyan szervezet tarthat szexuális felvilágosítást, amelyet egy állami szerv nyilvántartásba vett.
A homoszexualitás és a pedofília összemosása – különösen azután, hogy a közelmúltban Kaleta Gábor perui nagykövet, a volt XVII. kerületi fideszes alpolgármester és egy győri kormánypárti képviselő asszisztense is pedofilügy főszereplője volt – nyilvánvalóan politikailag motivált, hiszen így az ellenzék nagy része a Fidesszel szemben végül nemet mondott az eredetileg a pedofilokkal szembeni szigorúbb fellépést szolgáló törvényjavaslat egészére. A bizottsági módosító indítvány a melegek megbélyegzésén túl ráadásul az eredeti terv érdemi részéről is eltereli a vitát – ennek ellenére alább a gyermekek elleni szexuális bűncselekményt elkövetők amerikai típusú nyilvántartásának helyességéről szóló vitához próbálunk hozzájárulni néhány szemponttal.
Elrettentő erő
Az adatbázist az ügyfélkapun keresztül lehet majd böngészni, a felhasználók megismerhetik az elítéltek nevét, születési dátumát, településszintű lakóhelyét, az általuk elkövetett bűncselekményt, és fényképet is mellékelnek az elkövetőkről. A listában név alapján lehet keresni, ráadásul az adatigénylések számát sem korlátozzák, így tetszőleges számú névre kereshetnek rá az arra jogosultak.
Remport Ádám, a Társaság a Szabadságjogokért jogásza lapunknak azt mondta, a gyermekek védelme mint legitim cél nem vitatható, így azt kell vizsgálni, hogy az adatbázis létrehozása ezt a célt szolgálja-e, és a jogszabály tartalmazza-e a megfelelő garanciákat. Ezen a téren szerinte vannak hiányosságok, például nem tudni, hogy mennyire közeli hozzátartozói viszonyban kell állni egy kiskorúval ahhoz, hogy valaki kereshessen az adatbázisban, illetve semmilyen megkötés nincs a tekintetben, hogy kiről lehet információt lekérni. Remport szerint az ismertetett keretrendszer nem zárja ki a visszaéléseket, mert bár valamilyen módon másolhatatlanná tennék az adatokat, nincs garancia arra, hogy valaki ne ragadjon papírt és tollat egy saját nyilvántartás elkészítéséhez. „Ehhez kapcsolódó probléma, hogy nem világos, a visszaéléseknek milyen következményük lehet. A tervezet csak a tilalmazott magatartásokat sorolja fel, de nem tisztázza, hogy a jogsértéseknek mi a szankciója” – tette hozzá.
Hozzá hasonlóan Vig Dávid kriminológus, az Amnesty International Magyarország igazgatója is úgy véli, számos adatvédelmi és -kezelési problémát vet fel a tervezet, ami az elkövető családtagjainak életére is súlyos hatással lehet.
Képzeljük el, milyen lehet egy, a nyilvántartásban szereplő felnőtt elkövető gyerekének lenni az iskolában vagy az óvodában, milyen bántalmazással, kirekesztéssel kell majd szembesülnie a gyereknek a szülő bűntettéért
– magyarázza Vig, aki szerint a gyerekek sérelmére elkövetett bűncselekmények megelőzése elsőrendű társadalmi érdek, de a tervezett listának ebben a formában nincs értelme, akkor sem, ha az végül Kocsis Máté elképzelései szerint valósul meg.
Vig szerint ugyanis más országok, például az Egyesült Államok tapasztalata egyértelmű, a szexuális erőszakot elkövetőkről vezetett nyilvántartásban szereplő és az abban nem megtalálható elkövetők visszaesési rátája között nincs kimutatható különbség, így ez az eszköz nem alkalmas elérni azt a célt, amire szánják.
Amerikai példa
A pedofilok listázása kapcsán a legtöbbször az Egyesült Államok kerül szóba, ahol az 1990-es években kezdték nyilvántartásba venni a szexuális bűnelkövetőket. A hatályos rendelkezések szerint a börtönbüntetés letelte után minden elkövetőnek regisztrálnia kell a lakóhelye szerinti állam regiszterébe szexuális bűnelkövetőként, és ha más államba költözik, ott is az első dolga ez kell, hogy legyen. Függően az adott állam törvényeitől és a bűncselekmény súlyától, az elkövető neve, fényképe és tettének részletei széles körben nyilvánosak lesznek, ő pedig élete hátralevő részében szerepel majd a nyilvántartásban – mindez az amerikai közvéleményt is megosztja.
Ahogy a Voxon olvasható elemzésben is említik, a pedofil bűncselekményekkel kapcsolatban két vélemény jellemző: keményen kell fellépni, hogy minél több potenciális elkövetőt elriasszanak a hasonló bűncselekményektől, illetve olyan intézkedéseket kell hozni, hogy ne forduljon elő bűnismétlés.
Amerikában is azzal a céllal alkották meg a szabályozást, hogy számon tartsák a gyerekekre vadászó szexuális ragadozókat, azaz a hangsúly a megelőzésen volt, nem a büntetésen. Az elemzés szerint ugyanakkor miközben a megelőzés kevéssé sikeres, a rendszer sakkban tart több ezer embert, akiket korlátoz abban, hogy kivel, hol és hogyan élhetnek, és persze a társadalmi kapcsolataik mellett a munkaerőpiaci lehetőségeik is beszűkülnek. A regiszter kritikusai szerint ez azért baj, mert amíg érthető ellehetetleníteni, hogy a korábban gyermekek sérelmére szexuális erőszakot elkövetők gyerekekkel foglalkozzanak, találni olyan példákat is, amikor valakit kamaszként regisztrálnak a rendszerbe egy buta, de kevéssé veszélyes játék miatt, vagy amikor egyik napról a másikra eltiltják valakitől a barátait, mert az apja szerepel a nyilvántartásban, esetleg amikor egy kétgyermekes nőnek tilos a játszótérre mennie, mert sok évvel ezelőtt, 19 éves korában kiskorúval volt kapcsolata, ezért szexuális bűnelkövetőként regisztrálták. Vig Dávid éppen a hasonló példák miatt mondja, hogy nemcsak lehetséges, de szükséges is az esetek súlyozása.
Szexuális bűnelkövetők és pedofilok
Ahogy az Egyesült Államokban, úgy Magyarországon is igaz, hogy az elkövetők kis részéről derül csak ki, hogy bűncselekményt hajtottak végre, és még kevesebbek ellen indul büntetőeljárás, így a tényleges veszélyt jelentők közül kevesen szerepelnek a nyilvántartásban.
A szexuális bűncselekmények esetében magas a latencia. Amit az áldozatok megkérdezésével készült kutatások megmutattak, hogy 10 esetből 9-szer az elkövetők ismerik az áldozatot, tehát jellemzően nem ismeretlenek a szexuális bűncselekmények célpontjai. Emiatt sem várható, hogy a büntetésüket kitöltött elkövetők adatainak a nyilvánosságra hozatalával meg lehetne előzni a szexuális bűncselekmények jelentős részét
– mondja Vig Dávid.
Remport Ádám szerint a nyilvántartás alapvető dilemmája nem a közérdek és az elkövetők jogainak konfliktusa, hanem az, hogy az elkövetők információs önrendelkezési jogát állítja szembe a gyermekek védelemhez való jogával. A legfontosabb ugyanis az, hogy ők semmilyen formában ne érintkezzenek olyanokkal, akik szexuális bántalmazást követtek el gyerekekkel szemben, így a szülőnek is fontos lehet tudnia, hogy például a szomszédjában lakó férfi tett-e ilyet.
Az iskolai vagy más, gyermekekkel foglalkozó munkakörökkel kapcsolatban már árnyaltabb a helyzet, mert az indítvány alapján – a meglévő jogszabályhoz képest, ami most is tiltja az elkövetők iskolai foglalkoztatását – kizárják az elkövetőket minden olyan munkakörből, ami gyerekeknek kínál szabadidővel, szórakozással, sportolással összefüggő szolgáltatásokat. Így a munkáltató felelőssége a munkavállalók előéletének vizsgálata.
A jogszabály a büntető törvénykönyvet is szigorítja. A foglalkoztatástól való eltiltás mellett jelentősen megemeli a kiszabható büntetéseket azokban az esetekben, amikor a bűncselekményt 12 év alatti gyermekkel szemben követik el, ha az elkövető hivatalos személy, ha sanyargatást vagy erőszakot alkalmaz, illetve ha különös visszaeső. A legsúlyosabb pedofil bűncselekmények nem évülnek el, és az elévülés kezdete is kitolódhat.
A kriminológus szerint a kilátásba helyezett büntetések általános elrettentő hatása általában olyan esetekben értelmezhető, amikor az elkövető mérlegeli a bűncselekmény elkövetésének kockázatát, és az azzal járó előnyöket is. A kockázatok szempontjából a kilátásba helyezett büntetés mértéke csak az egyik szempont, a másik két fontos aspektus a büntetés elkerülhetetlensége, illetve hogy az elkövetést mennyi idővel követi a büntetés. De ezek is csak akkor játszanak szerepet, amikor az elkövető valamennyire racionálisan mérlegel, például gazdasági bűncselekményeknél. Olyan esetekben, amikor az elkövetés nem racionális mérlegelés eredménye, a kutatások nem mutatnak ki számottevő elrettentő hatást a kilátásba helyezett büntetések növelésével.
A szakma különválasztja a gyerek sérelmére elkövetett, sajnos nem egy esetben súlyos szexuális bűncselekmények elkövetőinek táborát (akikkel szemben például az Egyesült Államokban is létre jött a nyilvántartás), illetve a pedofilokat. A két fogalom nem fedi egymást teljesen, ezért eltérő büntetőjogi megítélést igényelnek. Ahogy korábbi elemzésünkben írtuk, a pedofíliát szexuális devianciaként, mentális betegségként határozzák meg, nem jogi kategória, a büntetőjogban sincs definiálva, hogy mit jelent. A most elfogadott törvény azonban nem rendelkezik a két kategória különválasztásáról, így a hangsúly a megelőzés és a büntetés közül sokkal inkább az utóbbi felé tolódik.
Fontos cél, hogy azokat, akik korábban gyermekek sérelmére bántalmazást, szexuális erőszakot követtek el, a társadalom kirekessze a gyerekekkel való foglalkozás lehetőségétől addig a pontig, amíg ez szükséges ahhoz, hogy megelőzzön jövőbeli bűncselekményeket. Ehhez viszont sem nem szükséges, sem nem alkalmas eszköz a javasolt kereshető adatbázis,
mondja Vig Dávid, aki szerint érdemes volna figyelembe venni más országok tapasztalatait, mert egy bizonyítékokon alapuló, komplex, nem csupán a büntetések szigorításán alapuló büntetőpolitika szükséges ezen a területen is.
