A fenti kép nem tavaly szeptemberben, hanem a hétvégén készült Röszkén. Minket is megleptek az állapotok, amik az úgynevezett tranzitzónákat jellemzik. Ezeket 2015 őszén építette a magyar állam. A Magyar Helsinki Bizottság már akkor tiltakozott ellene. Szerintük
a magyar–szerb határnál létrehozott két konténersor („tranzitzóna”) és az azokban lefolytatott eljárás jogsértő, embertelen és nemzetközi kapcsolatainkra ártalmas.
Most naponta minimum 50 ember ér ide. Azért, mert a szerb csempészek megtévesztik őket, vagy mert úgy tudják, a horvát irány “bedugult”.
Kékesi Márk, a szegedi MigSzol aktivistája azt mondja, az sem megoldás, ha szerb oldalról közelítik meg a zónát. Ha ugyanis innen mennének, akkor nemcsak a magyar hatóságokkal kellene egyezkedniük, hanem rögtön a szerbekkel is, ami minimum megnehezíti a feladatot. Ráadásul egyre több menekült próbálkozik a szerb-magyar határon. Úgy számolnak az ENSZ menekültügyi szervezetének munkatársaival, hogy
Naponta 20
A rend pedig elég egyszerű: megérkezik a menekült a szerb oldal felől, belép a kerítés mögé a magyar oldalra, amit senki földjének tartanak, aztán vár. Mivel Röszkén naponta mindössze 20 kérelmet fogad be a hivatal, napokat kell rostokolniuk. És a válogatás nem kedvez az egyedül érkezőknek, hiszen aki gyerekkel jön, biztosan előbbre mehet.
Csak annyi történik, hogy az ő papírjaikat befogadja a hivatal, aztán vagy jöhetnek, vagy elutasítják őket.
A senki földjén nincs bolt, és senki nem mehet a kerítés közelébe. Vagyis úgy kell várakozni a legális menekültkérelem beadására, hogy sem élelmiszert, sem ivóvizet nem lehet szerezni. Kékesi Márk elmondta, hallgatólagosan megengedték nekik, hogy csomagokat dobáljanak át a méretes kerítésen. Az, ami hónapokkal ezelőtt felháborította az egész világot, vagyis amikor az egyik menekült táborban így osztottak ételt, az ma teljesen normális.
És mind az önkéntesek, mind az ENSZ munkatársai örülnek, hogy legalább ennyit lehet. Néhány napja úgy láttak el egy fejsérülést, hogy a kerítésen keresztül kellett sebet tisztítani és kötözni. A tyúkhálón keresztül ez igazán nehéz és cseppet sem higiénikusan kivitelezhető feladat.
Az elfogott határátlépők száma, vagyis azoké, akik a kerítésen átmászva próbálkoznak, még a várakozókénál is magasabb. A rendőrség adatai szerint az elmúlt 30 napban átlagosan több mint százan próbáltak illegálisan belépni az országba. Legalábbis ennyit biztosan elkaptak. Csak az elmúlt egy hétben majdnem ezer ember mászott át a kerítésen, ami igencsak embert próbáló feladat.
Árnyék 1, jelentkezz!
Nem is csoda, hogy a Magyar Honvédség megkezdte a határzár-erősítést a magyar-szerb szakaszon. Van, ahol már készen is vannak. A híres GYODA-vonat közelében, Röszkén már állnak a nagyobb, masszívabb kerítések. Hivatalosan nem is közelíthetnénk meg őket, de a helyi rendőrök nagyon készségesek. A parancsnok, miután megtudja, hogy újságírók vagyunk és egy szóbeli engedélyt is említünk a csongrádi kapitányság sajtósától, maga szól a kerítés mellett járőrözőknek:
Árnyék 1, jelentkezz!
Tisztára, mint amikor háborút játszottunk a lakótelepi homokozóban. Amikor kiérünk a kerítés mellé, akkor derül csak ki, hogy sokkal komolyabb a helyzet. Két katona állít meg minket, alig 70 méterre a határátkelőtől, és máris utasítást kérnek rádión, mit csináljanak. A kezdeti félelmünket csak az csillapítja, hogy észrevesszük: a szolgálati gépkarabélyról hiányzik a tár. Ha rossz válasz jön a központból, lesz idő szaladni.
Maradhatunk
A két katona ezután némán kísér minket. Nem beszélhetnek. Sem a körülményekről, sem arról, hányan próbálkoznak átjutni a kerítésen.
Közben két rendőrautó hajt el mellettünk a földúton. Ők így járőröznek. A harmadik azonban már lassít. Felírnak minket. Először, de nem utoljára a következő néhány órában. Kedvesek, barátságosak, de láthatóan nem örülnek, hogy itt vagyunk. A határátkelőhöz már nem is a katonák kísérnek minket vissza, hanem egy rendőr, aki még a váll-lapját sem segít megfejteni nekünk.
Nem csak itt vannak sokan
Alig 30 kilométerre, a tompai tranzitban sem jobb a helyzet.
Négy napja várnak arra, hogy beléphessenek. Legálisan, nem kerítést átvágva, és nem megafonnal, „terrorcselekményt” elkövetve. Türelmesen időznek magyar területen, de mégis a senki földjén. Nem tudunk velük beszélni, mert egy alacsony, szemüveges férfi azonnal magához int minket. Kiderül, hogy ide eleve nem tehettük volna be a lábunkat, nemhogy eljöjjünk a tranzit bejáratáig.
Fegyelmezni kell ezeket
A röszkei tranzitnál nagyjából 60-80 ember vár arra, hogy beadhassa a papírjait és beléphessen az Európai Unió területére. A várakozók türelmesen ülnek a senki földjén, egy nagyobb, főleg családokból álló csoport a forgóajtónál üti el az időt. Csak akkor emelkedik a hangulat, amikor a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal egyik tolmácsa megjelenik. Mindenki kiabál a férfinak, aki gyorsan kiválogat egy kisebb csapatot kisgyerekekkel és megbeszéli a szervekkel, ők jöhetnek. Közben egy katona magyarázza nekünk, hogy néha sajnos fegyelmezni kell „ezeket”, mert felborul a rend.
Közben a tranzitban még mindig ott van egy 20 napos csecsemő. Szíriából jöttek a szülei, és nem is Magyarországra tartanak. Csak négy napja ülnek a földön és várnak. Várnak, hogy odaengedjék őket a Bevándorlási és Állampolgársági hivatal emberei elé. Menedéket kérnek.
