Nem halt volna meg tíz ember, ha a XXI. századi elvárásoknak megfelelően működik a felügyeleti rendszer a Mal Zrt. tározóinál – hangzott el kedden a Veszprémi Törvényszéken zajló vörösiszap-perben. A tárgyalásról tudósító Magyar Nemzet az ügyészt idézve azt írja: a 10-es kazetta kiszakadása váratlanul érte a lakosságot, a gyár a hatóságoknak sem jelezte a bajt, az intézkedésre jogosultak pedig magára hagyták a diszpécsert. A gyár dolgozói általában távcsővel és kerékpárral ellenőrizték a biztonságot.
A vádbeszédben elhangzott: a hasonló mosonmagyaróvári létesítménynél már 2000-ben telepítettek érzékelőket, vészjelzőket. Erre jogszabályi előírás is van, a Mal tározóinál mégis hiányoztak. A vörösiszapot ellenőrző elektronikai rendszer elégtelen volt, a számítógépeknek nem volt szünetmentes tápegysége és senkit nem érdekelt az sem, hogy a rendszer órája 73 perces időeltolódással működött. Vészjelzést sem adott a rendszer, egyszerűen azért, mert a megrendelők nem tartottak rá igényt.
Az ügyész felidézte, hogy már 1998-ban lehetett tudni, hogy 44 centit is süllyedhet a veszélyes anyagot tároló kazetta, de még akkor sem tett semmit a vezetés, amikor már több mint egy méter volt a süllyedés mértéke a tervező által elvárthoz képest. Az ellenőrzések a vádlottak vallomása szerint mindössze körbejárásból és szemrevételezésből álltak. A vörösiszap-katasztrófa előtt néhány hónappal a tározó falán magasítottak, ami az elszappanosodott, csúszóssá vált talajra még további nyomást gyakorolt. Ekkor sem foglalkoztak azokkal a jelekkel, szivárgásokkal, melyek felhívták a figyelmet a veszélyre.
A vádbeszédben elhangzottak szerint a kazettában 200-300 ezer köbméter vizet lehetett volna tárolni, ehelyett nagyjából egymillió köbméter volt benne. Ha az engedélyezett mennyiségnek megfelelő vizet tároltak volna, biztosan nem érte volna el az ár Kolontárt.