Kálmán László a Népszavában leginkább feltűnőnek a szókincs átalakítását tartja, szerinte az olyan stílusbeli trükkökre, mint az érvelési technika kevésbé figyel fel a közvélemény.
A Fidesznek van például egy sajátos érvelési technikája. Ez afféle jogászkodós, szófacsaró technika, amit gyaníthatóan tanítanak és gyakoroltatnak is a politikusaikkal.
A nyelvész a szókincs fontossága kapcsán emlékeztet rá, hogy korábban a Fidesz egyik legfontosabb hívószava a „polgár” volt. Szinte minden mondatukba beleszőtték, majd lecserélték. Rájöttek, hogy már nincs olyan hatása, mint korábban. Átálltak a „magyar emberekre”. Vélhetően ezeket a váltásokat közvélemény-kutatások előzték, előzik meg.
Így állíthatóak már létező szavak a saját szolgálatunkba. Most a „nemzeti” a hívó szó. Jelentése: állam-, illetve Fidesz-közeli.
Mérlegen a szavak
A legrosszabb, hogy már az ellenzék is nemzeti oldalról beszél, amivel logikusan magát a „nem nemzeti” oldalra sorolja. A Fidesz ennek a szónak a hatékonyságát is méri, ha nem hoz elég szavazót, lecseréli. Ha kell, olyan újakat is bevet, mint a „rezsicsökkentés” vagy az „ideiglenes biztonsági határzár”, ami nem katonai szakkifejezés, de annak tűnik.
Gondolom, a propagandacsapat összeült, hogy valamilyen nevet adjanak ennek a létesítménynek, mert drótakadálynak, vagy kerítésnek nem nevezhették, és kitaláltak egy olyan kifejezést, ami létező fogalom látszatát keltette.
A nyelvész bizonyítani nem tudja, de biztos benne, hogy ezeket profik találják ki. A lényeg, hogy az új elnevezést az emberek létezőnek fogadják el. Ebben rejlik a veszélye, ezért nem lenne szabad az ellenzéknek átvennie ezeket a kifejezéseket. Ha átveszik, a kormányzat malmára hajtják a vizet. A nyelvész a nehezebben észrevehető stiláris trükkök közé sorolja Orbán Viktor beszédeiben az ál-régies szavak, veretesnek tűnő fordulatok használatát.
“Ezekben a szövegekben semmi sem igazi”
Így az “én” helyett alkalmazott “jómagam”, “év” helyett “esztendő”, és lehetne sorolni. Ehhez járul a természetellenes hangsúlyozás, minden szót hangsúlyozok, mintha diktálnék, vagy értelmi fogyatékosokkal beszélnék. A hatást fokozza a hanghordozás. Azt az érzetet igyekszik kelteni a hallgatóságban, hogy az emelkedett szellemű emberek így beszélnek. Ez általában célba is talál olyanoknál, akiknek nem fejlődött ki a stílusérzékük, és nem érzékelik ezekben a beszédekben az álságosságot, az álszenteskedést, valamint azt, hogy ezekben a szövegekben semmi sem igazi.
A legtöbben nem elemzik az Orbán-szövegeket, a tartalomra sem figyelnek, az üzenet lényegét megtudják más forrásokból. A hatalomnak elég, ha a kulcsszavak megragadnak az emberekben, az ellenzék pedig egyelőre tehetetlennek tűnik: megszólalása szikár, száraz, bár nagyon szakszerű, csak az emberek többségének érthetetlen.
Ez akkor is igaz, ha esetleg sokkal több értelme van, mint egy Orbán-beszédnek.
Azt Kálmán László sem tudja, mi lehet az ellenszer. Azt nem szeretné, ha az ellenzék is az álságos semmitmondást vetné be, de az LMP és a PM kevésbé bikkfanyelvű megszólalásai sem tűnnek nyerő megoldásnak. Valami egészen újat kellene kitalálni. Azt javasolná, használjanak minél egyszerűbb szavakat, beszédmodort, a hétköznapi nyelvezetet, kitérők nélküli rövid mondatokat.
A Fidesz érvelése azért hatásos, mert jól felkészítik a frontembereket, akik kapnak egy érvelő kártyát, hogy aszerint reagáljanak, vagy egyes kérdésekre hogyan válaszoljanak mást, mint amiről kérdezik őket.
Ha például megkérdezik őket, miért kap többet az ösztöndíjas, mint az őt oktató adjunktus, akkor arról kezd el beszélni a nyilatkozó, hogy mennyit emeltek az egyetemi oktatók bérén az elmúlt években. Ha már nincs más lehetőség, akkor az előző kormányra kell mutogatni, vagy külföldi példákra hivatkoznak.
A szó veszélyes fegyver
A Fidesz, illetve a kormány folyamatosan, évek óta válságkommunikációt folytat, ami “ott kezd veszélyessé válni, amikor önállósulva már maga idéz elő konfliktusokat”. A “migránsozás” és a terrorizmus összekapcsolása, a nyelvi bűvészkedés egy idő után a valóságra is hathat. Főleg, ha tömegmozgalommá vagy állami politikává válik.
Felelősség terheli azt, aki a nyelvet nemcsak népszerűségi mutatók javítására használja, hanem arra is, hogy embereket valamire rávegyen. A XX. századi diktatúrákban a nyelvi eszközöket nemcsak a népszerűség fokozására vetették be, hanem hogy a lakosság nagy részét különböző kisebbségek ellen uszítsák, és a gyűlölet azután cselekvésbe csapott át. Nehéz meghúzni azt a határt, amíg csak az önkép javításáról van szó, és hol kezdődik mások befolyásolása valamilyen rossz irányba.
Kálmán László úgy véli, bizonyos értelemben ez a “nemzeti”, mint kulcsszó is már ennek a határán van. Ha túlzásba viszik, a szomszédos vagy más népekkel szemben ellenséges érzelmeket szíthat, ami nagyon káros. Szerinte a kormány már azzal is meghamisította a tényeket, hogy bevándorlóknak nevezte a menekülteket, akiknek eszük ágában sem volt Magyarországon letelepedni, pedig a bevándorló ezt jelenti. Szerinte a fideszes politikusok ezt a „bevándorlózást” is központi döntés alapján kommunikálták.
Lehet, hogy azért tértek át a migránsra, mert a méréseik azt mutatták, a bevándorló már nem mozgósít eléggé, hisz a vak is láthatta, a menekültek igyekeznek mielőbb elhagyni Magyarországot.
A nyelvész úgy látja, az emberek az ilyen verbális trükkök ellen védtelenek, a Fidesz pedig ügyesen vált, amikor kezd kiüresedni valamelyik hívószava, a “stiláris sunyiságokat pedig a többség észre sem veszi”. Az iskolai nyelvi nevelésben lehetne felkészíteni a gyerekeket, hogy tudatosan figyeljék, vegyék észre, miért ezt vagy azt a szót használta a beszélő, érzékeljék az álságos megfogalmazást, a hazugságot. Ez talán némi védelmet nyújtana a politikai és a reklámszövegek áradatában – mondja a Népszavában a nyelvész.
Magyar: Orbán rendszerére nincsenek szavak
Ezt mondta korábban szociológusként Magyar Bálint is. Az SZDSZ egykori elnöke úgy vélte, a kategóriák, amelyeket az ellenzék használ a helyzet leírására, „nem illenek erre a rendszerre”, ezért hatástalanok. Nem érdemes általában antidemokratikus, illiberális államról beszélni, mert sokféle autokrácia van. Noha hihetetlenül erősnek, kritikusnak tűnik ez a minősítés, még ha igaz is, valójában az embereknek nem jelent semmit. Nem írja le a magyar rendszer sajátosságát.
„Olyan, mintha egy lovagi tornára körömreszelővel próbálnék odamenni” – érzékeltette az ilyen bírálat Fideszre gyakorolt hatását és azt is jelezte, mennyire rossz, amikor az ellenzék „mutyizást, államosítást, pártkatonákat” emleget. Ezek a kifejezések félrevezetőek, nem írják le pontosan a helyzetet, a mutyinál nem számolnak azzal, hogy kedélyeskedő, a minőségi különbséget az elmúlt huszonöt évhez képest gyakorlatilag „önlefegyverző módon megszünteti”.
A Magyar polip második kötetének megjelenése előtt Magyar Bálint azt mondta, az ellenzék nem tud hatékonyan küzdeni a rendszer ellen, ha még nevén sem tudja nevezni, mi ellen küzd. Meg kell teremteni a nyelvet az orbáni rendszer leírására, mert amíg „nem tudjuk, hogy mi ellen küzdünk, nem tudjuk nevén nevezni”, addig nem is tudunk hatékonyan harcolni ellene. Pontos kifejezések híján a rendszer leírása teljesen hamissá válik.
