A magyar politikai tradíciók szerves részét képező közjogi küzdelmek újabb érdekes ponthoz érkeztek, amikor nemrég kiderült, hogy a Fidesz elnöksége az Alkotmánybíróság mozgásterének további szűkítésére készül.
A kormánypárti tervek szerint az Alkotmánybíróság (AB) a korábbi alkotmány alapján hozott AB-állásfoglalásokat a jövőben korlátozott mértékben használhatná fel, illetőleg ezek felhasználását külön indokolnia kell. „Puskázni nem lehet úgy, hogy előveszünk egy régi állásfoglalást, Ctrl-C, Ctrl-V, és azt mondjuk, kész van” – fogalmazott Kósa Lajos, a párt alelnöke.
A tét nem kicsi: megsemmisíthet-e az Alkotmánybíróság továbbra is az alaptörvény részét képező jogi normákat, és ez ellen mit tud tenni a Fidesz?
Az alaptörvény érintetlenségének kikezdése
Legalább két okból váratlan ez a fordulat: egyrészt 2010-ben a kormányoldal jelentősen korlátozta az Alkotmánybíróság széles hatáskörét, így az AB a költségvetéssel és adókkal, vámokkal kapcsolatos jogszabályokat kizárólag az élethez és az emberi méltósághoz, a személyes adatok védelméhez, a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához való jog, vagy a magyar állampolgársághoz kapcsolódó jogok sérelme miatt semmisítheti meg.
Másrészt az elmúlt két és fél évben a Fidesz, kétharmados fölényét kihasználva, több jelöltjét (Stumpf István, Balsai István, Pokol Béla) az ellenzék véleményének figyelmen kívül hagyásával juttatta be az Alkotmánybíróságba. A meglepetés abban áll, hogy a testület mindennek ellenére is több kérdésben a kormányoldal ellenére döntött (például a hajléktalanok sorsa felől), de a csúcspontot valójában nem a regisztrációról szóló januári, hanem még egy korábbi, 2012. december 28-i alkotmánybírósági döntés jelentette. Az Alkotmánybíróság ugyanis több, az alaptörvény átmeneti rendelkezéséhez (a továbbiakban: Ár) tartozó jogszabályhelyet is megsemmisített.
Boszorkányper a 17. században (Forrás: Wikipédia)
Témánk szempontjából nem az a legérdekesebb, hogy a testület csak azokat a jogi normákat volt hajlandó az alaptörvény részének tekinteni, amelyek ténylegesen az alaptörvény szövegében lettek elhelyezve. Az ügy igazán izgalmas része az, hogy az Alkotmánybíróság az Ár több pontját annak ellenére helyezte hatályon kívül, hogy az alaptörvény zárórendelkezéseinek 5. pontja már decemberben tartalmazta azt a rendelkezését, miszerint „Magyarország Alaptörvényének átmeneti rendelkezései (2011. december 31.) az Alaptörvény részét képezi”.
A magyar Alkotmánybíróságnak addig töretlen gyakorlata volt, hogy az alkotmány, illetve alaptörvény részét képező jogszabályhelyeket nem semmisíti meg – ám ezt a gyakorlatot, ha óvatosan is, december huszonnyolcadikán lényegében felülbírálta a testület. Bár az Alkotmánybíróság többsége azzal érvelt, hogy az Ár rendelkezései nevük szerint átmenetiek, ezért nem az alaptörvénybe valók, ráadásul nem jelentek meg az alaptörvény konkrét szövegében, a már említett 5. pontja ezeket az átmeneti rendelkezéseket is az alaptörvény részévé tette.
Mivel az Alkotmánybíróság ezeknek az átmeneti rendelkezéseknek egy jelentős részét megsemmisítette, tulajdonképpen az alaptörvényhez tartozó jogi normák egy részét is megsemmisítette. Gulyás Gergely fideszes képviselő nem is járt messze az igazságtól, amikor az AB döntését úgy kommentálta a Népszabadságnak adott interjújában, hogy „valószínűleg az AB történetének legaktivistább határozatával állunk szemben”.
Vagyis az Alkotmánybíróság hatáskörének korábbi csökkentése ellenére a közjog legalapvetőbb szeletén, az alaptörvény területén kezdte tágítani befolyásolási lehetőségeit. Nem véletlen, hogy több, a kormánnyal szemben jóindulatú alkotmánybíró különvéleményében élesen támadta a többségi határozatot. Szívós Mária egyenesen hatáskörtúllépéssel vádolta meg bírótársait.
A fideszes válasz
Az Alkotmánybíróság a mozgásterét tágítani igyekvő ominózus határozatában több korábbi alkotmánybírósági rendelkezésre, illetve azok indokolására is hivatkozott, így például egy 1997-es határozatra, amelyik kimondta: „Az alkotmánymódosítást azonnal hatályba léptető rendelkezés és az alkotmánymódosítás eredményeként az Alkotmány normaszövegévé váló rendelkezések között fennálló szoros összefüggés miatt az Alkotmánybíróság nem vizsgálhatja a hatályba léptető rendelkezés alkotmányosságát, mert ez azt is jelentené, hogy az alkotmányvédelemre intézményesített Alkotmánybíróság alkotmányos jogkörét túllépve, az alkotmányozó hatalom jogkörét venné át, a felülvizsgálat során az Alkotmány rendelkezéseit nem csupán értelmezné, hanem szükségszerűen minősítené. (…) Elvileg nem kizárt bizonyos esetekben az Alkotmánybíróság hatásköre valamely, az Alkotmányt módosító törvény hatályba léptető rendelkezésével összefüggésben sem, azzal a feltétellel, hogy a hatályba léptető rendelkezés esetleges megsemmisítése nem eredményezi az Alkotmány bármiféle megváltoztatását.”
Egy újabb, 2011-es határozat még egyértelműbben fogalmazott: „Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint nem zárható ki az Alkotmánybíróság hatásköre az alkotmányi rendelkezéseknek a közjogi érvénytelenség szempontjából való felülvizsgálatára, hiszen a törvény- vagy akár alkotmányellenesen létrejött, a közjogi érvénytelenségben szenvedő jogszabályok semmisnek, vagyis olyannak tekintendőek, mintha azok létre sem jöttek volna.”
Látható tehát, az Alkotmánybíróság több más korábbi, az alaptörvény hatályba lépése előtt született alkotmánybírósági határozatból is idézett decemberben.
A Fidesz reakcióját tehát az a felismerés szülte, hogy az AB tagjainak többsége az utóbbi időben ismét egy korábbi „aktivista” alkotmánybírói attitűdöt kezd felvenni, vagyis részben a Sólyom László által vezetett Alkotmánybíróság határozataihoz kezd visszanyúlni a mostani indoklás során, és ezzel a testület a korábbi széles hatáskörét igyekszik visszavenni. Az eddig kiszivárgottak szerint pont ezt a gyakorlatot szeretné korlátozni a kormányoldal az alaptörvény hatályba lépése előtti határozatokra való hivatkozás megnehezítésével. Ennek mikéntje azonban egyelőre nem ismert, lévén, hogy a Fidesz még nem nyújtotta be az ezzel kapcsolatos törvényjavaslatát.
Illusztráció egy tárgyaláson játszódó vígoperához a 19. századból (Forrás: Wikipédia)
Még ha sikerül is valamiképpen korlátot emelni a korábbi indoklások felhasználása elé, még mindig rendelkezésre áll egy további lehetőség az Alkotmánybíróság mozgásterének növelésére: az alaptörvény ugyanis a korábbi alkotmány több fontos rendelkezését meghagyta, így például azt a jogállamiság-klauzulát, amely szerint „Magyarország független, demokratikus jogállam”. A jogállamiság-klauzula – amely szerint a jogállamiság részét képezi a jogbiztonság – sokszor okozott fejfájást a mindenkori kormányoknak, mert ennek felhasználásával az AB számos jogszabályt megsemmisített.
Nem biztos tehát, hogy a Fidesz törekvése képes lesz orvosolni a számára kérdéses helyzetet. Igaz ugyanakkor az is, hogy 2013-ban újabb változás következik be az AB személyi összetételében: egy újabb volt fideszes képviselő, Salamon László kapcsolódik be a testület munkájába. Salamon az elmúlt másfél évtizedben lojálisnak mutatkozott az Orbán-féle irányvonalhoz, nem kétséges az alaptörvény melletti elkötelezettsége sem, ugyanakkor számára a tudományos pályafutás is fontos volt, így nem feltétlenül szükségszerű, hogy kiélezett helyzetekben mindig a Fidesz érdekének megfelelő döntést támogasson.
Végkövetkeztetés
Kérdés, hogy a választások előtt egy évvel megéri-e a kormányoldalnak egy újabb területen frontot nyitnia. Az ellenzék máris felháborodásának adott hangot a Fidesz elnökségének intenciója hallatán, ám ennek az ügynek a kommunikációs tálalása nem ígérkezik egyszerűnek. Hogy igazából miről van szó, annak megértése, pláne értelmezése még a jogvégzettek számára sem egyszerű történet, főleg nem egy olyan választópolgár számára, aki nem alkotmánybírósági határozatok olvasásával tölti az idejét.
Szimbolikus ereje persze van az ügynek: az ellenzéki narratívában ismét szembe lehet állítani az alkotmányosságon átgázoló kormányt a jogállamiságért és az önkényuralom megakadályozásáért küzdő ellenzékkel. Mint már annyiszor a magyar politikatörténet során.
A szerző a
elemzője.
