Belföld

Intézményháború jöhet az EP-választás után

Horváth Balázs
Horváth Balázs

hírszerkesztő. 2014. 05. 20. 16:29

Az Európai Parlament szerint, a tagállamok vezetői nem mehetnek szembe a választók akaratával. Majdnem két hónapja kampányolnak a csúcsjelöltek, vitán álltak ki az emberek elé, nem lehet most egy egészen új személyt választani az EB élére – érvelnek az EP-ben. A Tanács, azaz a tagállamok viszont azt hozzák fel, hogy maguk is választott vezetők, és semmi sem kötelezi őket arra, hogy a csúcsjelöltek közül válasszanak, hiszen a szerződésben csak annyi áll, hogy a választás eredményét figyelembe kell venni a jelölésnél – derül ki a Political Capital elemzéséből.

A Tanács és az EP amúgy is komoly politikai harcban állnak a Lisszaboni Szerződés életbe léptetése óta. Az EP szeretne a lehető legnagyobb hatalommal élni, amit a Szerződés biztosít számára, a Tanácsnak pedig az az érdeke, hogy az EP ne nőjön a fejére. Az új EB-elnök megválasztásának joga ennek a hatalmi harcnak az egyik fejezete. Kérdés, mennyire engedheti meg magának bármelyik intézmény, hogy amikor az euroszkeptikusok nagyot nyernek, súlyos a munkanélküliség, és a gazdasági válság még érezteti hatását, intézménypolitikai harcokba bonyolódjanak.

Pártcsaládok elnökjelöltjei

A Political Capiatal szerint azért állítottak a pártcsaládoknak jelölteket a bizottság élére, hogy ezzel is igyekeznek közelebb hozni az EU fontos intézményeit a választókhoz, de tény, van még hová fejlődni. A 2009-es Lisszaboni Szerződéssel demokratikusabbá kívánták tenni az Európai Bizottságot (EB) is; ennek a törekvésnek a része, hogy ne zárt ajtók mögött, füstös tárgyalótermekben találják ki a tagállamok vezetői, hogy ki legyen a javaslattevő-végrehajtó testület feje, hanem választás útján kerüljön hatalomra. Ennyire nagy áttörést végül nem sikerült elérniük a Szerződést kialkudó vezetőknek, de mindenképp előrelépés, hogy a kampányban vitatkozó bizottsági elnökjelöltek megszemélyesítik az európai pártcsaládokat.

Mit kell tudni a néppártiak emberéről?

A jobbközép Európai Néppártot (EPP) Jean-Claude Juncker képviseli, aki csaknem 20 évig volt Luxemburg kormányfője, és az eurózóna válságának kellős közepén az euróövezet pénzügyminisztereiből álló eurócsoportot vezette. Juncker a német kancellár, Angela Merkel támogatásával nyerte el az EPP-n belül a csúcsjelölti pozíciót. A brüsszeli berkekben jól ismert Juncker már régóta áhítozik uniós intézmény élére. Politikusi kvalitásait elismerik Brüsszelben, ugyanakkor stílusát nem mindenki kedveli. Ezzel együtt úgy tűnik, az sem ártott neki, hogy januárban az eurócsoport jelenlegi vezetője, a holland pénzügyminiszter, Jeroen Dijsselbloem egy szórakoztató tévéműsorban megerősítette a régi pletykát, mely szerint Juncker nem veti meg az italt, és dohányozni is szeret.

jean-claude juncker (jean-claude juncker, )
Jean-Claude Juncker (Fotó: MTI)

Juncker azt mondja, az EPP hisz a szociális piacgazdaságban, és természetesen ő is a munkahelyteremtést nevezi meg első számú feladatként. Nehezen mérhető, mennyiben köszönhető Junckernek, de az EPP fordítani tudott az elmúlt hónapokban a közvélemény-kutatások szerint, és egyelőre úgy néz ki, hogy ha hajszállal is, de ők adhatják a legnagyobb frakciót a következő Európai Parlamentben (EP).

Nem feltétlen befutó Jucker

Maga Angela Merkel is hangsúlyozta, hogy nincs automatizmus a választási eredmény és a tagállamok jelölése között.

A Lisszaboni Szerződés szerint ugyanis az EB új elnökére az Európai Tanács (azaz a tagállamok vezetői) tesznek javaslatot minősített többséggel, majd az EP hagyja jóvá a személyt. A Tanácsnak azonban figyelembe kell vennie az EP-választások eredményeit is. Ez a változás növeli az EP súlyát az elnök jelölésében, így növeli az európai választások politikai tétjét. De ettől még előfordulhat, hogy nem is azok közül kerül ki az EB elnöke, akiket most vitatkozni látunk.

Schulz is esélyes

A szocialisták jelöltje, az EP jelenlegi elnöke, Martin Schulz a másik lehetséges befutó. Frakciójában kihívója sem volt, a delegáltak 90 százaléka szavazott rá. A német politikus kampánya nem indult zökkenőmentesen: az EP az utolsó plenáris ülésén elfogadott egy olyan dokumentumot, amely igen kritikus Schulz-cal szemben, felróva, hogy az EP forrásait és kapacitását használja kampánycélokra.

A rendkívül energikus és ambiciózus Schulz többek között egyenlő fizetéseket, a fiataloknak munkahelyeket, szociális Európát ígér. A két brüsszeli veterán vitái azért sem túl izgalmasak, mert majdnem mindenben egyetértenek. Schulz szóvá is tette, vajon Juncker milyen mértékben képviseli a jobbközép Néppárt valódi véleményét, amikor meglepően baloldalinak hangzik a politikája.

A helyzetet bonyolítja, hogy Schulz, mint EP-elnök tárgyalja majd meg a választás eredményét május 27-én az Európai Tanács állandó elnökével, Herman Van Rompuy-jal; ez összeférhetetlenségi aggályokat vet fel.

Itt vannak a liberálisok is

A liberálisok vezetője, a volt belga kormányfő, Guy Verhofstadt alapvetően föderalista, erről írt nemrég könyvet a visszavonuló Daniel Cohn-Bendittel közösen. Verhofstadt királycsináló szerepre tör az EP-ben, amire még annak ellenére is egész jó esélye van, hogy a liberálisok veszíthetnek befolyásukból.

Gazdasági ügyekben inkább az EPP-vel, emberi jogi, jogi kérdésekben inkább a szocialistákkal szavaznak.

A liberálisoknál egyébként kisebb belső feszültségek keletkeztek, amikor a frakció meghatározó alakjával, Verhofstadttal szemben bejelentkezett Olli Rehn, az EB finn alelnöke. A párton belül elhúzódó harctól tartottak, Mark Rutte holland miniszterelnök közvetített, majd megegyeztek, hogy Verhofstadt lesz a csúcsjelölt.

És vannak még az esélytelenek

Verhofstadt sem esélyes az EB-elnöki posztra, de a pártcsaládoknak jót tesz, hogy megszemélyesített a vita. Nem jelentéktelen ezért a többi jelölt sem.

A zöldek voltak egyébként az egyetlenek, akik online szavazást tartottak az európai választók részvételével. Nem mintha tömegek kattintgattak volna, de ne becsüljük le a beérkezett 22 676 szavazatot. A zöldeknél hagyományosan van társelnök, hogy a nemi egyensúlyt minden esetben tartani tudják. Így lett végül két csúcsjelöltjük: a német Ska Keller és a francia Jose Bové. A három, hatvanhoz közel járó brüsszeli bennfentes férfitől különösen Keller, a 33 éves hölgy üt el. 2009 óta EP-képviselő, Elszántan küzd a genetikailag módosított élőlényekből készített élelmiszerek felhasználása és terjesztése ellen csak úgy, mint a szegénység ellen.

A radikális baloldal listavezetője pedig a görög euroszkeptikus párt, a Szirizia 40 éves vezetője, Alexis Tsipras. Korábban az ifjú kommunisták tagja, elkötelezett Panathinaikosz-drukker.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.