Kevés jó dolgot köszönhetünk a koronavírus-járványnak, de közülük kiemelkedett az a változás, amelyet a Nagykörúton láthattunk az utóbbi pár hónapban. Budapest kiürülése és az igény arra, hogy egyszerre izoláljuk magunkat más közlekedőktől és mozogjunk, egészen különleges lehetőséget adott a főváros kezébe, amely egy darabig élni is próbált ezzel.
Karácsony Gergely főpolgármesterségétől sokan valami hasonlót vártak. A főváros rettenetes pénzügyi helyzetben van, hosszú ideje kivérezteti a kormányzat, amire most rárakódott a járvány okozta súlyos teher. Azt nemigen várhattuk, hogy Karácsony mindezen úrrá lesz, de azt igen, hogy néhány modernnek és nyugatinak tűnő gesztust tesz egy élhetőbb városért.
A nagykörúti bringasávok pedig nem csak a bringásoknak segítettek volna. Az, hogy valaki a válság közepén végre meg merte lépni, hogy Budapest legfontosabb utcáján a felére csökkenti az autók által használható sávok számát, az nemcsak a Nagykörutat, hanem Budapestet is élhetőbbé tette volna.
A Dunát mindkét oldalon az átmenő autóforgalom veszi el a budapestiektől. Bár vannak kísérletek arra, hogyan lehetne ezt mérsékelni, de az M0-s körgyűrű befejezéséig biztosan nem születik erre végleges megoldás.
Közben a városon számos autópályának beillő út halad át, éppen azokon a részeken, amelyeket alapvetően az itt élők használhatnának. A Rákóczi út egy széles, forgalmas autóút, amely keresztül van szúrva Budapest szívén, és élhetetlenné teszi az Astoriától a Keleti pályaudvarig eső városrészt.
A Nagykörút pedig még ennél is régebbi probléma. Budapest sugaras-sávos felépítésének következménye, hogy a pesti oldal észak-déli forgalma a városon belül hagyományosan három körúton ment végig. A háromból a Kiskörutat sikerült megzabolázni, részben pont a biciklisávoknak köszönhetően, de a Nagykörút élhetetlenségén viszont nem sikerült javítani.
Most viszont politikai szempontok sem akadályozhatnák ezt, hiszen a Nagykörút menti kerületekben csupa ellenzéki polgármestert találunk, hasonlóan a főpolgármesterhez.
A Nagykörút egyik legnagyobb hibája, hogy igazán senki nem szeretne ott időt tölteni. A nagy autóforgalom lehetetlenné teszi a kávézgatást és élvezhetetlenné a sétát, ezért a körút nagy részét átvették a filléres kocsmák, amik jellemzően fiatalok esti-éjszakai itatásából élnek. Ez szintén nem segít a körútnak kellemesebbé válni.
Márpedig ha valahol nem iszunk kávét, vásárolni sem fogunk. Ha nem vásárolunk, üzletek sem nyitnak itt. Ezen segített volna, ha a Nagykörutat egyetlen sávra szűkítik, és úgy is marad. Innen lett volna lehetőség arra, hogy Budapest fő utcája organikusan kezdjen el gyógyulni.
Persze, a kormánypárt és az autósok panaszkodnak. A nagykörúti dugók képei ellepték a fideszes politikusok Facebook-oldalait, még ha ezek nagy lámpáknál készültek is.
Egyébként is vita kérdése, hogy hány embernek kell bejönnie autóval egy Budapesthez hasonló elrendezésű város szívébe, főleg úgy, hogy a közösségi közlekedés kifejezetten sűrű és közép-európai mércével jó színvonalú.
Nem igaz, hogy csak autóval lehet túlélni Budapesten, még a járvány közepén sem. A BKV-járatokon a legszigorúbb maszkviselési szabályok vannak életben, miközben korántsem olyan zsúfoltak, mint március előtt. És persze ott van alternatívának a bicikli.
Nem kell a kerékpározást fetisizálni, de egyrészt egészségesebb, mint az autóban ülni, másrészt nem választja el az embereket annyira a várostól, mint egy acélból készült váz, felhúzott ablakokkal. Harmadrészt két nagykörúti sávon is pont ugyanakkora dugó van, mint egyen, hiszen a körutat folyamatosan kereszteződések és zebrák szelik át, pont azért, mert a város központjában van. Persze, hogy dugó lesz. És ami még fontosabb: bicikliző emberek mellett lehet élni, autóval a lámpánál állók mellett meg nem igazán.
Az, hogy a főváros meghunyászkodott, és a járdára felvezetve alakította át a nagykörúti bringasávot, politikailag és városmenedzsment szempontjából is ostobaság. Ez a megoldás nemcsak a kerékpárosoktól veszi el a Nagykörutat, de ami ennél is fontosabb, a gyalogosoktól is, és meglehetősen veszélyesnek látszik. Azt sem kell különösebben magyarázni, politikai szempontból miért butaság, ha a kompromisszum jegyében a városvezetés elrontja eddigi egyik legfontosabb projektjét.
Így tényleg soha nem lesz élhető, az emberekhez kapcsolódó, használható fő utcája Budapestnek, ahol nemcsak kénytelenek, de szeretnek is lenni az emberek.
Kiemelt kép: Ivándi-Szabó Balázs /24.hu
