Tamás Gáspár Miklós a 2014-es országgyűlési választás bojkottját javasolja az ellenzéknek. Az ön fejében megfordult hasonló ötlet?
Nem, mert ezen a Fidesznek lejtő pályán is nyerhető 2014. Ezerszer nagyobb a valószínűsége annak, hogy az ellenzék győz egy nem teljesen szabad választáson, mint hogy a civil társadalom dönti meg az Orbán-rezsimet.
Majd a kifli árában duplán visszafizetjük – Fotók: Kummer János
Nem TGM az első közélő, aki rendhagyó eszközt vetne be a kétharmad ellen. Ön 2011-ben azt szorgalmazta: az LMP a szocialistákkal és a Jobbikkal összeállva váltsa le a Fideszt, s együtt alkotmányozzák vissza az országot az Orbán előtti időkre. Az is elég abszurdnak tűnt.
Engem minden megoldás érdekel, amivel megdönthető az Orbán–Simicska-rezsim. De tévedés azt hinni, hogy a civil társadalom erősebb lehet, mint a pártok. Ha ez így lenne, akkor Orbán nem tudta volna lenyomni a torkunkon az elmúlt évek kártéteményeit. Persze én is látom, hogy az Orbán-rendszer pozitív mellékhatásaként combosodnak a diákmozgalmak, terebélyesedik a civil társadalom hálózata, de mindez sajnos önmagában nem lesz elég.
A miniszterelnök rezsit csökkent, szembeszáll Brüsszellel, multikkal, sőt már a magyar bírósággal is. Bukszát véd. Miközben a demokratikus ellenzék olyan érthetetlenségekkel foglalja el magát, mint jogállam, alkotmányosság, demokratikus alapjogok, hatalmi ágak szétválasztása. Tényleg ezzel akarnak győzni?
A rezsicsökkentés óriási blöff – ezt kell leleplezni.
Nem blöff. A számla tényleg karcsúbb lesz.
A választásig talán.
A háziasszony jövő tavasszal előveszi a komódból az összegemkapcsozott csekkeket: nézzük csak, 2012 elején tízezer volt a villany, 2014 februárjában hétezer-ötszáz. Nincs több kérdés: iksz Viktornak.
Van más módja is a rezsicsökkentésnek, mégpedig az energiahatékonyság javítása. Agyrém, hogy az utcát fűtjük az orosz gázzal, és a kormány még örül is ennek. Mi azt szorgalmazzuk, az állam támogassa a lakások hőszigetelését. Az Energiaklub számítása szerint ezen tíz százaléknál jóval többet lehetne spórolni.
Majd egyszer. Orbánék viszont tíz-húsz-harminc százalékról beszélnek, azonnal.
De a magyar ember tudja, hogy a sarc nem vész el, csak átalakul. Majd a kifli árában duplán vissza kell fizetni.
A kormány számai szerint a külföldi tulajdonú energiaszolgáltatók tíz év alatt kiemeltek annyi profitot a magyar piacról, amennyiért annak idején vásárolták az érdekeltségeiket. Közben még fejlesztettek is ezermilliárd forintnyit, vagyis a cégek értéke nőtt. Van tehát haszon, van miből nyesni. És az is tény, hogy az átlagjövedelmekhez képest Magyarországon magas a rezsiköltség.
Igen, ezért kellene támogatni a takarékoskodást. Az erőszakos rezsicsökkentésből viszont a fél országot érintő áramkimaradások is lehetnek.
Orbán nem áramkimaradásra hajt.
Nem, persze. Hanem arra, hogy bedöntse a cégeket, hogy aztán a Simicska-birodalom megvásárolhassa őket.
Tíz-húsz százalékot bírni fognak. Aki meg nem, attól az állam veszi át a vállalkozást. Simicskásításról nincs szó.
Egyelőre.
A rezsicsökkentés Orbán Irakja
Miért állna érdekében Simicskának beszállnia egy veszteséges energiaszolgáltatásba?
Nyugodjon meg, ha ő vagy akár az állam átveszi az üzletet, hirtelen kiderül, hogy mégsem szolgáltatható a mostaninál lényegesen olcsóbban energia. Vegyük már észre: tudatos provokáció zajlik. Orbán csak a botrány kedvéért szól be a bíróságoknak, direkt csinál nemzetközi perpatvart, ugyanis azt a látszatot akarja kelteni, hogy szabadságharcot vív minden magyar érdekében. És ez rettentő veszélyes.
Kire nézve?
Az országra nézve.
Meg az ellenzékre nézve is. Ugyanis működik a taktika. Az ellenzék asszisztál hozzá a leglelkesebben.
Ez valóban csapdahelyzet, amit, jelzem, felismertünk. És én azzal is tisztában vagyok, hogy mostanáig nem adtunk rá megfelelő választ. A Fidesz láthatóan rátalált az útjára – mint Bush, amikor ledőltek az ikertornyok, és Irakot állította politikája fókuszába. Orbán Irakja a szabadságharcos narratíva. Folyamatosan mondom a sajátjaimnak: leplezzük le ezt a blöfföt, mert ha a Fidesz kottájából játszunk, nehezen lesz kormányváltás.
Az Ipsos szerint a biztos szavazók 45 százaléka a Fideszt választaná – ez még akkor is elég a következő kétharmadhoz, ha összeáll a 27 százalékos MSZP, a 9 százalékos Együtt 2014, a 3 százalékos LMP és a 2 százalékos DK, sőt a támogatottságuk is összeadódik. De még ehhez képest is: az LMP-ben maradó schifferisták nem kérnek a balból, továbbá senki nem kér Gyurcsányból. Plusz az sem tisztázott, a bajnaisták és a szakadár LMP-sek szövetségeként létrejött Együtt 2014 – Párbeszéd Magyarországért Szövetség hogyan rántja be a közösbe az MSZP-t. Ordas nagy bukás lehet ebből.
Szerintem szép és reményteljes feladat.
Nézzük az alegységi kérdéseket. Bár a Párbeszéd Magyarországért támogatottságát már „belemérik” az E14-be, sejthető, hogy a PM töredék annyi szavazót tudhat maga mögött, mint Bajnaiék, tán úgy 1,5 százalékot. Ehhez képest azt hallani, hogy a listás helyek és az egyéni képviselőjelöltek 40 százalékát követelik. Mire föl?
Egyrészt Jávor Benedek frakcióvezetése idején az LMP tábora jóval nagyobb volt, mint most. Másrészt az LMP-szavazók többsége mellettünk állt a szakításhoz vezető vitában. Különben pedig egyelőre csak a programban és a szervezeti struktúrában egyeztünk meg. A jelöltállítás odébb van.
Tényleg negyven százalékot akarnak?
Az a legfontosabb, hogy minden egyes választókerületben a legalkalmasabb ellenzéki jelölt mögé sorakozzunk fel.
Negyven százalék?
Az a biztos, hogy közös listával, közös jelöltekkel, közös programmal és közös miniszterelnök-jelölttel indul az Együtt 2014 és a PM. Úgy hiszem, a választókerületek jelentős részében a helyi PM-es a szerencsésebb választás.
Az E14-viszonylag népszerű, ám nincs mögötte szervezet, s mindössze három-négy arcot tud felmutatni: Bajnait, Szigetvárit, Kónyát, esetleg Juhászt. Önöknek ugyan van nyolc parlamenti képviselőjük – ez se sok –, de ehhez szerény támogatottság társul. Egy lábtörött meg egy asztmás a futóversenyen.
Azt a másfél százalékot nyugodtan elfelejtheti. Szerintem komoly lehetőség rejlik az együttműködésünkben, jól kiegészítjük egymást. Mi rendelkezünk médiaképes politikusokkal, ők alkalmas miniszterelnök-jelölttel és agytröszttel.
Lehet bármekkora harmónia, ahhoz, hogy legyen esélyük akárcsak néhány egyéni mandátumra a százhatból, meg kell alkudniuk az MSZP-vel is.
Kétségtelen. Egyfordulós választás lesz, így ha egy adott választókerületben két jelölt is indul a demokratikus ellenzék oldaláról, lehetetlen megszorítani a fideszest.
Elképzelhető, hogy nem megosztják egymás között a választókerületeket, hanem mindenütt közös jelöltet indítanak a szocikkal?
Nem dőlt még el ez a kérdés.
El tudja képzelni a saját PM-eseiről, hogy megtűrik a nevük mellett a szegfű logót?
Van még pár hónapom válaszolni erre. Mondom, engem minden megoldás érdekel.
Tényleg győzelemre játszanak?
Mire másra?
A tisztes vereségre. S hogy ennek révén számottevő pártként jusson a Házba az E14.
Le akarjuk váltani az Orbán-rezsimet.
Van ilyen legenda?
Az ön számára melyik a fontosabb: az, hogy Bajnai legyen a bal miniszterelnök-jelöltje, vagy inkább az, hogy az Együtt2014–PM-nek legalább annyi képviselője legyen a 2014-es Országgyűlésben, mint az MSZP-nek?
Nekem az a legfontosabb, hogy megszabadítsuk az országot Orbántól, és azoktól a mély bajoktól is, amelyek miatt a Fidesz kétharmadot szerezhetett.
Úgy tetszik, az E14-ben az a prioritás, hogy Bajnai álljon az összefogás legelején.
Ez érthető.
Bánkódna, ha Mesterházy lenne a miniszterelnök-jelölt?
Azon bánkódnék, ha nem a legalkalmasabb ember lenne a jelölt.
Ön pár hónapja – még az LMP-n belülről – arról beszélt, hogy Bajnaiékat „ki kéne húzni a szocik seggéből”. Most, hogy immár önök is Bajnaihoz tartoznak, hol tart ez a sokat idézett mozdulat?
Az Együtt párttá alakult és vállalja a megmérettetést, úgyhogy halleluja.
Szóval úgy érzi, kihúzták őket. És a kampányra honnan lesz pénzük? Az LMP szakadásával elbukták a frakciót és a vele járó állami apanázst.
Viszont adománygyűjtésben hatékonyak lehetünk. Az Együtt–PM kampányát jelentős mértékben kis összegű adományokra kell alapoznunk.
A nagy pártok egyenként minimum két-hárommilliárdot költenek majd. Önöknek mostanáig mennyi jött össze? Egy-kétmillió?
Nagyjából. De néhány hét alatt ez sem kevés.
Vicces lesz. Nyilván legenda, de terjed, hogy a szakadás idején a maradók százmillió forintot kínáltak a PM-esek által kivitt nyolc mandátumért cserébe az LMP állami támogatásából.
Van ilyen legenda?
Van.
Nem hallottam. Maradjunk annyiban, hogy mi egy fillért sem kértünk.
