Miután a napokban Gulyás Mártonnal együtt téged is elítéltek, mert festékesflakonnal próbáltátok megdobálni a Sándor-palotát, a mégoly jóindulatú sajtóorgánumokban is úgy jellemeztek titeket, mint aktivistákat. Aktivistának azokat szoktuk hívni, akik rendszeresen, általában valamilyen szervezett formában foglalkoznak tüntetésesdivel. Én onnan ismerlek, hogy lakótársak voltunk öt éve, azóta nem nagyon beszéltünk, de akkoriban nem foglalkoztál hasonlókkal. Most aktivista vagy?
Nem, és szerintem nagyon káros ez a distinkció, ami sokat tett azért, hogy ott tart ez az ország, ahol. Állampolgárként a politikai cselekvésünket leszűkítettük arra, hogy négyévenként választunk, illetve az aktivisták elvégzik helyettünk a profi politikacsinálást. Én most magánszemélyként aktivizáltam magam, mert mostanra éreztem úgy, hogy az, hogy tüntetünk és hazamegyünk, nem működik. Ennek az az ékes bizonyítéka, hogy nyolcvanezer embert Áder (János, a CEU-törvényt aláíró köztársasági elnök – a szerk.) konkrétan leszart.
- Fotó: Bielik István
Ezek szerint téged nem fizet Soros György, nem vagy külföldi ügynök, nem jöttél repülővel?
Bár Soros György fizetne! Amúgy külföldi cégnek dolgozom, és két nappal a tüntetés előtt még külföldön tartózkodtam, úgyhogy egyike vagyok azon keveseknek, akik tényleg repülővel jöttek.
Segíts akkor megérteni: ott van Gulyás Márton, aki évek óta jelentkezik különböző politikai performanszokkal és egy közéleti témájú videoblogot is csinál. Ő eldob egy festékes flakont. Te, a hétköznapi állampolgár miért dobsz utána egy másikat?
Ennek volt annyi előzménye, hogy ismerem a Marcit, körülbelül egy éve barátkoztunk össze. Én is foglalkozom politikai kérdésekkel, mert sok folyamatot nagyon aggasztónak találok. És még korábban, a 4K! – Negyedik Köztársaság mozgalomban való részvételem révén rám tapadt a baloldali gondolat.
Hogyan?
Elég nagy kört tettem meg. Tinédzserként, Gyurcsány alatt még azt éltem, hogy a jobboldalhoz kell tartozni. Egészen a Magyar Szigetig eljutottam, ahol a pálya egyik végén volt a jurtás kosárfonás, a másik végén meg ott állt egy csapat szkinhed. Ott úgy éreztem, hogy nem minden kerek ebben a jobboldali gondolatban, és 2006 után fokozatosan kiábrándultam.
A 4K!-nál úgy éreztem, hogy valami olyan világról szól, ami sokkal közelebb áll a szívemhez. Nekem Guy Debord nagy kedvencem, és akkoriban ott civil mozgalomként ilyen szituacionista dolgokat csináltunk. Aztán még a 2011-es párttá alakulás előtt kiléptem, mert munka mellett nem volt rá energiám. Vicces fordulat volt, hogy nincs időm a baloldalra, mert kenyeret kell keresni. Az igazán nagy inspiráció az volt, hogy többször jártam Berlinben, ahol az ottani balosabb, mindennapi világ teljesen magával ragadott. És úgy érezem, hogy egy ilyen üde folt Budapesten is elkél. Konkrétan nem csináltam semmit, csak próbáltam körbejárni ezt a témát. Marcival is azért ismerkedtem meg, mert kerestem, hogy kik azok, akik Magyarországon hasonlóval foglalkoznak és aktívak. Vele sok mindenben egy rugóra jár az agyunk. Ahogy azt mondani szokták, azonos ismeretű emberek azonos helyzetben azonos cselekedeteket fognak véghezvinni.
Hallottam rólad egy sztorit, hogy a Tumblr nevű közösségimédia-oldalon is aktív vagy politikai vitákban, sőt, egy névtelenül gyalázkodó szélsőjobbos figurát doxxoltál, vagyis az általa itt-ott megadott információk alapján összeraktad, hogy konkrétan ki áll a profil mögött.
Eredetileg 2009-ben regisztráltam a Tumblren, de a magyar mikroközösségben akkor még nem volt annyira érdekes a párbeszéd. Amikor tavaly visszatértem, azt láttam, hogy rengeteg névtelen rasszista troll garázdálkodik. Nagyon durván beleszállnak emberekbe, hogy a saját táborukhoz ragadjanak másokat. Külföldön már bevett praxis, hogy az anonim gyűlöletbeszéd ellen úgy lehet küzdeni, hogy arcot társítunk hozzá.
- Fotó: Berecz Valter
Azért kérdeztem rá erre a történetre, mert ebben az esetben azokat a képességeidet használtad, amik a korábbi munkádhoz, az online csaláselemzéshez kellettek.
Egész életemet végigkíséri, hogy nagyon erős az igazságérzetem: ami azt zavarja, abba beleállok. A korábbi cégem azzal foglalkozott, hogy egy bizonyos csalásforma ellen küzd az online hirdetések világában.
Arról az Enbrite.ly-ről beszélsz, ami egy magyar sikersztori. 2014-ben magyar startupként százmillió forintos nagyságrendű befektetést nyertetek a Slush nemzetközi startup versenyén, ahol termékmenedzserként te prezentáltad a fejlesztéseteket. Sikeres, fiatal, magyar vállalkozó vagy: nem éppen a hozzád hasonló embereknek kéne alátámasztaniuk az olyan állításokat, miszerint Magyarország jobban teljesít?
A Fidesz gazdaságpolitikája alapvetően kedvez az olyan embereknek, mint én, ami meg is látszik a bázisukon: középosztály, vállalkozók, módosabb emberek. Ám ha jobban belegondolunk, akkor azért nehéz vállalkozni Magyarországon, mert nagyon kicsi a piac. És azért kicsi a a piac, mert nagyon kevés ember keres elég pénzt. Ha nincsen fizetőképes kereslet, akkor nem lesznek életképes vállalkozások. Ez igaz akkor is, ha high-tech vállalkozást, meg akkor is, ha kisboltot viszel. És ezen a kormány politikája nem segít. Erre még rájöttek a kormánynak azok a rendelkezései, amik a környezetemben lévő embereket kezdték el taposni. Rengeteg olyan embert ismerek, aki a CEU-n tanult, vagy akart tanulni. Emellett a barátnőm bevándorló, és a közelmúltban olyan lett a közhangulat, hogy állandóan kapja a “takarodj haza!” jellegű beszólásokat. És persze azt sem szeretném, hogy a vállalkozásomat megtalálják egy visszautasíthatatlan ajánlattal, vagy rászálljanak a politikai nézeteim miatt.
A múlt szombati demonstráción te és Gulyás Márton is mondtatok beszédet. Azt mondtad, hogy nem szeretnél népvezér lenni, de utaltál a kormány lemondására, Gulyás pedig választási mozgalmat hirdetett. Ti most együtt gondolkodtok? Egyáltalán szerinted merre kéne haladniuk a sorozatos tüntetéseknek?
Ez egy furcsa, káoszos helyzet. Ami történik az utcán, azt vitatják meg a sajtóban, a másnapi utcai történések pedig már a sajtóra reflektálnak. Van elképzelésem arról, hogy mi lenne ebben a helyzetben hatékony politika, de én nem vagyok politikus, úgyhogy csak a saját véleményemet tudnám mondani. Marcival nagy vonalakban néha egy-két dolgot megvitatunk, de nem szoktuk egyeztetni a beszédeinket. Én érteni vélem, hogy miért csinálja azt, amit, és szerintem ez kölcsönös. Szerintem nem mi vagyunk érdekesek ebben az egész történetben. Mi fogtuk fel a Fidesz első olyan pofonját, ami konkrét intézmények – a CEU és a civil szervezetek – után konkrét személyek ellen irányult. A Marci esetében ez egy létező politikai törekvésre épül rá, az én esetemben pedig pár héten belül elmúlik. És ez így van rendjén. Pont azt akartam megmutatni, hogy ki lehet állni, lehet csinálni, és nem kell félni a következményektől.
