Belföld
Devecser, 2010. október 8.
Vörösiszap borítja az ipari katasztrófa által sújtott Veszprém megyei Devecser utcáit 2010. október 6-án. A Magyar Alumínium Termelő és Kereskedelmi Zrt. (MAL Zrt.) Ajka melletti tározójából 2010. október 4-én mintegy egymillió köbméternyi mérgező, maró hatású vörösiszap ömlött ki gátszakadás miatt. Az áradás három települést - Devecser, Kolontár, Somlóvásárhely - öntött el. Mintegy 40 négyzetkilométeres terület lakossága és élővilága van veszélyben.
MTI Fotó: H. Szabó Sándor

A vörösiszapper anatómiája

dr. Sándor Zsuzsa
dr. Sándor Zsuzsa

2019. 02. 08. 11:08

Február elején másodszor született elsőfokú ítélet Magyarország legsúlyosabb, nyolc halálos áldozatot követelő ipari katasztrófája ügyében. A vörösiszapperben a korábbi, a vádlottak számára felmentést hozó ítélet megsemmisítése után egy újabb bíróság bűnösnek ítélte ugyan a tározót üzemeltető Mal Zrt. egykori vezérkarának érintett tagjait, azonban a vád súlyához mérten viszonylag csekély büntetéseket szabott ki. Szakértőnk elemzése azt igyekszik feltárni, mi állhat a bírósági döntés hátterében.

2010. október 4-én kiszakadt a Mal Zrt. által működtetett X. számú vörösiszap-tározó, a kizúduló zagy percek alatt elöntötte a mélyebben fekvő Kolontárt, Devecsert, majd Somlóvásárhelyt. A katasztrófa következtében nyolc ember meghalt, több mint kétszázan megsérültek, több száz ház lakhatatlanná vált. A súlyosan károsodott természet az idő múltával kiheverte a szennyeződést és visszaállt a régi vegetáció.

Ahhoz, hogy megértsük, miért született ebben a büntetőperben három különböző bíróságnak három különböző döntése, néhány percre félre kell tennünk minden szubjektív érzelmünket. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne éreznénk együtt az áldozatokkal, hogy ne éreznénk át mindazok fájdalmát, lelki és anyagi kárát, akik ártatlan szenvedőivé váltak a katasztrófának. Csupán annyit kérek, ne tekintsék eleve eldöntöttnek, hogy az ügyész az igazi felelősöket ültette a vádlottak padjára.

Menjünk vissza az időben, 2010 októberére. A katasztrófa másnapján Orbán Viktor miniszterelnök megjelent a helyszínen és kinyilatkoztatást tett. Ő már akkor „tudta”, hogy emberi mulasztás történt, nyilvánvalóan a Mal Zrt. vezetői és dolgozói felelősek a történtekért. Bátor kijelentés még azelőtt, hogy az ügyben akár csak a nyomozás megkezdődött volna. A parlament hamarosan létrehozott egy külön bizottságot a jobbikos Kepli Lajos vezetésével. Kepli elfogulatlanságát mi sem bizonyítja jobban, mint az az általa készíttetett lábtörlő, amelyet a Mal Zrt. vezérigazgatójának, Bakonyi Zoltánnak a feje „díszített”. Biztos jó érzés lehetett nap mint nap azon taposni. De mindez apróság ahhoz képest, hogy egy büntetőjogi kérdésben talán mégsem egy parlamenti bizottságnak kellene „ítéletet” hoznia.

Kolontár, 2010. október 7.
Orbán Viktor miniszterelnök (k) kezet fog egy katonával az ipari katasztrófa által sújtott Veszprém megyei Kolontáron tett látogatása során. A Magyar Alumínium Termelõ és Kereskedelmi Zrt. (MAL Zrt.) Ajka melletti tározójából 2010. október 4-én mintegy egymillió köbméternyi mérgezõ, maró hatású vörösiszap ömlött ki gátszakadás miatt. Az áradás három települést - Devecser, Kolontár, Somlóvásárhely - öntött el.
MTI Fotó: Mohai Balázs
Orbán Viktor miniszterelnök kezet fog egy katonával a Kolontáron tett látogatása során. Fotó: Mohai Balázs / MTI

Nos, ilyen előzmények után indult meg a nyomozás. Egy olyan nyomozás, ahol már azelőtt megvoltak a gyanúsítottak, mielőtt bárki tudta volna, hogy pontosan mi és miért történt.

Egy normális ügy normális nyomozása ugyanis azzal kezdődik, hogy felderítik a történteket, és amikor már pontosan tudják, hogy mitől szakadt ki a gát, akkor kezdik vizsgálni, hogy ki vagy kik felelősek ezért.

Ebben a nyomozásban azonban a már „kijelölt” gyanúsítottaknak még arra sem adtak lehetőséget, hogy beszélhessenek a szakértőkkel, hogy kifejthessék saját szakmai álláspontjukat. Nem átallották befolyásolni a szakértőket, miként ez kiderült a veszprémi elsőfokú tárgyaláson. A környezetvédelmi szakértő vallotta, hogy a nyomozók „kézi irányításának” megfelelően kellett szakvéleményt írnia. Ezt az „alapos és elfogulatlan” nyomozást követte a vádemelés. A 90 oldalas vádirat által felsorolt bűncselekmények – kicsit egyszerűsítve – halált eredményező gondatlan közveszélyokozás, szándékos közveszélyokozás, környezet- és természetkárosítás és veszélyes hulladékgazdálkodás rendjének megsértése. A vád szerint a vádlottak – valamennyien a Mal Zrt. vezetői és alkalmazottai – megszegték az üzemeltetési és ellenőrzési kötelezettségüket, elmulasztották a szükséges intézkedéseket és ez vezetett a katasztrófához. Emellett nem értesítették időben a lakosságot és a hatóságokat.

A Veszprémi Törvényszéken Szabó Györgyi tanácsa négy éven át, összesen 248 tárgyalási napot tartott, ebből 123 napot szánt a szakértők meghallgatására. Pótolta mindazt, amit a nyomozás során elmulasztottak. Minden szakértőt elképesztő részletességgel hallgatott ki, és természetesen lehetőséget biztosított arra is, hogy a vádlottak – akiknek a vörösiszap gyártásával kapcsolatos szakértelme aligha vitatható –kérdéseket tehessenek fel a szakértőknek. Nem fogom untatni az olvasót a vörösiszapgyártás technológiájának ismertetésével, a 123 szakértői nap részletezésével, legyen itt most elég egy idézet a geotechnikai szakértőtől:

a X. számú kazetta megszületése pillanatától kezdve halálra volt ítélve. Függetlenül a Mal Zrt.-t irányító vezetőktől és a gátat kezelő emberektől. A katasztrófa kódolva volt, csak bekövetkezésének időpontja volt kérdéses.

Mint ismeretes, a Veszprémi Törvényszék mind a tizenöt vádlottat felmentette, méghozzá bűncselekmény hiányában. Az ítélet – szakértői véleményekre alapozva – kimondta, hogy „a X-es kazetta gátszakadásának oka az északi gát alatti altalaj tönkremenetele miatt bekövetkezett talajtörés, és ezt követően a gáttest rideg törése, amely tervezői, kivitelezői hiányosságokra és hatósági mulasztásokra vezethető vissza”.

Magyarul az iszapos altalaj megcsúszott és egy idő után nem bírta el a ráépített monstrumot.

A X. számú kazettát még a Mal Zrt. elődje, a Magyar Aluminiumipari Tröszt létesítette. A felmentő ítélet szerint a konkrét közveszély akkor jött létre, amikor a – rossz helyre, rossz tervek alapján épített és rosszul kivitelezett – kazettát először kezdték feltölteni. Ez pedig 1998. december 23-án történt. Abban az időben a vádlottak közül mindössze ketten álltak a Mal Zrt. elődjének alkalmazásában.

Kolontár, 2010. október 12.
Kolontár határában a vörösiszap tározó. A Magyar Alumínium Termelõ és Kereskedelmi Zrt. (Mal Zrt.) Ajka melletti tározójának átszakadt gátjánál 2010 október 4-én mintegy egymillió köbméternyi vörösiszap ömlött ki a gátszakadás miatt. A katasztrófa három települést - Devecser, Kolontár, Somlóvásárhely - érint, közel 40 ezer négyzetkilométeres terület lakossága és élõvilága van veszélyben.
MTI Fotó: H. Szabó Sándor
Kolontár határában az átszakadt vörösiszap-tározó
Fotó: H. Szabó Sándor / MTI

A felmentő ítélet közfelháborodást váltott ki és természetesen ismét megszólalt a politika. A fideszes rezsibiztos, Németh Szilárd parlamenti bizottsággal akarta megvitattatni a „felháborító” ítéletet, miközben ő persze „tiszteletben tartja a bírói függetlenség liberális követelményét”. Az ügyész valamennyi vádlott terhére bejelentett fellebbezése folytán került az ügy másodfokra, a Győri Ítélőtáblához, amely 2017. február 6-án hatályon kívül helyezte az elsőfokú határozatot és új eljárást rendelt el, amelynek lefolytatására a Győri Törvényszéket jelölte ki.

Itt muszáj egy kis jogi kitérőt tennem ahhoz, hogy a későbbiekben érthető legyen, miért tartom tévesnek az újonnan megszületett, immár második elsőfokú ítéletet. Lényeges kérdés ugyanis, hogy vajon miért helyeznek hatályon kívül egy ítéletet. Többnyire azért, mert az elsőfokú ítélet „megalapozatlan”. Ennek számos variációja lehet: a bíróság nem derítette fel a tényállást, vagy azt hiányosan tette, esetleg az ítélet olyan megállapításokat tartalmaz, amelyek nincsenek összhangban az ügy irataival. És persze van még egy ok – és itt most ez a lényeg –: ha az elsőfokú bíróság nem vagy csak hiányosan indokolta meg a döntését.

A Győri Ítélőtábla a következőként indokolta meg az ítélet hatályon kívül helyezését:

az elsőfokú bíróság több mint 150 tárgyalási napot tartott, nagy munkát végzett, komoly bizonyítási munkát tett le az asztalra. Abból ki lehetett indulni, a bizonyítási eljárás helyes lefolytatása után azonban voltak hiányosságok. A korábbi szakértői vélemények elegendőek lesznek.

Magyarul: az új eljárásban is irányadó a már lefolytatott bizonyítás (vagyis a tényállás kellően felderített), csak éppen nincs eléggé megindokolva.

A megismételt eljárásban a Győri Törvényszék nem is tett mást, mint hónapokon keresztül felolvasta a több százezer oldal iratot. Nem is vett fel bizonyítást, még azt a keveset sem, amelyet a másodfok előírt számára. Vagyis ugyanazon bizonyítékok, ugyanazon szakértői vélemények alapján kreált egy másfajta tényállást, és másfajta ítéletet hozott. A bíróság B. Zoltánt, a volt vezérigazgatót két év hat hónap, D. Józsefet, a helyettest pedig két év végrehajtandó fogházbüntetésre ítélte. A harmad-, negyed-, ötöd-, hatod-, nyolcad- és tizennegyedrendű vádlott felfüggesztett szabadságvesztést, a hetedrendű pénzbüntetést, a tizenharmadrendű pedig megrovást kapott.

Csak néhány példa. A szakértők szerint a vörösiszap – az akkori jogszabályok szerint – nem veszélyes hulladék. A bíró ennek ellenére úgy döntött, hogy de. Ezt nem tehetné meg. A bíró azt is felrótta az elsőrendű vádlottnak, hogy megtévesztette az embereket, amikor – a jogszabályok alapján – úgy nyilatkozott, hogy a vörösiszap nem mérgező, azt csak le kell mosni. Arról nem is szólva, hogy a falvak polgármestereinél lévő katasztrófavédelmi tervben szerepelt a tározókban lévő anyag pontos definíciója.

Miként a tűzoltók is tudták, milyen anyaggal állnak szemben, hiszen erős vízsugárral mosták le az iszappal érintkezett embereket.

Az elsőfokú győri bíró szerint az is egyik oka volt a katasztrófának, hogy a tározóban több lúgos víz volt, mint amennyiről a hatóságok tudtak. Ezzel az állítással két probléma is van. Egyrészt a hatóságok rendszeresen megkapták az úgynevezett vízmérleget, vagyis tudniuk kellett a víz mennyiségéről. Másrészt a szakértők szerint a gáttörést nem a benne lévő víz mennyisége okozta. Az új ítélet szerint a vádlottaknak fel kellett volna ismerniük, hogy a X. számú tározó gátja süllyed. A szakértők viszont állították, hogy a gátfal süllyedése és a gát kiszakadása két egymástól független dolog, ezek ugyanis több száz méterre voltak egymástól. Vagyis a süllyedés nem oka a gátfal törésének.

Gyõr, 2019. február 4.
Németh Miklós bíró az ítéletet ismerteti a vörösiszapper megismételt elsõfokú eljárásában a Gyõri Törvényszék tárgyalótermében 2019. február 4-én. A bíróság tíz ember, köztük az elsõ- és másodrendû vádlott bûnösségét mondta ki. Az elsõ- és a másodrendû vádlottat, a Mal Zrt. volt vezérigazgatóját és mûszaki vezérigazgató-helyettesét letöltendõ szabadságvesztésre ítélték. Öt vádlottat felmentettek.
MTI/Krizsán Csaba
Németh Miklós bíró az ítéletet ismerteti a vörösiszapper megismételt elsőfokú eljárásában a Gyõri Törvényszéken 2019. február 4-én
Fotó: Krizsán Csaba / MTI

A bíró felrótta a vádlottaknak, hogy későn értesítették a hatóságokat. Tény azonban, hogy Kolontárt percek alatt érte el a lezúdult vörösiszap, menthetetlen volt, semmilyen értesítés nem akadályozhatta volna meg a tragédiát. Ugyanakkor indokolásában említést sem tett arról, hogy a vádlottak az aktuálisan legfontosabb és legsürgősebb intézkedést tették meg: leállították a gyár működését.

Amikor egy bíró ítéletet hoz, két szempont vezérelheti: a törvény és a saját lelkiismerete. A törvény szerint ebben az ügyben 2 és 12 év között kell a büntetést kiszabni úgy, hogy az valahol a középmérték – azaz 7 év – körül legyen.

Persze lehet kicsit több, lehet kicsit kevesebb. De vajon tényleg meg van győződve a vádlottak bűnösségéről az a bíró, aki 1-2 éveket, meg felfüggesztett büntetéseket szab ki Magyarország eddigi legnagyobb ipari katasztrófájának okozásáért? A tisztesség kedvéért hozzáteszem, egyelőre csak a szóbeli indokolás hangzott el. Persze attól nem igazán térhet el az írásos ítélet sem.

Félek, messze még a vége ennek a monstre pernek. Ennyi hiba láttán nem zárom ki, hogy újabb hatályon kívül helyezés következik. Kilenc évvel a katasztrófa után. Végül hadd idézzem egy korábbi legfelsőbb bírósági bíró bölcs szavait. Amikor az ügyész azt mondta egy tárgyalásán, hogy „ezért a szörnyű bűnért valakinek felelnie kell”, ő így válaszolt: „nem valakinek. Csakis a bűnösnek.”

(A szerző volt bíró)

Kiemelt kép: H. Szabó Sándor / MTI

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Image: 73867885, A Huawei közép-, észak-európai és kanadai elnöke, Place: Budapest, Hungary, License: Rights managed, Model Release: No or not aplicable, Property Release: Yes, Credit: smagpictures.com
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.