Vasárnap késő este megtudja az ország, hogy szimpla vagy kétharmados többséggel nyerte-e a Fidesz-KDNP a választást, vagy esetleg bejön a közvélemény-kutatók mohácsa, és az ellenzéknek sikerült többséget szereznie. Addig azonban nagy feladat áll a pártok előtt: le kéne valahogy elegánsan zárni ezt a végtelen hosszúra nyúlt, embert próbáló kampányt.
Ki is kérték péntek délután 5-től a Városház teret a rendőrségtől, ahol a miniszterelnök is megjelent cirka 5000 ember előtt. Egyetlen incidens szakította meg a kormánypárti idillt, amikor a Nem Adom a Házamat nevű csoport öt aktivistája citromsárga mellényben, a Fideszt támadó táblákkal megjelent a gyülekezés elején. Miután több nyugdíjast agresszivitásig hergeltek, megjelentek a Valton Security emberei, akik szoft erőszakkal kitolták a tér legszélére a devizakárosultakat. Eközben egy bekeményedett Fidesz-szimpatizáns a táblájukat is eltörte.
Bédekker Fidesz-módra
Ez nem törte meg, hanem megerősítette a tábort, ami az egy óráig hallgatott hazai popzene után teli torokból énekelt Himnusszal fordult rá az eseményre. Vargha Tamás, a Fidesz fehérvári képviselője és jelöltje, akinek a képével – pár DK-s plakát mellett – tele volt a tér, történelemleckével kezdett, elmesélte a város történetét, csak a legendás hadi utat hagyta ki, pedig azon vonul a kormánypárt évek óta. Aztán jött a muszlimozás, a ciszterci templom helyén egykor minaret állt, de megmaradtunk, mert volt és van hit és akarat. A kurta beszéd farka az volt, hogy nem fogják hagyni elveszni Szent István örökségét.
Taps, dalbetét következett, ahol nem Bajkai István adta kivételesen a kíséretet. A Hazám, hazám, te mindenem… sorai után Vargha Cser-Palkovics András polgármestert is színpadra szólította. Akkor szokott szerinte megtelni a tér, ha történelmi megemlékezések vagy bajnokcsapatok ünneplése történik. Itt kiemelte a győzelem szót, úgy tűnik, erre készül a Fidesz. Folytatta a bédekker jellegű szöveget, bemutatta a város nevezetességeit, amiket persze csak a vasárnapi választáson lehet megőrizni. „Székesfehérvár kormányzattól annyi fejlesztési támogatást még nem kapott, mint ettől a kormánytól” – hálálkodott Cser-Palkovics. Kiemelte, hogy 18,5 milliárd forint adósságot vállalt át az állam, fejlesztések valósultak meg (nyugati elkerülő, kórházépítés stb.). És elejtette, hogy a Modern Városok Programot a közepes és kisvárosokra, községekre is kiterjesztheti a kormány később.
A többi párt jelöltjére panaszkodott, akik szerinte csak átszaladtak a városon, hetek óta nem jártak itt vagy ha ide is jöttek, elbújtak. Nem tudni, arra gondolt-e, hogy Orbán Viktor innen ingázik-e nap mint nap munkába, vagy heti többször beszédet mondott-e a Városház téren. Idézett egy belga politikust, aki szerint állítólag túl sok a mosolygós ember és kereszt ebben a városban, mire páran hangosan fújoltak a tömegből. Márpedig Cser-Palkovics még több mosolygós embert (és talán még több keresztet is) akar látni a városban és az országban is.
Újabb nóta után pedig jött a szupersztár, Orbán Viktor. „Jó újra itthon, jó újra látni önöket” – köszönt be, majd kijelentette, a rendezvényt kampányzárónak hívják, de eszük ágában sincs ma lezárni a kampányt. „Egy utolsó nagy hajrát akarunk indítani”, mert a választás mindig a végén dől el, nem szabad lazsálni. Kedves politikai filozófusát, Rocky Balboát idézve közölte: „mindig a végén van vége”. Felidézte a keserű pirulát: szombaton és hétfőn is többen voltak párszor, de vasárnap nem. „Ezt a leckét kaptuk 2002-ben” – mondta, hozzátéve, hogy csak a reménytelen eset nem tanul a hibájából.
Sokan azt gondolhatják szerinte, hogy a kampány nem számít a kormányzatnak. Hiába viselte jól az ország gondját valaki, ez másképpen van. A magyar mindig mániákusan a jövőbe tekint, azt nézi, mit várhat a vezetőitől. „Mi sohasem árultunk zsákbamacskát, most sem tesszük” – tromfolt rá önmagára. Olyan politikát vállalnak, ami rangos helyet biztosít a magyaroknak a nemzetek közösségében. „Most délután azért jöttünk össze, hogy megbeszéljük, hogyan győzünk vasárnap” – mondta optimistán, és valljuk be, realistán Orbán. Így indokolt: nyerhetetlen csatákat is megnyertek már, ahol „az ellenerők nagyobbnak és gazdagabbnak” látszottak, nagy volt az ellenszél. Talpra állították a gazdaságot (azt kihagyta, hogy a régió többi országa elhúzott közben tőlünk), hazaküldték az IMF-et, megadóztatták a bankokat, multikat, visszanyesték a rezsit, megvédték a nyugdíjakat, megállították a népvándorlás „első nagy hullámát”. Bebizonyították, hogy a keresztény kultúra és a nemzetállam létezik, megmarad, „ezek mind megnyert csaták”.
Vannak választások, amelyek nem sorsdöntőek, és vannak, amelyek azok – mondta. Az előbbin csak képviselőket, az utóbbin jövőt is választunk. Az előbbin csak négy év, az utóbbin több évtized forog kockán. A sorsdöntő választás eredményét nem lehet kijavítani, csak együtt élni a következményeivel – közölte, akár fenyegetésnek szánva ezt, akár nem. Nagy tapsot kapott arra, hogy elkergette a nemzet a szovjeteket és kommunistákat. No de most, idegen érdekekeket szolgáló ellenzéki pártokat akarnak hatalomra juttatni – folytatta, majd jött a migránsozás, kerítésbontás, brüsszelezés, ugorjunk.
Miért itt gyűltünk össze? – tette fel a nagy kérdést. Válasza is volt, nem azért, mert ide járt gimnáziumba. Szándékuk komolyságát, eltökéltségük szilárdságát akarták bemutatni itt, ahol ezer éve a magyarok ősi temploma állt. Itt viselni kell az ősök tekintetét, alávetni magunkat az ő mércéjüknek. Elmesélte, milyen dátumok állnak az országalmán, majd elmondta, az ősök tetteit kell továbbadni megvédeni.
Magyarország a mi hazánk, nincs másik, ezt kell megvédeni, megőrizni, mert nélküle földönfutók leszünk a nagvilágban.
Az utolsó kérdés, hogy mit kell tenni. El kell mondani mindenkinek, milyen veszély fenyegeti a hazát. Elértük azt szerinte, hogy van mit megvédeni. Sok a konfliktus, hadseregek csatáznak keleten, kereskedelmi háború fenyeget az USA és EU között, miközben bevándorlók fenyegetnek délről, Európa vezetői pedig összefogtak „egy milliárdos spekulánssal”, és embereket akarnak betelepíteni. A Fidesz egyetlen programpontját kifejtve sulykolta, majd sajnálva mondta: „cenzúra van, a videókat letörlik”. Az csak kimaradt, hogy mekkora médiatúlsúlya van a Fidesznek.
Nem mondhatom el senkinek, elmondhatom hát mindenkinek.
Így idézte a költőt, majd hozzátette, tízezer migránst akarnak betelepíteni, Vona és Gyurcsány már megállapodott az akárkivel (Brüsszel? Soros? Tunisz?). Ezen a ponton látszott a legdöbbenetesebben, mennyire nincs sok mondandója a kormánypártnak, az egész választást a migrációs kamuriogatásra akarják felhúzni Orbánék. Szerinte két jövő között választhat a nép: Soros jelöltjei vagy a Fidesz-KDNP.
Nekünk Magyarország az első, nekik Soros György és az általa kínált hatalom az első, mert pénzért és hatalomért mindenre képesek.
Orbán bezzeg nem hajlik meg mindenféle szélnek, de egyedül semmire se megy, minden képviselőre szüksége lesz majd az Országházban. Figyelmeztetett, ne higgye el senki, hogy zsebben a győzelem, nem szabad a közvélemény-kutatásoknak hinni. Ismét előszedte a fideszes toposzt, hogy a győzelem sose hullott a párt ölébe, mindig kétszer annyit kellett dolgoznia. Aki nem a Fideszre szavaz, az meg hazárdírozik.
Mindenkit arra kért, tekintsen a szívébe, lássa meg szomszédjában felebarátját. „Összeköt bennünket a szívünk, az emlékeink és a hűség a hazánkhoz” – pengetett meg tőle szokatlanul érzelmes húrokat Orbán. Ritka eset volt ez, nem a széthúzás és a fenyegetés került középpontba, hanem a csitítás. Ezt retorikai csúcspontnak is szánhatta a kormányfő, mert egy végső csatakurjantással búcsút vett a rajongóktól:
Magasba a zászlókat, fel győzelemre, hajrá Magyarország, hajrá magyarok.
(Kiemelt kép: Fülöp Dániel Mátyás / 24.hu)
