Még ha gyenge is a hang, egy adott időszakban igenis megrengeti a némaságban vagy a csak saját hangja által betöltött űrben előretörő hatalmat.
A 168 Órának egyebek között ezt mondja Iványi Gábor, aki elárulja, hogy a minap társaival azért jelölte Nobel-békedíjra Soros Györgyöt, mert egyrészt megérdemli, de ez csak a dolog egyik fele.
A másik pedig, hogy olyan mérhetetlenül szégyellnivaló és sátáni, amit vele műveltek, hogy nem volt jobb ötletünk arra, miképpen lehet ez ellen valamit tenni. De valamit tenni kellett.
Soros György támogatásai a magyaroknak éppen azt bizonyítják, mennyire ördögi és hazug a kormány kampánya. A Nyílt Társadalom Alapítvány nekik is adott ötmillió forintot, így még nem lettek külföldről támogatottak, de Iványi Gábor fütyülne arra is, ha azok lennének.
Elbújni? Előlük?
Nem azért, mert tetszik nekünk dacolni a hatalommal, hanem azért, mert azt gondoljuk, az embernek normálisnak kell maradnia. És inkább el kell viselni, hogy eltapossák, mint örökké bujkálni.
Tudja, ez nagyon nehéz, nehezen megúszható, hogy ne teljen el a szív kemény haraggal azok felé, akik visszaélnek mások nyomorúságával és kiszolgáltatottságával, akik folyamatosan gúnyt űznek a törvényalkotásból. Lehetetlen elbújni a hatalom elől, mert pontosan tudja, kiket üldöz, és addig farag saját jogszabályain, amíg tönkre nem teszi őket.
Akkor meg addig is szabad emberként, felemelt fejjel kell tenni a dolgunkat. Nem szállunk be a játékukba.
A lelkész azt mondja, a legszörnyűbb korszakban is megteremthető a belső béke, nem szabad összeomlani, ki kell várni, amíg ők összeomlanak, akkor újra el kell kezdeni építeni, amit most eltapostak.
Hol vannak ezek Rácz tanár úrhoz képest…
Iványi Gábor felidézi, hogy Rácz tanár úr is szőnyeg szélére állította a gittegyletet, de Nemecsek közben már kikaparta a friss gittet, és bár a gittegylet kifejezésnek már más az üzenete, de vannak az életben fontos dolgok, amiket
nem engedhetünk elveszni akármilyen Rácz tanár úr kedvéért sem. És hol vannak ezek Rácz tanár úrhoz képest…
Ilyen időszakban az emberek föladják, megkeserednek, vagy hasonulnak ehhez a rendszerhez. Olyan ez, mint amikor a terroristák által túszul ejtett emberek egy idő után szimpatizálni kezdenek fogvatartóikkal, sőt, még szerelmek is ki tudnak alakulni. Bonyolult az emberi lélek.
Régóta börtönben lenne a helyük
Iványi Gábor szerint azért nem szabad megalkudni egy ördögi hatalommal, mert önmagunk feladása nem ér ennyit. Bele kell mondani az arcába, hogy visszaél a jogalkotás ethoszával, hogy csalással jut hatalomra, hogy a másféle hangok elhallgattatásával manipulálja az embereket, ami bűn.
Szerinte nem szabad átvenni a kormány szóhasználatát sem, azt sem, ha nemzetbiztonsági kockázatként beszél róluk, hiszen
ők jelentik a nemzetbiztonsági kockázatot, sorolhatnánk a Paks-ügytől kezdve, mifélék miatt. Meggyőződésem, hogy régóta börtönben kellene lenniük, s hosszú időn át töprengeniük azon, szabad-e elárulni szövetséges társakat, tönkretenni nemzeteket vagy épp meghiúsítani a kiszolgáltatottak reményeit.
Iványi Gábor hosszan sorolhatná, mit nem lett volna szabad megtenni, de szerinte ezen a hatalom ura már csak akkor gondolkodik el, amikor a kétszer három méteres helyiségben rója a köreit. Addig persze bosszút állhat, de félni nem kell tőle, tenni kell ellene.
Nem kell félni, mert a Jóisten emeletekkel magasabban lakozik, és nevet ezeken, akik lába zsámolya alatt istenkednek. Nem kell félni tőlük, mert megölhetnek, de nem árthatnak nekünk.
Kiemelt kép: MTI/Marjai János