Belföld

Nem sokat enyhített a megkésett ítélet a vöröslő fájdalmon

Igaza lett Orbán Viktornak. Ő már tíz évvel ezelőtt, a vörösiszap-katasztrófa másnapján kimondta – a bíróság helyett –, hogy a felelősöket börtönbe fogják zárni. Csupán annyit tévedett, hogy börtön helyett végül fogházra ítélték a vádlottakat.

Hétfő volt. Nem sokkal dél után. Október 4-én, 2010-ben. Kolontár közelében átszakadt a Mal Zrt. vörösiszapot tároló 10-es kazettája. Több mint egymillió köbméter lúgos víz és 700 ezer köbméter vörösiszap elegye öntötte el Kolontárt, majd tovább hömpölygött Devecser és Somlóvásárhely irányába. Tíz ember meghalt, 227 megsérült, 200 ingatlan megrongálódott.

Tavaly decemberben a jogerős ítélet is megszületett. Az sem a közvéleményben, sem jogi körökben nem volt vitás, hogy a felelősöket – ha vannak – meg kell büntetni. Igaz, a jogásztársadalomban okozott némi fölháborodást, hogy a politika a történtek sokoldalú és szakmai megismerése előtt azonnal verdiktet hirdetett, mert ez akarva-akaratlanul azt a látszatot keltette: a politika dönt, a bíróság pedig csak a nevét adja hozzá. Ez aztán nem tett jót sem az ügy tárgyilagos megítélésének, sem a bíróságok függetlenségébe vetett bizalomnak. Sőt, a vádat képviselő, felkészült ügyész – ha finoman is – elhatárolódott a politikusi szavaktól. Fejes Péter ugyanis a másodfokú tárgyaláson kijelentette: a miniszterelnök véleményéért nem az ügyészséget terheli a felelősség.

Kezdetben úgy nézett ki, hogy a politikát valóban nem engedik beleszólni az ítélkezésbe. A büntetőper 2012. szeptember 24-én kezdődött el Veszprémben. A büntetőtanács összetételében menet közben változások történtek, így az eljárást kétszer is újra kellett kezdeni. A büntetőtanács elnöke egy fiatal, mégis tapasztalt bírónő, Szabó Györgyi volt, aki a hallgatóság számára is imponáló módon, rendkívül felkészülten és nyitottan vezette a hosszúra nyúlt tárgyalást. Rengeteg tanú, szakértő szólalt meg, végül az eljáró tanács nem is bizonyítottság, hanem bűncselekmény hiányában mind a tizenöt vádlottat – köztük az elsőrendű Bakonyi Zoltánt, a Mal Zrt. vezérigazgatóját – felmentette. Szabó Györgyi indoklásában hangoztatta: ez nem azt jelenti, hogy nincs felelőse a katasztrófának, de ők nem azok, akiket az ügyészség a vádlottak padjára ültetett.

Fotó: Szigetváry Zsolt /MTI

Bánáti János, Bakonyi Zoltán védője „az igazságszolgáltatás dicsőségének” tartotta, hogy a bíróság szakmai érvek alapján hozta meg az elsőfokú ítéletet, s nem engedte befolyásolni magát a politikától.

Másodfokon azonban a Győri Ítélőtábla hatályon kívül helyezte az elsőfokú ítéletet, arra hivatkozva, hogy az eljáró tanács nem tett eleget indoklási kötelezettségnek. Az ítélet azt is kimondta, hogy az új elsőfokú eljárást egy másik bírónak kell lefolytatnia. Ez a döntés éles vitát váltott ki az ügyet figyelemmel kísérő jogásztársadalomban.

Sándor Zsuzsa, aki korábban a Fővárosi Bíróság tanácsvezető bírája volt, lapunkban elemezte a történteket.

A vörösiszapper anatómiája
Másodszor született elsőfokú ítélet a vörösiszap perben, ezúttal elmarasztaló. Vajon jól döntött a bíróság?

A tábla még meg is állapította, hogy a bizonyítási eljárással minden rendben volt, csak a megállapított tényállás indokai voltak hiányosak. Jogilag ez azt jelenti, hogy a tényállást a másodfokú bíróság is megalapozottnak találta, ehhez képest teljesen érthetetlen, sőt nem is törvényes az ítélőtáblának az a rendelkezése, hogy egy másik bírónak kell tárgyalnia az új elsőfokú eljárást. A törvény ugyanis úgy szól, hogy csak akkor kell másik bírónak eljárnia, ha az eredeti ítélet megalapozatlan volt. Márpedig az ítélőtábla szerint sem volt az

– fogalmazott Sándor Zsuzsa.

Fotó: Szigetváry Zsolt /MTI

A megismételt elsőfokú eljárás visszakerült volna Veszprémbe, de ott a bíróság minden tagja elfogultnak tartotta magát az ügyben, s ez a döntésük egyben kiállás is volt Szabó Györgyi mellett.

Így aztán a megismételt első fokon is Győrbe került az ügy, ahol a törvényszéken Németh Miklóst jelölték ki az eljáró tanács elnökének. A személye körül komoly jogi vita bontakozott ki, többen is azt állították, hogy nem volt a tárgyalásra feljogosító kijelölése.

Bár Németh Miklós 2019. október közepén lemondott a bírói tisztségéről, és azóta ügyvédként dolgozik, ám előtte még két év hat hónapi, fogházban letöltendő szabadságvesztésre ítélte Bakonyi Zoltánt közveszélyokozás és más bűncselekmények miatt. A Mal Zrt. egykori műszaki igazgatóját két év szabadságvesztéssel sújtotta, felfüggesztett fogházat szabott ki hat vádlottnak, volt, aki pénzbüntetést, más megrovást kapott. Öt vádlottat felmentett.

Németh Miklós tanácsa egyébként ugyanazt állapította meg, amit már a veszprémi bíróság is kimondott: a gátszakadást talajtörés okozta. Ehhez a Győri Törvényszék még hozzátette, hogy ez tervezői, kivitelezői hiányosságokra és hatósági mulasztásokra is visszavezethető.

Csakhogy a kazetta állapotát ellenőrző és abban hibát nem találó hatóság képviselői közül senkit sem ültettek a vádlottak padjára, ahogy a tervezőket és a kivitelezőket sem. Németh Miklós szerint a katasztrófához a vádlottak mulasztása is hozzájárult, ugyanis a gátszakadás lehetőségére figyelmeztető jelekkel nem foglalkoztak.

A Magyar Alumínium Termelő és Kereskedelmi Zrt. (MAL Zrt.) Ajka melletti tározójának átszakadt gátja 2010. október 6-án. Fotó: H. Szabó Sándor /MTI

Bánáti János, az elsőrendű vádlott ügyvédje azt hangsúlyozta: már a tervezés folyamatában megkezdődött a tragédiához vezető folyamat. A szakvélemények pedig azt állítják, hogy a közelgő veszélyt még egy monitoring rendszer sem tudta volna előre jelezni.

Tavaly decemberben aztán jogerős döntés született a Győri Ítélőtáblán, ahol az utolsó szó jogán minden vádlott ártatlannak vallotta magát, és felmentését kérte.

Bánáti János védőbeszédében a megismételt ítélet rossznak és törvénysértőnek nevezte, egyebek mellett azért, mert a bírói tanács figyelmen kívül hagyta az eljárási alapelveket, így az általa megállapított tényállás teljesen megalapozatlan.

Nem akadályozhatták volna meg a gátszakadást, de felelősek a katasztrófa súlyosságáért
Börtönbe mennek a Mal Zrt. egykori vezetői. A gátszakadást nem tudták volna megakadályozni, de a katasztrófa súlyosságáért felelősséggel tartoznak. Az ítélet jogerős, de a vádlottak még nem adták fel.

Végül az ítélőtábla jelentősen súlyosította még a megismételt elsőfokú ítéletet is. Úgy fogalmaztak: „Az ítélőtábla egyetértett a törvényszékkel abban, hogy a vörösiszap kazetta oldalfala 2010. október 4-i kitöréséért nem a vádlottak a felelősek, mivel azt – közvetlenül – tervezési és kivitelezési hiba okozta. A több ember életét követelő közveszély bekövetkezésével azonban több olyan kötelezettségszegés részben okozati összefüggésben állt, amelyet a vádlottak tanúsítottak”. A büntetések kiszabásakor az ítélőtábla a vádlottak által megszegett kötelezettségek, mulasztások számát, illetve azok súlyát mérlegelte.

Bakonyi Zoltánt, a Mal Zrt. egykori vezérigazgatóját ennek alapján a korábbi két év hat hónap letöltendő fogház helyett négy év, a másodrendű vádlottat, a cég egykori műszaki igazgatóját a korábbi két év letöltendő fogház helyett három év, végrehajtandó börtönbüntetésre ítélte közveszélyokozás és a hulladékgazdálkodás rendjének megsértése miatt. Az ötödrendű vádlottat két és fél év börtönbüntetésre ítélték. Az első-, a másod-, és az ötödrendű vádlott felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, az ő ügyükben a Kúrián folytatódik az eljárás.

Németh Miklós bíró az ítéletet ismerteti a vörösiszapper megismételt elsőfokú eljárásában a Győri Törvényszék tárgyalótermében 2019. február 4-én. Fotó: Krizsán Csaba /MTI

Kolontáron, Devecserben, Somlóvásárhelyen tíz év alatt visszatért az élet a régi kerékvágásba. Ott helyesnek találják a tábla ítéletét, s nem foglalkoznak azzal, hogy a környékbeli polgármesterek nem készítették fel a lakosságot egy lehetséges katasztrófára. Pedig a Kolontártól egy kilométerre található vörösiszap-tározó lehetséges átszakadása okán készült egy utcákra lebontott részletes kimenekítési terv.

A kimenekítést azonban a települések vezetői egyszer sem próbálták el a lakókkal, a szükséges technikai eszközök pedig nem működtek.

A károsultaknak új lakótelep épült Devecserben és egy új utca Kolontáron. Bár ezek az első időkben kissé lélektelennek, egyhangúnak tűntek, mára sokan megszerették az odaköltöztetett emberek közül. Vagy legalábbis megszokták.

A katasztrófa után épült devecseri lakópark 2015. szeptember 30-án. Fotó: Ruzsa István /MTI

Többen plusz anyagi támogatást is kaptak, be tudták bútorozni a házakat. A Magyar Kármentő Alapba több mint kétmilliárd forintot fizettek be az emberek, a pénzt azonban a környékbeli polgármesterek bevonásával gyakorlatilag az állam osztotta el. Adtak a szegény károsultak lakásvásárlására, kisvállalkozók is részesültek belőle, jórészt azonban közösségi célokra költötték el. Kisbuszt vettek, tanösvényt alakítottak ki, emlékházat, kultúrházat bővítettek, rendőrőrsöt építettek, felújították a sportöltözőt, s egy műfüves kézilabda-pályával is gazdagabb lettek.

Hogy a magánemberek erre adták-e a pénzüket, abban azért nem lehetünk biztosak.

A kolontári, devecseri, somlóvásárhelyi emberek ma már nem szívesen beszélnek a katasztrófáról, többszöri unszolásra legfeljebb a sokszor elmondott történeteiket idézik fel. Az egyik áldozat hozzátartozója még annyit mondott:

Hallottam, hogy becsukják a vezetőket, megérdemlik a sorsukat, de rajtunk ez már semmit nem segít. A gyárat most felszámolják, a nyáron megkezdődtek a csoportos létszámleépítések. Minek örüljünk?

Kiemelt kép: Devecseri ház falán látható, hogy a vörösiszap október 4-én milyen magasan állt. Fotó: Mohai Balázs /MTI

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.