Ezt a krízist az én generációm okozta, de most a fiataloknak kell valahogy megoldani
– mondja a 72 éves Tamás a III. Budapesti Globális Klímasztrájk kezdete előtt.
Tamás mind életkorában, mind keserűségében kirívó arcnak számít az összegyűlt tömegben, de azért bőven képviseltetik magukat idősek és középkorúak is a meneten. Akadnak köztük közéleti személyiségek, a legtöbb felvonuló azonban egyszerű diák, aki csak alulról közelíti a húszat, vagy még annyira fiatal, hogy csak az osztályfőnökével tudott eljönni a klímatüntetésre.
Végül még a facebookos visszaigazolásoknál is többen, több ezren vonultak fel a Clark Ádám tértől a Lánchídon át a Kossuth térig a pénteki eseményen, amely a Fridays for Future szervezésében, a magyar GreenPeace, WWF és Extinction Rebellion szervezetek segítségével valósult meg.
A képre kattintva galéria nyílkik!
„Jóval többen vagyunk, mint amire számítottunk” – mondja a 20 éves Marci, az FFF aktivistája, aki mindössze két hónap alatt vált egyszerű érdeklődőből a rendezvény egyik szervezőjévé. „Magyarországon jóval nehezebb megmozgatni az embereket a környezetvédelemmel kapcsolatban, mint máshol, de az ilyen események hitet adnak arra, hogy előbb vagy utóbb akár a törvényhozásra is hatást tudunk gyakorolni.”
Jelenleg a legnagyobb cél a magyarországi klímavészhelyzet megállapítása, ezt már Angliától Ausztriáig mindenhol kimondták, nevetséges, hogy nálunk még nem tett ez ügyben semmit a politika, hiszen a klímavészhelyzet nem áll meg a határon, az mindannyiunkat érint.
A Parlament előtt véget érő tüntetésen keveredtek azok a hangok, amelyek politikai színezettel, és amelyek inkább a társadalmi felelősségvállalásra koncentrálva szólítottak fel a globális felmelegedés elleni harcra. Amíg a színpadon a felszólalók a gazdasági fejlődés oltárán feláldozott szociális szükségletekről és a klímaharc tudományos lehetőségeiről beszéltek, mi résztvevőket kérdeztünk arról, miért érezték úgy, hogy el kell jönniük.
„Ez nem a politikáról szól, ez pártállástól függetlenül mindenkinek a gondja” – mondja Mózes Dóra, a Tág Világ Iskola tanítója, aki teljes negyedikes osztályával látogatott el a tüntetésre. „A gyerekek jövőjéről van szó, ezért meg kell őket tanítani a környezettudatosság fontosságára.”
A gyerekek hasonló hévvel, de személyesebb hangvételben beszéltek az ügyről. „Én Budakalászon élek, és zavar, hogy itt bent a városban ilyen kevés zöldet látok” – fogalmaz a tízéves Robi.
„Abszolút üdvözítően fogom fel azt, hogy ennyi fiatalt látok itt kint” – nyilatkozik Molnár Áron noÁr színész és rapper. „A fiatalok lelkesedése bizonyítja, hogy azok a politikusoknak, akik még Greta Thunbergen is nevettek, végül nem lesz igazuk.
Azzal, hogy itt vagyunk, hitelt adunk az egész klímavédelmi mozgalomnak, és lehetőséget kapunk, hogy példaként álljunk a társadalom többi tagja előtt.
A magyarországi klímavészhelyzet meghirdetéséért és a Föld gazdasági kizsákmányolása ellen tüntetők nagy számban tűzték transzparenseikre Greta Thunberg nevét és arcképét. A 16 éves svéd környezetvédelmi aktivista legutóbb a múlt héten, az ENSZ klímacsúcsán mondott beszédével hívta fel a kormányok figyelmét a globális felmelegedés veszélyére.
„Ez a mi jövőnk, ez a mi bolygónk” – mondja a 26 éves Lulu, aki Mongóliából költözött Budapestre, hogy elvégezze a biomérnöki mesterképzést. Emellett a Precious Plastic nevű újrahasznosítással foglalkozó workshop munkatársa, és jövőjét is ezen a pályán képzeli el. Mégis, amikor megkérdezzük, hogy miért van ma itt, csak ennyit mond:
Mert nem akarok meghalni.
Ezzel szöges ellentétben, de hasonló lelkülettel nyilatkozik a 17 éves Ágoston, aki egy „Én meg akarok halni, de a bolygó nem” feliratú transzparenssel érkezett a tüntetésre.
„Én ezt a problémát már csak fekete humorral tudom kezelni. Lehet, hogy az idősebbek már nem értik meg ezt a viccet, de ez a dolog nem is róluk szól. A klímavészhelyzet a mi generációnk problémája, minket érint a leginkább” – mondja.
Karácsony Gergely, az ellenzék főpolgármester-jelöltje is ott volt a tüntetésen, és mint elmondta, sajnálta, hogy az ehhez hasonló kezdeményezések kizárólag a civil szervezetektől indulnak.
Sokkal nagyobb felelőssége lenne itt a politikának, és nem kéne, hogy ez teljesen rájuk maradjon.
Főleg úgy, hogy az emberek már azért a kétezres években is érzékelték, hogy a környezetvédelem milyen fontos feladata bármelyik társadalomnak. Habár eléggé lerontom az átlagéletkort, ezért nekem is itt kellett lennem ma” – nyilatkozta.
Lengyel Domonkos, az Állampolgárok a Centrumban Egyesület 24 éves újbudai polgármesterjelöltje szerint azonban a rendezvény politikai lecsapódása egy álságos folyamat része. „Én itt voltam múlt héten is, azelőtt is. Nekem ez a cél fontosabb, mint az októberi választás. A politikusok, a Karácsony-félék talán itt vannak a mai nagy eseményen, de garantálom, hogy jövő héten már nyomuk se lesz” – állítja.
Akár lesznek politikusok a Parlament előtt a jövő héten, akár nem, a pénteki tüntetés legnagyobb tanulsága az, hogy ezt a mozgalmat bármilyen pártnak elég nehéz lesz kicsavarnia a Z-generációs aktivisták kezéből, akik minden további nélkül hajlandóak kihagyni egy iskolai napot az ügyért, és sok esetben még az oktatóikat is magukkal hozzák.
Szerintük erre meg is van minden okuk. Ahogy a húszéves Macskásy Éva mondja beszédében a színpadról: „Kisgyerekként nekem álmaim voltak, amit külső körülmények keresztbe húztak!” És ahogy egy iskolás korú lány a tömegből rákiabálja: „Én kisgyerek vagyok!” Majd a Parlamentre sandít, és hozzáteszi: „Anyátok!”
A képre kattintva galéria nyílkik!
„Sok hibát követtünk mi el, de ezekből még lehet tanulni” – szögezi le Tamás bácsi.
Ha a generációk megtanulnak beszélni egymással és megoldásokat keresni, még van reményünk.
Kiemelt kép: Mohos Márton / 24.hu
