A bíboros, esztergom-budapesti érsek húsvét üzenetéről az MTI-nek azt mondta, húsvét öröme nem futó jó hangulat, hanem annak a biztos tudása, hogy az ember alapvetően a helyén van a világban, hogy az életének célja, értelme van, és van valaki, aki szeretettel kíséri az egész emberiség sorsát. Megrendítően támasztják ezt alá napjainkban a közel-keleti keresztények tanúságtételei – tette hozzá.
Erdő Péter felidézte, hogy Egyiptomban a mártírok családtagjai imádkoztak szeretteik gyilkosaiért. Sőt, mi több, azt mondták, hogy szeretettel várják őket, ha emberi szót akarnának váltani velük. Aki képes kimondani ezt, miután ilyen szörnyű körülmények között elveszítette a szeretteit, az nagyon mélyen megértett valamit Krisztus szeretetéből – vélekedett.
A bíboros rámutatott: a nagypénteki liturgiában elhangzik, hogy Krisztus engedelmes volt az Atya iránt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Istennek engedelmeskedni azt jelenti, hogy az ember fölismeri emberlétének helyét a világban, fölismeri a teremtő Isten jóságát és akaratát a saját és a többi ember életében, az egész világban és a természet adottságaiban is.
Erdő Péter szerint amikor az ember tisztelettel elfogadja ezt, és nem pillanatnyi előnyei érdekében, önzőn, mások kárára vagy a következményekre nem gondolva cselekszik, akkor engedelmes. Természetes képességeinkkel a teremtett világból is felismerhetők az emberi élet legalapvetőbb követelményei. Amikor pedig Isten maga szól az emberhez, akkor még könnyebb engedelmeskedni – mondta.
“Tisztán csengő szó” a legfőbb parancsolat: Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és minden erődből, és szeresd embertársadat, mint saját magadat – fogalmazott Erdő Péter, hozzátéve, hogy ennek a parancsnak engedelmeskedett, ezt példázta Jézus egész életével és kereszthalálával.
Este már Jézus feltámadást ünneplik
Nagyszombaton Krisztus kereszthaláláról elmélkednek a keresztények, az esti vigília-szertartással a katolikus templomokban pedig már kezdetét a húsvét, a kereszténység legnagyobb, Jézus feltámadását hirdető ünnepe.
Erdő Péter vezetésével a budapesti Szent István-bazilikában este hatkor kezdődik a húsvéti vigília-szertartás, amely négy, jól elkülönülő részből áll: a fény liturgiájából, az igeliturgiából, a vízszentelésből, az áldozati liturgiából. A jelenlegi liturgikus rend, a IV. századra vezethető vissza.
A szertartás a tűzszenteléssel kezdődik, majd a pap meggyújtja a húsvéti gyertyát, amelynek fénye a feltámadt Jézus Krisztust jelzi, aki új reményt ad az embernek.
A húsvéti igeliturgia végigvezeti a híveket az üdvösségtörténet nagy állomásain, majd felhangzik a Glória, Isten dicsőítése, és “visszatérnek a harangok”, felszólítva a hívőket Krisztus győzelmének ünneplésére. A szentleckét követően az ünnepélyes alleluja Isten népének ujjongó örömét fejezi ki.
Ezután a keresztkútnál vizet szentel a pap. Ha vannak keresztelendők, ekkor részesülnek a beavató szentségekben, ha felnőttek, a keresztelés mellett a bérmálásban és az elsőáldozásban is, ahogy az már az ősegyházban is gyakorlat volt. Az egész hívő közösség is megújítja keresztségi fogadalmait: hitet tesz Isten mellett és ellene mond a sátán kísértésének. A vigília ünnepét az Eucharisztia ünnepélyes bemutatása koronázza meg. A szentmise után a hívek körmenetet tartanak, hogy az egész világnak elvigyék az örömhírt: Krisztus feltámadt.
