A Nógrádszakálon található Jelenlét Ház vasárnaponként általában üresen áll, azonban ezen a karácsony előtti hétvégén a dolgozók izgatottan várják egy teherautó érkezését. A különleges nyitva tartás oka, hogy adományok érkeznek a falu hátrányos helyzetű gyerekeinek címezve.
A szlovák határ menti falut általában két dologról ismerik. A túrázók onnan, hogy a közelében húzódik Magyarország egyik legszebb szurdokvölgye, a „palóc Grand Canyon”. A szociológusok körében pedig azért ismert, mert egyike az ország harminc legszegényebb falujának. Amíg várjuk az ágyakat, a Jelenlét Ház vezetőjétől, Sárközy Tamásnétől megtudjuk, hogy a faluban 640 ember lakik, ebből 130 közmunkás. Amikor megkérdezem, hogy milyen munkalehetőségek vannak a faluban, a válasz a közmunkában, az idénymunkában, a vasazásban (vasgyűjtés), valamint a budapesti építőiparban ki is merül. Ő egyébként az Adománytaxi helyi partnere, aki garanciát nyújt arra, hogy az ágyak a megfelelő helyre kerüljenek.
Ronald egy rácsos kiságyat kap, a kisfiú még a csavarozásban is besegít az édesapjának. Mivel tél van, a család abba a szobába költözött, ahol a kályha van. Két szülő, és három gyerek ilyenkor egy közös szobában alszik, két darab kihúzható kanapén. „Az ágy már nem elég hármójuknak, ha pedig velünk alszik egyikük, akkor pedig azon nem férünk el” – mondja az édesanya. Diána közmunkásként dolgozik, a férje pedig egy vállalkozónál, a szerény körülmények között élő család csak nehezen tudta volna megvenni a kiságyat.
Nagy gyerekzsivaj fogad minket abban házban, ahol a négyéves Szimonetta kap egy új ágyat. Hozzájuk is jókor érkezik a bútor, a legkisebb gyermek egy súlyos betegséggel született. A közmunkás édesapa építkezésekre jár dolgozni, de az ott megkeresett összeg elmegy a gyógyszerekre és a kórházba való utazásokra.
A bútorokra hatalmas az igény, azonban a szállításuk óriási kapacitást igényel, épp ezért ezt országos szinten nem igazán vállalta eddig senki – mondja Horn Tamás. A kampánynak ugyan vége, de a terveik szerint akár állandó program lehet a jövőben. Ehhez az kell, hogy megoldást találjanak a szállításra, ami többszázezres összeg, még úgy is, hogy a fuvarozó cég néhány szállítmányt ingyen vállalt.
„De jó, ennek rácsai is vannak, napközben is belefektethetem, nem fog belőle kiesni” – így örül az egy éves Rubina édesanyja a bútornak. A házban több generáció is együtt lakik, a fiatal párnak nincs pénze külön költözni, azt az összeget, amit ezzel a kisággyal megspórolnak, tüzelőre, tápszerre, és pelenkára tudják költeni.
Az Adománytaxi azt ugyan vállalja, hogy a budapesti adományozókhoz házhoz megy az ágyakért, azonban a szétosztásban már a helyi önkormányzat aktív részvételét kérik. Nógrádszakálon az egyik közmunkás ajánlotta fel a kissé ütött-kopott furgonját, amivel a családokhoz házhoz szállítják az adományt.
Ádámék szoba-konyhás házába belépve a csirkepaprikás illata csap meg. Hárman laknak a házban, egy darab kétszemélyes ágyon aludtak korábban. „Közmunkás vagyok, szemetet szedek, ezt én nem tudtam volna miből megvenni, lett volna körülbelül húszezer forint, vagy még több is, ha újonnan veszem” – mondja az egyedülálló édesanya, Gyöngyi.
Körülbelül 50 ezer gyereknek nincs ma saját ágya Magyarországon, ez a becslés Bass László, szociológus egyik kutatásából származik. A kampányban összesen 162 gyerekágyat sikerült gyűjteniük, 8 település számára, a megfelelő mennyiségű és minőségű alvást biztosító fekhely pedig nem csak a gyerekek fejlődése miatt fontos.
A megfelelő fekhely hiánya egészen súlyos következményekkel is járhat, bár a törvény szerint gyermeket kiemelni szegénység miatt nem lehet a családból, mégis megtörténnek ilyen esetek, indok lehet például az is, hogy hat gyerek alszik egy ágyban. A hazaúton minél többet beszélgetünk Horn Tamással, annál inkább világossá válik, hogy az adományozás számára nem cél, csak egy eszköz, amivel hidat tud építeni a fővárosban és a leghátrányosabb kistelepüléseken élők között.
