Belföld
Romanian guard regiment marches under The Triumph Arch during a military parade celebrating Romania's National Day in Bucharest on December 1, 2008. Romania celebrates the 90th anniversary since historical region of Transilvanya became part of Romania on December 01, 1918. Romania's right wing Liberal Democrat party took a surprise lead over a rival left wing party in the official count after a general election marked by the rejection of the prime minister who led the country into the European Union. AFP PHOTO DANIEL MIHAILESCU (Photo by DANIEL MIHAILESCU / AFP)

Erdélyt már Trianon előtt elvették

Bihari Dániel
Bihari Dániel

újságíró. 2018. 12. 01. 10:11

December 1. keleti szomszédunk legnagyobb nemzeti ünnepe, 1918-ban ezen a napon mondta ki a gyulafehérvári román nemzetgyűlés Erdély elcsatolását. Vagy ahogy a székelyek emlékeznek kesernyés tréfával: Romániát kapcsolták Erdélyhez. Maga a gyűlés a nemzeti önrendelkezés szempontjából legitim volt, a részleteket tekintve viszont sok az érdekesség.
Korábban a témában:

A román nemzeti ébredéssel párhuzamosan az értelmiség egyik legfőbb politikai célként fogalmazta meg minden román egy államban történő egyesítését még a XIX. század első felében. A századfordulóra ez nyílt területi követeléssé vált Bulgária és Oroszország, de főleg Magyarország irányába: a történelmi Erdély, Partium és a Bánság románok által is lakott megyéit akarták bekebelezni. Az 1859-ben létrejött államnak természetesen fikarcnyi esélye sem volt az Osztrák-Magyar Monarchiával szemben egészen 1916 nyaráig.

Az írott szó sem kötelez

A Román Királyság semleges maradt az első világháború kezdetén, holott elvileg a központi hatalmak szövetségese volt, Olaszországhoz hasonlóan kivárt, melyik fél mellett érdemes harcba szállni. A visszautasíthatatlan ajánlat az antanttól érkezett: ha megtámadja a Monarchiát, a háború után megkapja Erdélyt és Kelet-Magyarországot a Vásárosnamény–Debrecen– Csongrád–Tisza vonalig. Ám a ’16. augusztus 17-én aláírt titkos bukaresti szerződés tartalmazott egy kitételt is: ha az ország az általános fegyvernyugvás előtt békét köt, fenti ajánlat érvényét veszti.

Augusztus 28-án a román hadsereg váratlanul gyakorlatilag hátba támadta korábbi szövetségesét, majd a német és osztrák-magyar válaszcsapás eredményeként év végére elesett egész Havaselve és Bukarest is.

A kormány és a király Moldvába menekült, orosz segítséggel sikerült megállítani az központi hatalmak előrenyomulását, állóháború alakult ki itt is. Miután azonban a nagy medve letette a fegyvert, a románok is megkötötték a különbékét 1918. május 7-én.

Végül jó érzékkel, 1918. november 10-én, szűk egy héttel a Monarchia kapitulációja után, egy nappal az általános fegyverletétel előtt Románia visszaállt a „küzdelembe”, így másnap hadviselő félként, a győztes oldalon fejezte be a háborút.

Elmélet és gyakorlat

Románia azzal érvelt, hogy azt a bizonyos „jogvesztő” különbékét a kormány fogadta el, de a király nem írta alá, ezért nem is lépett érvénybe. És mivel a nagyhatalmak érdeke egybeesett a szomszédos népek törekvéseivel Magyarország feldarabolását illetően, így az ő nyílt és egyértelmű támogatásuk döntött, nem diplomáciai furcsaságok. Pontosabban annyit azért számított az egész, hogy a magyar területek felett kirobbant szerb-román vitákban az angolok és franciák ezzel tudták „jobb belátásra bírni” a románokat.

A következő „lehetőség” mint tudjuk, már Trianonban csúcsosodott ki, de 1920. június 4-ét megelőzte egy itthon kevéssé ismert, mégis rendkívül fontos dátum: 1918. december 1. Ezen a napon egy Gyulafehérvárra összehívott román nemzetgyűlés kimondta 26 magyarországi, román nemzetiségű lakosokkal is bíró vármegye egyesülését a Román Királysággal. Helyi román kormány alakult, nemsokára megérkezett a román királyi hadsereg, Erdély hazánk számára elveszett. Romániában viszont Ceaușescu bukása után ez a nap vált a legnagyobb nemzeti ünneppé.

A századik évfordulón Dr. Zahorán Csaba történésszel, a Trianon 100 MTA-Lendület Kutatócsoport munkatársával beszélgettünk e nap részleteiről és jelentőségéről.

Erdély elszakad és kész

A birodalom végóráiban IV. Károly császár és király kiáltványa alapján sorra alakultak a Nemzeti Tanácsok, a Monarchia népei nagy lendülettel vették kezükbe sorsuk irányítását. Így tettek az erdélyi románok is, és a magyar kormánytól november 9-én ultimátumban követelték, hogy adja át a hatalmat a Központi Román Nemzeti Tanácsnak a románok lakta megyékben.

Károlyiék álláspontja szerint úgyis a békekonferencián dől el minden, addig pedig megpróbáltak megegyezni:

Jászi Oszkár nemzetiségügyi miniszter érkezett Aradra a Központi Román Nemzeti Tanács képviselőivel tárgyalni, kormánya nevében minden eddigi követelés teljesítését, a lehető legszélesebb autonómiát ajánlotta. A román fél azonban nem egyezkedett, mereven ragaszkodott Erdély elszakadásához, a tárgyalások hamar zsákutcába futottak és véget is értek

– mondja a 24.hu-nak Zahorán Csaba.

A nyíltan vállalt szeparatista törekvések ellenére a kabinet nem lépett, miközben a másik oldalon lázasan folyt a munka. November 20-án minden románok lakta települést felszólítottak, válassza meg képviselőit, és december elsejére küldje Gyulafehérvárra a népgyűlésre, hogy a nemzeti önrendelkezés jegyében együtt döntsenek Erdély jövőjéről.

Fotó: TAKK / Wikipedia

Kisebbségben a románok

Itt érdemes egy pillantást vetni a térképre és tisztázni, mi is itt az Erdélynek nevezett országrész.

A „történelmi Erdély” a Királyhágónál kezdődik, területe 57 ezer négyzetkilométer, az egykori Székely- és Szászföldet, valamint hét magyar királyi vármegyét jelenti. A végül Trianonban Romániának ítélt Erdély területe 103 ezer km2, amely lakosságának – anyanyelvi megoszlás alapján – 54 százaléka volt román, 32 magyar, 11 pedig német. A románság többségben volt ugyan, de csak hajszálnyival. Ennyit a nemzeti önrendelkezés hangzatos elvéről…

A gyulafehérvári nemzetgyűlés és a román igények egy kicsivel még ennél is nagyobb területre, 26 vármegyére terjedtek ki, az 1920-ban Romániához csatolt, mondjuk úgy „trianoni Erdélyen” kívül Máramarost, a Bánátot és Békés megyét –

Jászi Oszkár szerint e terület lakosságának mindössze 42 százaléka volt román nemzetiségű.

Az összes román egyesülése Romániával

A lényeg, 1918. december 1-jén összesen 1228 (vagy más adatok szerint 1450) küldött gyűlt össze Gyulafehérváron, az utcákon pedig százezres román tömeg fejezte ki támogatását.

Nem véletlen a helyszínválasztás, a várost ma Románia spirituális központjának is nevezik. Többek között azért, mert 1599-ben a „három román vajdaságot először egyesítő” Vitéz Mihály ide, az akkori fejedelmi székhelyre vonult be győztes seregével, illetve mert itt végezték ki 1785-ben a román nemzeti hősként tisztelt két lázadó parasztvezért, Horeát és Cloșcát.

A román politikusok előzetes megállapodása értelmében a nemzetgyűlési határozat első pontja:

Az összes román 1918. november 18 / december 1-jei gyulafehérvári nemzetgyűlése, melyen Erdély, Bánság, Partium és Máramaros vidékeinek képviselői vesznek részt, kimondja az összes román és az általuk lakott területek egyesülését Romániával. A nagygyűlés különösen kinyilvánítja a román nemzet elidegeníthetetlen jogát a Bánság teljes területére, melyet a Maros, a Tisza és a Duna határol.

A további nyolc cikkely nagyon komoly szabadságjogokat, teljes nemzeti szabadságot ígért az érintett terület minden egyes népének. Nem akarjuk részletezni, itt olvasható.

A dokumentum eredeti szövege – Wikipedia

Nem merték a népre bízni

Nagy volt a sietség és nem véletlenül, igyekeztek az egyesülés útjából minden lehetséges aknát és buktatót eltakarítani. A magyarokkal hiába próbálkoztak volna, és a szászok hozzáállása is kétséges volt, bár ők később, 1919 januárjában jóváhagyták a döntést.

Ne feledjük, hogy hiába tekinthetjük legitim nemzetiségi népgyűlésnek, mégiscsak politikusok akarata érvényesült. Nem tudjuk, hogyan döntöttek volna románok milliói, ha egy népszavazáson kérdezik meg őket. Ettől féltek az akkori vezetők is

– jegyzi meg a történész.

A gyulafehérvári határozattal egyrészt elejét vehették bármilyen későbbi népszavazásnak fennen hirdetve: már kifejeztük akaratunkat. Miért volt ez fontos? Mert az erdélyi román társadalom is ezernyi szállal kötődött a magyar államhoz és társadalomhoz a gazdaság, a kultúra, a személyes boldogulás, karrier terén egyaránt. A Monarchia jogbiztonsága, életkörülményei és a lehetőségek messze vonzóbbak voltak, az akkori Román Királyságot uraló oligarchák korrupt, elmaradott valóságánál. Nemzeti szempontból persze egyértelműen a Romániához, vagyis a saját nemzetállamhoz való csatlakozás volt a legvonzóbb opció, és végül ez is érvényesült.

Nem tudjuk, mi lett volna ha, de a sietség oka egyértelműen a magyar államhatalom és honvédelem konszolidálódásának, valamint egy esetleges népszavazás megtartásának a megelőzése volt. A másik fontos indok, hogy még a román királyi hadsereg megérkezése előtt kinyilvánítsák elszakadási szándékukat, nehogy úgy tűnjön, a román államhatalom nyomására cselekedtek. Ferdinánd király katonái gyorsan közeledtek, már a belgrádi fegyverszünet megkötése előtt átlépték a határt, karácsonykor elfoglalták Kolozsvárt, 1919. augusztus 4-én bevonultak Budapestre.

Román katonák Budapesten – Wikipedia

Csak az első pont maradt érvényben

Az elszakítani kívánt területet 1920 tavaszáig a román királyi hadsereg oltalma alatt működő autonóm helyi kormány irányította, csak ezt követően tagolták be „Transsylvániát” a román közigazgatásba. A magyar kormány tiltakozott, reménytelenül későn, de elkezdte szervezni a fegyveres ellenállást, a sebtiben szervezett, kis létszámú Székely Hadosztály hősies helytállása kevés volt a megszállók ellen.

Hiába született a békeszerződés jó másfél évvel később, akkor és ott, 1918. december 1-jén Erdély elveszett Magyarország számára.

Még a gyulafehérvári határozat elébe menve 1918. november 28-án Marosvásárhelyen székely nemzetgyűlés tett hitet Magyarország egysége mellett. December elsejére válaszként, december 22-én Kolozsvárott több tízezernyi magyar gyűlt össze: önrendelkezést és az ország területi egységének megtartását követelték. A nagyhatalmak nyilván nem hallották meg őket, de legyünk őszinték: a románokat sem.

A gyulafehérvári határozatnak semmiféle jogi következménye, sem érdemi ráhatása nem volt a béketárgyalások kimenetelére, igaz, fontos érvként hivatkoztak rá a román diplomaták, de a nagyhatalmak végül az előre megírt forgatókönyv alapján rendezték a területi kérdéseket. Annál jobb, úton-útfélen hangoztatott propagandaeszköz volt azonban később a román politika számára

– mondja a történész.

Bukarestben sem gondoltak róla többet, hiszen a román kormány később csak egyetlen egy határozatot ismert el, az elsőt, ami ugye Erdély és Románia egyesülését mondta ki. Minden mást, köztük a kisebbségeknek ígért valóban széleskörű és haladó jogokat érvénytelennek tekintették.

Ma is neuralgikus pont

A leginternacionalistább néhány kommunista évet leszámítva rendszertől függetlenül mindig megemlékeztek róla, de december 1. a rendszerváltás után vált Románia legnagyobb nemzeti ünnepévé, és két szempontból is a magyar-román együttélés érzékeny pontja.

Egyrészt a legtöbb magyar számára nemhogy nem ünnep, hanem tragikus esemény emléknapja, míg a másik oldal teljesen jogosan kérheti számon állampolgárai lojalitását. Kimondva vagy kimondatlanul, ez már intelligencia kérdése, de mindenképp kellemetlen helyzeteket szülhet az egyén és a közösség szintjén is – főleg Erdélyben.

A jelen helyzetet is jól ismerő történész szerint ott ki is alakult egyfajta tolerancia: március 15. a magyarok, december 1. a románok ünnepe. Nem zavarják egymást, nem foglalkoznak a régi sérelmekkel. Ez persze nem mindig sikerül, a nacionalista uszítás minden időben megtalálja célközönségét.

Másrészt az autonómia. A romániai magyar közösség 1990-től kezdve autonómiaígéretként hivatkozik a gyulafehérvári határozatokra, amit a román fél azzal utasít vissza, hogy abban nem szerepel az autonómia kifejezés. Nagyon nehéz kérdés, és már annyira napi politika, hogy a történész is legfeljebb csak magánemberként foglalhat állást.

Kielemelt kép:  Daniel Mihailescu / AFP

Bihari Dániel korábbi cikkei
vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Megint lezárták a körutat

A Margit híd felé mennek a tüntetők.

Élő videó: Megint lezárták a körutat