Belföld

Bíró-Nagy András: A baloldalnak még hazai pályán is gondjai vannak

„Az ellenzéki pártok együtt is kevesebb állami támogatást kapnak évente, mint amennyiből felépült a nagykovácsi cserkészközpont, amelyet a hétvégén adott át a miniszterelnök” – mondja a baloldal erőforráshiányát lefestve Bíró-Nagy András. Ez persze csak az egyik probléma, legalább ilyen nagy baj a baloldali pártok hiteltelensége, ötlettelensége és az, hogy a választás után megint a sebek nyalogatásával foglalkoznak. A Policy Solutions kutatási igazgatójával az elemző cég és a Friedrich Ebert Stiftung Alapítvány gondozásában megjelenő, a Szociáldemokrata értékek Magyarországon című kiadványról beszélgettünk. A kedden publikált kutatás egyebek mellett azt állítja: a baloldali értékek népszerűek Magyarországon, a választók nyitottak a baloldali politikára. Az eredményekből viszont az is látszik: nem nyitottak a baloldali pártokra.

Magyarország baloldali?

A kutatásaink azt mutatják, hogy a magyaroknak nemcsak az álmai, de a félelmei is jórészt baloldali ügyekhez kapcsolódnak. Ma a Szociáldemokrata értékek Magyarországon című tanulmányt mutatjuk be, amelynek eredménye szerint

a baloldali értékek népszerűek idehaza. Azaz nem az értékek népszerűségével, hanem az elvileg ezeket képviselő pártok hitelességével van probléma.

Akkor a választást könnyedén megnyerő Fidesz is baloldali? Vagy inkább arról van szó, hogy ezek az értékek elvileg ugyan fontosak, de félrerakhatók a választók számára, és nem ezek alapján keresnek pártot maguknak?

A Fidesznél azt látjuk, hogy a párthoz való hűség mindent felülír. Még akkor is, ha a választói érzékelik, hogy pártjuk azokkal az értékekkel szemben politizál, amelyeket amúgy személy szerint fontosnak tartanak. Még olyan kérdésekben is, amelyeknél egyértelmű, hogy a Fidesz a szociáldemokrata értékekkel szemben cselekszik, mint az egykulcsos adórendszer bevezetése vagy a munkanélküli segély visszavágása, a támogatói meghatározó része szerint a leghitelesebben ő képviseli ezeket az értékeket. A Fidesz természetesen nem baloldali, de jól szemezget a baloldal témái között, például rezsit csökkent vagy harcias retorikát alkalmaz a multinacionális cégekkel szemben. Morzsákkal is képes elhitetni a választóival, hogy hitelesebben képviseli a baloldali ügyeket, mint a valóban baloldali, de gyakorlati teljesítményt még nem mutató vagy korábbról súlyos hitelességi terhet cipelő pártok.

Az alábbi infografikán a kutatás három kérdésére adott válaszok láthatók a pártok szavazótábora szerinti bontásban, a témák közül a felső menüsorban lehet választani.

Van egyáltalán mozgástere a baloldali politikának? Első ránézésre nem sok, ha még a baloldali értékek képviseletét is a Fideszhez kötik sokan.

Ebben van szerepe annak, hogy milyen ma a 2002 és 2010 közötti kormányzás megítélése. És van szerepe annak is, hogy a 2010 után létrejött pártok mennyire tudtak áttörni, nem is elsősorban a politikai tartalom tekintetében, hanem például abban, a választók tudják-e egyáltalán, mit képviselnek.

Mert bizonyos területeken ezek a pártok nem léteznek?

Alighanem kevesen tudnák elmondani, hogy a Párbeszédnek, amelynek pedig miniszterelnök-jelöltje is volt ebben a kampányban, miben áll a baloldali programja, miközben az valóban markánsan baloldali. A baloldali és liberális ellenzék egészére igaz, hogy a kialakult helyzet okai között ott van a politikusi képességek, az erőforrások hiánya, a szervezeti háló ki nem épülése vagy leépülése, a médiában történt átalakulások. A probléma elképesztően súlyos, és változás csak sok év alatt érhető el. Ez persze nem azt jelenti, hogy ez a rendszer, vagy akár a baloldal hitelességi válsága fennmarad az idők végezetéig. De az biztos, hogy a három-négy hónapos választási kampány idején hiába tűzik ki a zászlóra, hogy a baloldali értékeket hitelesen képviselik, ez az időszak nem elég arra, hogy felülírja kétszer nyolc év társadalmi berögzülését. Nem lehet csak választásról választásra politizálni. A tartalmi kérdések mellett olyan hosszú távú építkezésnek kellene nekikezdeni, amit az MSZP 2010 előtt elfelejtett megcsinálni, és a többi párt sem fordított rá elegendő energiát 2010 után. Építkezni kell a médiában, meg kell erősíteni a vidéki szervezeteket, újjá kell építeni az értelmiségi hátteret. Erről persze könnyű nyilatkozni, de én sem látom, hogy ehhez az erőforrások előteremthetők lennének. Egy példa:

az ellenzéki pártok együtt is kevesebb állami támogatást kapnak évente, mint amennyiből felépült a nagykovácsi cserkészközpont, amelyet a hétvégén adott át a miniszterelnök.

Az erőforrások hiánya nem a könnyű magyarázat a totális baloldali kudarcra? Vezető vagy történet lenne a baloldali politikához?

Ha megvan a baloldali, szociáldemokrata történet, amivel el tudják mondani a választók között egyébként népszerű baloldali ügyeket, még el is kell azt vinni az emberekhez. Ehhez kellenek például a médiában a megfelelő csatornák, ezért nem bagatellizálnám el az erőforráshiányt. Ez persze nem mentesíti az ellenzéki pártokat, amelyeknek a belső küzdelmek helyett el kellene kezdeni politizálni.

Fotó: Marjai János / 24.hu

A kampány viszont inkább arról szólt, hogy a pártoknak egy táborba kell tömörülniük, és itt a baloldaliság szűkítő tényező: az LMP eleve mást ért baloldaliságon, az MSZP-n kívül pedig a többiek inkább liberálisok azon a térfélén. És még ott a Jobbik.  A baloldali ügyek közösen vállalhatók vagy arról beszélünk, mit kell tennie egy klasszikusan baloldali pártnak?

A baloldali ügyekben egyetértés mutatkozik. A kutatásban azt láttuk, hogy gazdasági-társadalmi kérdésekben a Jobbik szavazói is nyitottak a baloldali politikára. Ha arról van szó, mi történjen az oktatásban, az egészségügyben, az egyenlőtlenségek terén, a jobbikosok is támogatnák a baloldali választ. Ezekre az ügyekre lehetne tehát hosszú távon ellenzéki alternatívát építeni, ám az igazi baj az, hogy a baloldali és liberális pártoknak itt, a hazai pályán is gondjaik vannak. Nemcsak idegenben, azaz például a migráció kérdésében, de hazai pályán is verik őket. Míg az általunk a kutatásban vizsgált 15 téma közül csak a romák integrációját érintő kérdésben nem volt többsége a baloldali válasznak, addig a legmagasabb érték, amit a baloldali pártok a hitelesség szempontjából elértek, 37 százalék volt. Ez mutatja, hogy mindenekelőtt saját témáikban kellene rendbe tenni ezeknek a pártoknak a hitelességét. Az más kérdés, hogy a jelenlegi pártokkal és vezetőkkel ez megoldható-e.

Nem úgy van ez, hogy a kérdőíven behúzzák a baloldali választ a szavazók, aztán szépen elballagnak és leszavaznak a migráció miatt a Fideszre?

Más kutatásaink alapján is azt látjuk, hogy

az egész magyar társadalomban a kiszolgáltatottság és a létbizonytalanság az első számú ügy.

Igaz, a fideszes szavazók körében elsöprő a migráció húzóereje. A többi szavazótábornál azonban a migráció nincs ott a három legfontosabb témában.

Mert akiknek fontos, már a Fidesznél van.

Igen, ez 2,5 millió ember számára kiemelt ügy, amire a baloldalnak nehéz választ találnia. De amíg a baloldal hazai pályáján nem lesz erős, nem éri el, hogy kulcstémáiban ne a Fideszt tartsák hitelesebbnek az emberek, még az alternatíva állításának esélye sincs meg.

Fotó: Marjai János / 24.hu

Hogyan lehet hitelességet építeni ellenzékben? Bizonyítani nem tud a párt, hiszen nincs hatalma, roncsolt brandek és emberek szavára kellene megváltoznia az emberek véleményének.

Ez a legnagyobb kihívás. Kész receptet nem tudok adni, az ellenzéki pártok állapotát és helyzetét látva, aligha van bárki, aki képes megmondani a megoldást. De naponta látjuk azokat a történéseket, amelyekben kiélezhetőek lennének konfliktusok, amiknek köszönhetően nyilvánvalóvá válhatna a szavazók nagy része számára, hogy a kormány valójában saját személyes preferenciájával ellentétes politikát folytat. Itt van például a kilakoltatások ügye – a moratórium lejártával ez most fontos téma –, az adataink alapján

a magyar társadalom 69 százaléka nem ért egyet azzal, hogy úgy ki lehessen tenni valaki a házából, hogy nincs hova mennie. Ez például olyan helyzet, amelyben a baloldal kimozdulva komfortzónájából, konfliktust vállalva megmutathatná, valójában kivel van ezekben az ügyekben.

Ilyen lépésekkel el lehet kezdeni a hitelesség építését, ami sokáig tartó munka.

Ez nem ugyanaz az el nem végzett munka, amelyről négy, nyolc éve is beszéltünk?

Rosszabb a helyzet, mint négy és nyolc éve ilyenkor. A választási pofon után most még az ötletelés, a lehetséges ellenzéki stratégiák bemutatása is elmaradt, egyelőre a sebek nyalogatását látjuk. Ezeknek a négyéves ciklusoknak az a problémája, hogy az első időszak elmegy a veszekedésekkel, tisztújításokkal, aztán rájönnek, hogy már túl közel van az EP-, majd az önkormányzati választás, így nincs idő belefogni nagy a projektekbe. Márpedig ha ezt az önreflexióra alkalmas időszakot nem arra használják, hogy új ellenzéki politikát kínáljanak a választóknak, akkor később már nem lesz idő rá.

A kutatás szerint a fideszesek nagyon hűségesek, akkor is felfedezik az értékeket a pártjukban, amikor az nincs ott. Ilyen hűség létezik a baloldali pártok szavazói körében is?

Ebben a tekintetben van különbség az egyes pártok szavazótáborai között. A Fidesz mellett a Jobbik és a DK szavazói között a legerősebb a hit a saját párt hitelességében. Ezek azok a pártok, amelyeknél a saját szavazók 80-90 százaléka azt mondja, ő képviseli leghitelesebben az adott ügyet.

A legnagyobb elbizonytalanodás az MSZP-nél látható.

Érdekesség, hogy az LMP számára jelentős tartalékok lehetnek a Nyugat-Dunántúlon: itt sok kérdésben az LMP-t tartják a leghitelesebb ellenzéki pártnak az emberek úgy, hogy megelőzi a Jobbikot és az MSZP-t is, több kérdésben 20-25 százalékos eredményt ért el, azaz messze a párt hétszázalékos választási eredménye fölött van azoknak a száma, akik bizonyos ügyekben hitelesnek tartják. Közép-Magyarországon ezzel szemben az MSZP-sek a DK-t találják meg hitelesebbnek egyes kérdésekben. Kelet-Magyarországon, az alföldi régiókban a Jobbik még a Fideszt is veri hitelességben. Az MSZP igazi problémája, hogy ezekben az alapvetően baloldali ügyekben egyetlenben sem szerepelt jobban, mint amilyen a támogatottsága.

Fotó: Marjai János / 24.hu

Ez mutatja az MSZP sorsát? Hogy nincs már tartaléka, mozgástere?

A szocialisták annyit tudnak hitelességben, amennyien szavaznak rájuk. Ám most csak az MSZP-ről beszélünk, miközben a térfél egyetlen pártjában sincs benne a potenciál, hogy kiemelkedjen és uralja az oldalt. Bár az összefogás szó elhasználttá vált az elmúlt években, de ha egyik párt sem tud kiemelkedni, és egyedüli kihívóvá válni, akkor megint nem lesz más megoldás, mint valamilyen pártszövetségi modellt keresni.

Végül igaza lesz Szili Katalinnak és tényleg Orbán Viktornak kellene megszerveznie a baloldalt?

Semmiképpen.

Mert már túl van rajta?

Ezzel sem értek egyet. A baloldali, liberális pártoknak valóban, ahogy Szél Bernadett mondta, sorsközösségük van, politikai stratégiai kérdések végül egymás mellé sodorják majd őket. És fel kell ismerniük, hogy baloldali alapokon vannak olyan közpolitikai lehetőségek, amelyekkel kihívójává válhatnak a Fidesznek.

Az európai pártrendszerek ismerőjeként fel tud idézni olyan esetet, hogy egy magát 40-ről 15-20 százalékra leküzdő ellenzéki oldal újra felépül és lehetséges választási győztesként jelenik meg?

Láttunk már példát arra, hogy a fragmentálódó politikai oldal az együttműködés megfelelő kereteit megtalálva vissza tudott jönni a meccsbe. Volt ilyen a jobb- és a baloldalon egyaránt, noha nem feltétlenül voltak tartós politikai formációk. Szlovákiában egy jobboldali szövetség győzte le átmenetileg Robert Ficót, Olaszországban Romano Prodi vezetésével egy baloldali szövetség küldte ellenzékbe Silvio Berlusconit. Tehát darabjaira esett oldal is győzött már le legyőzhetetlennek tartott politikai ellenfelet, még ha Magyarországon ennek kicsi is az esélye a következő egy-két évben.

Azt hittük, egy-két évtizedet mond.

Most erről a ciklusról beszélek, de

ha ezúttal sem történik radikális hozzáállásbeli változás, akár a politika gyakorlását, akár ennek szervezeti, intellektuális hátterét illetően, akkor ugyanezeket a kérdéseket feszegetjük majd 2022 tavaszán is.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik