.A misszió az Európai Unió Európai Önkéntes Szolgálatának (EVS) keretében jött létre, küldő- és egyben fogadó szervezet az Afrikáért Alapítvány. Négy társával együtt február közepén érkezett Kongóba Pavolvits Máté, hogy az alapítványi fenntartású Collège Othnielben és La Providence Árvaházban foglalkozzanak gyerekekkel.
A jogász végzettségű 24 éves szegedi fiatalban fel-felmerült a gondolata annak, hogy egyszer, pár hónapra egy vadidegen országban, önkénteskedik. Most eljött az ideje.
Máté Kinshasába érkezése azzal indult, hogy a reptéri határőr nem hitte el, hogy Belgrádban található Magyarországhoz legközelebbi kongói konzulátus. “Teljes tanácstalanságban álltak a bódé előtt, míg végül a fogadóbizottságunk mentett ki minket a szorult helyzetből” – számolt be az első kongói élményéről Máté. Nem elég a mellbevágó páratartalom, a parkolóban egy reptéri rendőr fél órán keresztül győzködte, hogy az útlevelébe nyomott pecsétért mégiscsak járna neki – már csak a jó modor okán is – egy kis pénz.
“Kárpótolt az út, amit megtettünk a szállásig. Éjfél már elmúlt, közvilágítás nem volt, az út melletti képek az Apokalipszis most című film zárójelenetét juttatták az eszembe”. Az út szélén lobogó tüzektől kezdve, az autókig, amelyekkel azon kívül, hogy van rendszámuk, semmi sem stimmelt. Nem látni be nem repedt szélvédőt, vagy meg nem húzott, be nem horpasztott kocsit. Emberek lógtak mindenfelé a kocsikon, Szicíliában sem hallani ennyi dudálást, ha nem megy az index, akkor a kezüket kidugva jelzik az irányt.
“Az első hét végén tartott városnézés során vált világossá, milyen könnyedén fér meg itt egymás mellett a nyomor és a gazdagság” – mondta Máté, aki hozzátette: még a luxusnegyedben is – ahol az óriás, 4-5 méteres kőfalakon, vaskapukon, úszómedencén és a kapu előtt strázsáló, bérelt, kalasnyikovos rendőrön kívül nem nagyon van más – látni mosóport és halkonzervet áruló figurákat. A legdurvább gettókörnyéken is bármikor felbukkanhat egy-egy csillogóra vakart, fehér Lexus. Kiváló példái a kongói nonszensznek, hogy a Champs-Élysées-nek hívott sugárút közepén, a korlátnál emberek állnak kétszáz méterenként és söpörnek. Nagyjából a port egyik helyről a másikra, aztán vissza.
Folytatjuk
