Az OktpolCafé legfrissebb bejegyzésében Radó Péter a napokban megjelent két nagy nemzetközi tanulói teljesítménymérés (a 2011-es TIMSS és PIRLS) adatai alapján vizsgálta meg mennyire általános az iskola, azaz mennyire képes egyenletes eredményességgel, nem kiugróan nagy teljesítménykülönbségeket produkálni. A két mérés a matematika, a természettudomány és a szövegértés területeket mérte.
Az általános iskoláink neve azt sugallja, hogy azok „komprehenzív” iskolák, melyek együtt nevelik a különböző képességű, adottságú és hátterű gyermekeket, ezért nagyjából azonos szintű tanulási eredményekhez juttatják őket – írja Radó. Jól tudjuk természetesen, hogy ez nem így van, a két mérés most pontosan megmutatja, hogy mennyire nincs így.
Magyarországon az alsó tagozat elvileg még egységes, az első szelekciós pont az 5. osztály, ahol a tanulók egy része átkerül nyolc osztályos gimnáziumba. Ennek ellenére nemzetközi összehasonlításban már negyedik osztályban kiugróan magas teljesítménykülönbségek mutathatók ki mindhárom mért területen.
A következő kérdés az, hogy a felső tagozatban folyó oktatás gyengíti, megőrzi, vagy növeli a negyedikre kialakuló teljesítménykülönbségeket. Magyarországon a matematikából a legjobban és leggyengébben teljesítők között negyedikre kialakult (298 pontos) teljesítménykülönbség nyolcadikra nem csökken. A természettudományos kompetenciák tekintetében egy csekély mértékű javulás figyelhető meg ugyan, de még mindig az egyik legnagyobb különbség e területen is Magyarországon van Európában.
Az általános iskola felső tagozata tehát nem tesz hozzá a korábban keletkező egyenlőtlenségekhez, de érdemben nem is csökkenti azokat – összegzi az adatokból levonható következetetéséeket Radó Péter.
A számos grafikonnal illusztrált bejegyzésben végül Radó vázol egy oktatáspolitikai beavatkozás-csomagot. „E beavatkozások némelyike súlyosan sérti sokak érdekeit, ezért sokaknál kiverheti a biztosítékot. Én erről szerveznék nemzeti konzultációt és erről tartanék népszavazást” – zárul az írás.
