Az élettelen test csak a kezdet – folytatódik a vízimentők sokkterápiája

Sokan felháborodtak, hogy minek teszünk közzé ilyen képeket, mit szólnak a családtagok és így tovább. De kérdem én, mennyivel másabb ez a fajta figyelemfelhívás, mint amit a halálutakra szoktak kirakni, hogy élt 37 évet, vagy hogy őt is hazavártak? Semennyivel. Ezen sem kellene senkinek sem felháborodnia, hanem el kellene rajta gondolkozni, hogy miért csináltuk

– mondta a 24.hu-nak Tar Mihály, a Vízimentők Magyarországi Szakszolgálatának szóvivője, amikor Facebook bejegyzésükről kérdeztük. A kemény gondolatokat megfogalmazó szöveg Bagyó Sándor elnök tollából származik, aki két fénykép erejéig megmutatta egy szonárkészülék ultrahangos képernyőjét, amelyen egy élettelen test látható.

A bejegyzést „egy kulturált vita” indítójának szánták a vízi balesetek okairól, mégpedig azért, mert az idén már 13 halálos áldozata van a Balatonnak, legutóbb a balatonfüredi mólónál veszett oda egy 19 éves fiú. És a nyárnak még közel sincs vége.

Két egymás utáni évben 5 alatt volt a halottak száma, de huzamosabb ideig – például tavaly is – képesek voltunk 10 alatt tartani a balesetek számot, ami már egészen jó eredmény volt. És bár az okát még nem tudjuk, idén szemmel láthatóan növekszkik a halálozások száma.

A vízimentők önkritikát is gyakoroltak a posztban, utólag úgy érzik, talán a kelleténél jobban háttérbe vonultak az utóbbi időszakban. Évekkel ezelőtt többször és erőteljesebben beszéltek a veszélyekről – folytatja Tar. Bár nem tűntek el teljesen, de azt gondolták, sok belőlük, és talán mára sikerült mindenkivel megértetni a fürdőzés kockázatait, valamint azokat a „szabályokat”, amelyek honlapjukon Fürdőzési tanácsok címszó alatt olvashatók.

Ám látva a számokat, ez nyilvánvalóan téves feltételezés volt, ezért most újra rákapcsolnak. Részleteket nem árultak el, de a szóvivő szerint olyan dolgokat mutatnak majd a nagyközönségnek, amiről eddig csak beszéltek.

A sokkterápiára szükség is van, mert a vízi halálesetek többsége egyértelműen meggondolatlanság miatt következik be. Az említett 13 esetből két áldozat nem tudott úszni, mégis vízbe ugrott.

De nehogy azt gondoljuk, hogy csak velük történhet baleset. A szakszolgálat posztja alatt az egyik hozzászóló elmesélte, hogy bár gyakorlott úszó, évekig vízipólózott, egyszer a medencében annyira begörcsölt mindkét combizma, hogy csak a kötél mentén tudott kimászni a létráig és kihúzni a lábából a görcsöt. Szóval ha testmozgás céljából úszni támad kedvünk, tempózzunk a sekély víz és a mélyebb határán, a parttal párhuzamosan. Innen talán van esélyünk kikászálódni, ha hirtelen rosszul lettünk az ebédre evett tejfölös csirkepaprikástól vagy éppen a vízben ér utol minket a napszúrásos szédelgés – tanácsolja a szóvivő.

A segítségnyújtással pedig mindig vigyázni kell, mert egy laikus nagy eséllyel nem tud kimenteni egy nála jóval nehezebb fuldoklót, például egy negyven kilós feleség a százhúsz kilós férjét.

Egyrészt nem bírja el, másrészt, aki vízbe esik, és nem tud úszni vagy bepánikol az mindenbe kapaszkodni fog, ami az útjába kerül, ezért folyamatosan a víz alá nyomja majd a segítségére sietőt. Kizárólag egy képzett vízimentő ismeri azokat a fogásokat, amivel a fuldokló háta mögé tud kerülni, és fel tudja támasztani a vállát a víz tetejére. Borzasztó lehet végignézni, hogy valaki meghal a szemünk láttára, de ilyenkor fel kell mérni az esélyeinket.

Tar Mihály a vakáció alatti felelőtlenség példájaként egy napokban történt esetet hoz fel, amikor is az egyik balatoni strandon egy apuka a két, négy év alatti – mentőmellényt nem viselő –gyerekével evezett a befelé a kikötőbe egy kenun. Az édesapát a helyszínen tartózkodó vízimentő vonta kérdőre, amire a férfi azt válaszolta, hogy ő tud úszni, úgyhogy ki tudja menteni a vízből a gyerekeket, ha baj történne.

Erre a vízimentő megkérdezte tőle: „egyszerre kettőt, ember, mégis hogyan?” Az apának láthatóan ekkor esett le a tantusz, hirtelen leverte a víz, és elsírta magát – számolt be a történtekről a szakszolgálat szóvivője. 

A balatoni halálesetekhez egyébként nagyban hozzájárul, hogy az emberek szívesen hagyatkoznak a sztereotípiáikra tájékozódás helyett.

A baleseti statisztikákból ez nem látszik, de például a déli partot sokkal biztonságosabbnak gondolják az északihoz képest. Csakhogy ez hatalmas tévedés, mert ugyan a déli parton tényleg lassabban mélyül a Balaton, ezen az oldalon sokkal több a marás, vagy más néven árok. Vagyis előfordulhat, hogy amíg a csónak egyik oldalán derékig ér a víz, addig a másik oldalon 2,5 méter mély.

Ilyen veszély persze csak a kijelölt strandokon kívül fordul elő, ezért a szóvivő számára érthetetlen, hogyan kerülhetnek ide úszni nem tudó emberek.

Tar Mihály zárásként hozzáteszi, hogy a Facebook poszt alatt olvasható olyan javaslatok, mint hogy bírságolni kellene a strandolókat, szerinte nem lennének célravezető, mint ahogy az sem, ha mindenkit óvodás korában megtanítanánk úszni. Hiszen, ahogy fentebb is írtuk, a magabiztosan úszókat sem kerüli el a veszély. A szóvivő szerint inkább a mai húszas-harmincas fiatalokban kellene valahogy kialakítani a veszélyérzetet, az idei nyár eddigi áldozatainak nagy része ugyanis 25 év alatti.

Emellett akad szabályozási probléma is, mert bár jelenleg az összes strandon előírás, hogy legyen legalább egy vízimentő, nem írják körül pontosan, hogy kit lehet alkalmazni ebben a pozícióban – mondja a szóvivő. Vagyis gyakorlatilag bármilyen úszni tudó ember felelhet mások testi épségéért.