„Ha valaki súlyos, erőszakos bűncselekményt követ el, vonják meg tőle és egész családjától a segélyeket” – ezt Vona Gábor javasolta hétvégi évértékelő beszédében. Egyúttal bejelentette: népszavazást kezdeményez az ügyben. Önöknél hol kezdődik a „súlyos, erőszakos bűncselekmény”?
Vona Gábor mondata csupán alapelv. A kérdés kibontása a jogászaink dolga.
Nagyjából azért lőjük be. Mondjuk a nyolc napon túl gyógyuló sérülés okozása „súlyos, erőszakos bűncselekmény”?
A szakemberek majd meghatározzák.
És mit takar önöknél a család fogalma? Ez is tisztázandó, ha már a bűnelkövető „egész családjától” elvennék a segélyt.
Nem feltétlenül a vérszerinti rokonságról van szó, sokkal inkább a közös háztartásban élőkről. Legalábbis az én jogérzékem szerint. Természetesen, ha egy bűnelkövető testvére az ország másik végén él, az ne bűnhődjön.
Egy telek utcafrontján áll egy ház, laknak benne, teszem azt, öten: apa, anya, három gyerek. A negyedik gyerekük felnőtt, hátul húzott fel magának és a saját kis családjának szoba-konyhát. Mindannyian kapnak segélyt. A szülőkkel élő egyik fiú egy bulin összeverekszik valakivel, kiüti a fogát, vagyis nyolc napon túl gyógyuló sérülést okoz. A kertvégi szoba-konyhában lakók is bukják a segélyt?
Jogászaink dolgoznak. Az ördög a részletekben rejlik. Vannak kiskapuk mindenütt. A segélyezés világa eleve tele van trükkökkel: mindennapos, hogy a delikvens beadja a gyerekét intézetbe, mondván, képtelen eltartani, s kéri, helyezzék ki nevelőszülőhöz. Aztán a rokon, aki mellesleg a szomszéd házban lakik, kiveszi a kölköt. És ugyanúgy együtt laknak, mint korábban, viszont felveszik a nagy lóvét az államtól.
Ez most hogy jön ide?
Ugyanúgy bűncselekmény, gazemberség. És ugyanúgy jogi kiskapu.
Én nem kiskaput említettem, hanem egy elképzelhető helyzetet egy tán még az önök kategóriái szerint is vétlen családdal. De mondok mást. Egy harmincéves férfi „súlyos, erőszakos bűncselekményt” követ el, jelentsen ez bármit is. Közös háztartásban lakik az özvegy, amúgy segélyt kapó nagyanyjával. Mi lesz a nagymama huszonezer forintjával?
A javaslatunk lényege a szülői felelősség. Tipikusan arról van szó, amikor fiatalkorúak késsel rabolnak, gyilkolnak.
Ja, hogy “lefele” nem működne? Ha az apa verekszik, az asszonytól és a gyerekektől nem vennék el a segélyt?
Nyitott kérdés. Most ugranak neki a jogászok, hogy pontos, jól körülhatárolt, egyértelmű legyen a történet. Lesz mit árnyalni bőven.
Az élet tartja napirenden a cigánykérdést – Fotó: MTI / Szigetváry Zsolt
Nem az egy ilyen ügy normális menete, hogy kitalálnak valamit, kidolgozzák, aztán állnak vele a nyilvánosság elé, s durrantanak bele a nulláslisztbe?
A szülőnek legyen már köze ahhoz, hogy a gyereke mit csinál! Főleg, ha kiskorúról van szó.
Ezek szerint csak kiskorúakra, vagyis tizennégy év alattiakra és a családjukra vonatkozna a Jobbik javaslata?
Kérem, várjuk meg a jogászokat. Nem is tudom, hány évvel ezelőtt nyújtottunk be egy hasonló javaslatot, abban tizennyolc év alattiak szerepeltek. Meglátjuk. Egyébként az lenne a korrekt, ha minél szélesebb skálán mozogna az ügy: nem kipécézni egy korfáról egy tól-ig intervallumot, hanem amennyire lehet, általánosságban kell szabályozni. Nincs rendben, hogy tizennyolc alatt él a szigorítás, de ha huszonegy évesen csinálja a gyerek a balhét, akkor megmarad a segély.
Komolyan gondolják, hogy egy tizennyolc, pláne huszonegy éves felnőtt tettéért felelős a vele egy háztartásban lakó szülő meg a többi testvér?
Az én jogérzékem szerint ebben nincs kivetnivaló.
Telefonon beszélünk egymással. Gőgicsélést hallok a háttérben, gondolom, a gyermeke.
Igen, ő az.
Tegyük fel, hogy önnek húsz év múlva nem lesz munkája, nehezen él, de tisztességesen, beosztva a keveset, ami jut, a gyereke viszont, ne adja isten, rossz társaságba keveredik. Mit szól majd, ha miatta elveszik a munkanélküli segélyét, s nem jut kenyérre sem? Elmegy lopni?
Ha segélyből élnék, s a gyerekem megkéselne valaki, az az én kudarcom is.
Vagyis jogos az önt érő büntetés?
Ne menjünk el ebbe az irányba. Inkább a mindennapokból induljunk ki. Tegnap Egerben egy benzinkutas hívta föl a figyelmemet egy jelenségre: megy három cigánygyerek, egy közülük tizenhat fölötti, mellette két tíz-tizenkét éves, és őket biztatja arra, hogy várjanak meg időseket lépcsőházak aljában. És a kiskorúak persze kirabolják az öregeket, mert nem büntethetők. Vagyis a jelenlegi szabályozás, a Btk. meg a Ptk. alkalmatlan kezelni a valóságot, igazából a kukába kéne dobni az összeset. A büntethetőségi korhatár leszállításán is el lehetne gondolkodni, ahogy azt a Jobbik már javasolta. Ezen a területen semmi sem drága, hogy konszolidáljuk a helyzetet.
Olyan ez mintha lángszóróval akarnának szemöldököt ritkítani egy kozmetikai szalonban. Amúgy pedig nyilvánvaló: fogalmazzák meg bárhogyan is a kérdést, definiálják akárhogyan a „család” és a „súlyos, erőszakos bűncselekmény” fogalmát, népszavazási kérdésük elbukik az Országos Választási Bizottság előtt.
Az OVB-vel kapcsolatban nekem sincsenek illúzióim.
Vagyis nem lesz aláírásgyűjtés, pláne nem lesz népszavazás. Így pusztán annyi értelme van az ügynek, hogy ismét a Jobbik slágertémájától, a cigányozástól hangos a sajtó.
Ki tartja napirenden a cigánykérdést?
Önök.
Egy benzinkutas hívta fel a figyelmem a jelenségre – Fotó: MTI / Koszticsák Szilárd
Tévedés. Az élet tartja napirenden ezt a kérdést. Nincs lelkiismeret-furdalásom, ugyanis nem mi generáljuk az etnikai előítéletet. Nem hiszem, hogy a mi szemünkre kellene hányni, ami ebben az országban zajlik. Egyedül mi foglakozunk érdemben a kérdéssel. Ki kell mondani, hová vezetett az elmúlt húsz-huszonkét év struccpolitikája. Ide. A napokban próbáltam megszervezni egy fórumot Heves megyében a kérdésről. Hívtam a cigányönkormányzatot és az összes pártot, de egyedül a KDNP mutatott hajlandóságot.
Vélhetően a Jobbik módszereivel van gondja mindenkinek. Azzal a lángszóróval.
Akkor döntsön a nép! Legyen népszavazás, és teljesítsük az emberek akaratát!
Vannak kérdések, amelyek nem valók népszavazásra. Például: „Kívánja ön, hogy Magyarországon ne kelljen adót fizetni?”
Na de a mi esetünkben emberéletekről van szó.
Annál inkább észnél kell lenni.
Ez nem a „legyen-e ingyen sör” kérdése. Nem tudom, mi vet véget ennek az egyre dagadó konfliktusnak. De ha nem áll be drasztikus fordulat… Nem szeretném megvárni, hogy polgárháborús helyzet alakuljon ki Magyarországon.
Meglehet, pont az önök segélymegvonási terve váltana ki polgárháborút.
Az nem polgárháborút váltana ki.
Hanem?
Hanem azt, hogy a szülők elkezdenek gondolkodni, mit is engednek meg a gyerekeiknek. Nagyon is tisztában vannak azzal, meddig mehetnek el. Jobban ismerik a jogot, mint én.
Tényleg?
Tényleg.
(Korábbi sikeres és sikertelen népszavazási kezdeményezésekről itt olvashat.)
