Az önmagát így meghatározó 424 című újság 1989-ben jelent meg először, majd 9 hónap után kimúlt, de nem nyomtalanul, 30 év távlatából szinte történelmi mércét kínál a múlt kísérteteinek. Előbányásztuk már belőle Gyurcsány Ferenc írását, most pedig egy interjúra bukkantunk az akkor 27 éves Orbán Viktorral.
Ebből kiderül, hogy a jelenlegi kormányfő a választások előtt természetesnek tartotta, hogy szerkesztőként a Századvégtől munka nélkül kapott pénzt, ahogy azt is, hogy Lévai Anikónak vissza kellett mennie dolgozni, hogy megéljenek. Orbán Viktor nem félt a választási kudarctól.
A Fidesz tagjait az különbözteti meg több más szervezet képviselőitől, hogy számunkra nem élethalál-kérdés, nem egzisztenciális kényszer a győzelem.
Arról beszélt, mennyire nehéz a magyar fiataloknak 1990-ben. Úgy örököltek egy csődtömeget, hogy semmi közük nem volt ahhoz, legalábbis a Fidesz hívei 16-17 évesen biztosan szakítottak a KISZ-szel, névleg sem támogatták azt, ami az országban folyt. Ennek dacára ő nagyon élvezte, hogy akkor volt a húszas évei közepén, amikor egy-két év alatt olyan dolgok történtek, amikre 40 évet kellett várni.
Orbán Viktor megjósolta a szovjet birodalom széthullását és arról beszélt, mennyire izgalmas Kelet-Európában élni, politizálni, olyan célokért küzdeni, mint szabadság, egyenlőség, nemzeti függetlenség. Az interjúban a Soros-pénzből finanszírozott oxfordi ösztöndíj kapcsán szóba került, hogy a brit sajtó mennyire tájékozott, objektív.
A választási esélyeikről nem szívesen beszélt. Szerinte akkor a Fidesz több szempontból hátrányos helyzetben volt, nem kapott a tömegkommunikációban „azonos teret a vetélytárs pártokkal, szervezetekkel”, „csórók” voltak, kilógott a fenekük a nadrágból.
Mindenki sokkal gazdagabb, mint mi.
A Fidesz 1990-ben nem is támogatta a fizetett politikai hirdetéseket, a gyűlések szervezésében, az agitációban, a szórólapok terjesztésében hitt, mert abban volt a legerősebb.
Orbán azt mondta, a fideszes jelölteknél szerencsés a helyzet, mert fiatalok, „nincs a vetélytársak által citálható fekete folt” az életükben. Azt mondta, bár pártja ismertebb, népszerűbb a fővárosban, de a Budapest kontra vidék vita mesterséges, a Fidesz-vezetők nagy része vidékről került Pestre, Deutsch Tamás kivételével.
Kövér Laci pápai, Áder Janó csornai, Fodor Gábor gyöngyösi, Szájer Józsi soproni, jómagam sokáig egy faluban éltem, majd Székesfehérváron jártam iskolába. Az más kérdés, hogy aztán ezek a vidéki fiúk Pesten találkoztak az egyetemeken.
Az interjúban előkerült az esetleges koalíció kérdése is, amiről Orbán már akkor azt mondta, az biztos, hogy olyan kormányban nem vesznek részt, ahol az MSZP jelen van, de előfeltétel a kilépés a Varsói Szerződésből, az oroszok hazamenetele. A Fideszt érő atrocitások kapcsán felidézte, hogy – az MDF és az SZDSZ tagjaival ellentétben – őket kezdettől fogva fenyegették. Szerinte a másik véglet az volt, amivel a Nagy Imre temetésen mondott beszédét, a bátorságát magyarázták.
Mulattam, mikor hallottam, hogy a július 16-i beszédem után az »okosok« kitalálták rólam, hogy KGB-s vagyok. Abból szűrték le bölcsen, hogy biztos azért mertem ilyen »messzire menni«, meg hogy a beszédekről készített szovjet sajtójelentések engem név szerint is külön emlegettek, kiemeltek…
Kiemelt kép: 424 2. évfolyam 5. szám
