Belföld
melegfelvonulas(1)(960x640).jpg (Array)

“Próbálom utálni, de tetszik a Pride”

Neményi Márton
Neményi Márton

ír, fotóz. 2015. 07. 11. 14:53

A kuruc.infón lett népszerű, majd hűséges Fidesz-katona lett. Most pedig biszexuálisként coming-outolt. Hosszú, de kötelező írás.

Kedves olvasók, ismerkedjenek meg Gery Greyhounddal, azaz Tomanovics Gergellyel, akinek identitása csodálatos ívet írt le az elmúlt évtizedből: frusztrált kisemberből hűséges Fidesz-katona lett, miközben a melegekről forgatott, homofób felhangokkal átszőtt videói a kuruc.infónak hála lettek népszerűek. Évről évre visszajárt a Pride-ra, eleinte azért, hogy leleplezze a “mocskos buzikat”, majd azért, mert titokban tetszett neki. Öt éve már pedzegette, hogy jobban érzi magát ott, mint mélymagyar nemzettestvérei közt, most pedig brutálisan öszinte, megindító posztban coming outolt. Ebből idézünk.

2002-ben még apolitikus volt, bár inkább a Fidesz, azok legalább nem komcsik – írja. Végül Gyurcsány ébresztette fel benne a dühös aktivistát, “ő már valahogy feltűnően sokat, és feltűnően pofátlanul hazudott”. Még Őszöd előtt kezdte készíteni az akkor még csak terjedőfélben lévő YouTube-on is hatalmas sikert aratott Best of Gyurcsány sorozatát. “Sosem látott népszerűség, megkeresések, újságcikkek”, míg végül a Fidesz felkérte, hogy legyen videós-mindenes háttérember. Ő készített például belső oktatóanyagot a Kubatov-lista hasznosságáról.

“Azt éreztem, hogy lettem valaki,

és tartozom valahova, kaptam valamit az élettől, ami mindig is hiányzott, de sosem tudtam, merre induljak el érte – aztán itt egyszercsak megvolt.” (…) “Nem lenne ezzel önmagában baj, ha nem lenne egy másik csapat, aki ugyanolyan emberekből áll, mint amilyenek mi is vagyunk: hibákkal és tévedésekkel. Viszont mivel ők komcsik, akiket nem szeretünk, ezért őket bántjuk: ha tévednek, lehülyézzük őket, ha megbotlanak, még beléjük is rúgunk, és egymás között jókat nevetünk rajtuk. Ha van egy alapvetően jó ötletük, abban is megkeressük a legapróbb hibát, és felnagyítjuk, és ha van bármi, ami mellé odaállnak, akkor onnantól az a bármi hozzájuk kapcsolódik, és megkapja a kilövési engedélyt.”

Ekkor, 2006-ban volt az első komoly balhé az akkor még csak kevés rendőrrel biztosított Pride-felvonuláson. “A buziparádéis csak egy lehetőség volt a sok közül egy jó kis könnygázas-oszlatós balhéra, és újabb százezer nézőre a YouTube-on. (…) Így maradtam, és amikor elindult a menet, elindultam velük, mondván: lesz ami lesz, belülről talán még izgalmasabb a balhé, néhány tojást talán érdemes bevállalni cserébe. Az Oktogonig szinte az összes kis utcából záporoztak a tojások és más élelmiszerek. Ekkor még viszonylag közel voltak a kordonok a menethez, simán “dobótávolságon” belül vonultunk, kaptunk is néhány találatot, ami az elején még buli volt, egy idő után viszont már nem csak tojás és főtt krumpli, hanem sörösüveg is repült, később pedig kövek is előkerültek. Egy kicsit kezdtem félni, hogy itt bizony testi sérülés veszélyének vagyok kitéve… Persze én vagyok a hülye, “minek mentem oda” ugye, nem is értettem, mit keresek én a komcsi buzik között.” (…) “Leültem egy kicsit pihenni az egyik kamion platójára, és néztem a színes forgatagot. Már-már

majdnem elkezdtem gondolkodni azon, hogy “jé, ezek a buzi komcsik valójában teljesen normális, emberi lények,

ráadásul még vidámak is annak ellenére, hogy konkrét baleset- illetve életveszélynek voltak kitéve még pár perccel korábban is” – ekkor viszont megjelent Emma, aki sokat segített abban, hogy visszazökkenjek a saját kis világomba, ahol a Pride résztvevői undorító, aberrált, magamutogató köcsög buzik.”

2009-ben már így érezte magát: “(…) néztem a résztvevők arcát, és csupa boldog, felszabadult embert láttam, akikről a legkevésbé sem tudtam volna elképzelni, hogy ők azért gyűltek össze, hogy bárkire bármit ráerőltessenek, pláne, hogy provokálják az “egészséges” többséget. Viszont ahogy le is írtam akkor: nem értettem, hogy mégis mi szükség az egészre, miért kell a homoszexuálisoknak reklámozniuk a másságukat, hiszen a normális embereknek alapból semmi bajuk nem lenne velük.”

A konklúzió pedig: “A Pride nem a homoszexualitásról és a devianciáról szól, hanem pusztán a másság elfogadásáról – a másság pedig sok mindent jelenthet, mert valamilyen szempontból minden ember más. (…) Kiegyensúlyozottabb az életem azóta, amióta nem görcsölök olyan baromságokon, hogy mi van akkor, ha tetszik a Pride, és a végén még valaki azt gondolja, hogy buzi-e vagyok. Mert mi van akkor, ha azt gondolja? Tovább megyek:

mi van akkor, ha meleg vagyok?

(…) Ha most azt mondom, igen, nagyon régóta és sokszor vannak ilyen irányú fantáziáim, vajon mi lesz? Hát, most majd megtudjuk, mert leírtam, és sokkal jobb így, mint tovább görcsölni rajta.” Mindezt úgy, tudja jól: a radikálisok az egész coming outot elintézik majd annyival, hogy “a cionista buzilobbi folyamatos buzipropagandájának gyümölcse érett be nálam, és

a Pride-on elkaptam a buzivírust,

ami, mint tudjuk, egy cseppfertőzéssel terjedő betegség”. “Amiért fontosnak tartottam ezt a kis “coming out”-ot, az elsősorban az, hogy elmondhassam: aki a Pride-on tojással dobálózókban, illetve a velük egyetértőkben valamiféle elnyomott frusztrációk okozta látens szexuális vagy egyéb ferdeséget vél felfedezni, az – legalábbis az én esetemben – nem lőtt mellé olyan nagyon.”

melegfelvonulas(1)(960x640).jpg (Array) Fotó: Neményi Márton

“(…)fontosnak tartom megmutatni a világnak, hogy a más gondolkodású emberek nem egy más faj, hanem ugyanolyanhomo sapiens példányok, mint te, vagy bárki más. Próbáljuk magunkat mindenféle szempontok alapján felosztani és megkülönböztetni egymástól, mint például vallás, nemzeti hovatartozás, és egyéb mesterségesen kreált ideológiák, aztán beállunk egy csapatba és dobáljuk szarral a másikat, közben meg a legfontosabbról feledkezünk el: hogy elsősorban emberek vagyunk mindannyian, és csak ezután jön, hogy épp hova születtél, vagy mit gondolsz a világ ügyeiről. Fontos, hogy a különböző nézőpontokat és véleményeket ütköztessük, de ahogy ez ma Magyarországon megy, azt tragikusnak tartom, és szomorú, hogy a politika is erre játszik: végletekig megosztott a társadalom minden téren, és a hatalom is folyamatosan ezt erőlteti. Egy pillanatra tegyük félre az ellentéteket, és mutassuk meg, hogy nincs igazuk, amikor a “Mi, magyarok…” kezdetű politikai bullshitet nyomják: mi, magyarok kedvesek, nyitottak és barátságosak vagyunk egymással, és még ha más is a véleményünk egy-egy kérdésben, azt kulturáltan megbeszéljük egymással (te pedig ott fönt legyél szíves tiszteletben tartani a kultúránkat, jó?)”

“Én ezek miatt megyek ki idén a Pride-ra.Nem a másságomra vagyok büszke (és nem is “reklámozni” akarom, pláne nem ráerőltetni bárkire bármit) hanem arra, hogy kitörtem a hazugság és képmutatás csapdájából, és képes voltam a saját nézeteimet is felülvizsgálni, ezáltal nyitni egy kicsit a világ felé, ami szerintem egy jobb hely lehetne, ha többen tennénk így.”

Még egyszer itt az eredeti bejegyzés linkje – nagyon ajánljuk. 

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.