Sivatagi bakancs, sötétzöld felső, az iraki amerikai követség logója – rendhagyó viselet ez egy magyar büntetés-végrehajtási dandártábornokon. Igaz, Huszár László épp rendelkezési állományban van, ugyanis Cathrine Ashton, az EU külügyminisztere kikérte őt.
Tavaly október óta az iraki EUJUST LEX misszióvezetője a magyar dandártábornok, rendőrök és börtönőrök kiképzését vezeti majd egy olyan országban, ahol a háború egyik – igaz, főképp amerikai részről – legszégyenteljesebb eseményét épp egy börtönhöz, az Abu Ghraibhoz kötik.
Tápos
Huszár László és a börtön kapcsolata a sorkatonaság alatt kezdődött. Táposként, azaz előfelvételisként Sándorházáról és Tökölről szabadultakkal került közös laktanyába Nagykanizsán. Egy jeles szociológus fiaként (apja Huszár Tibor akadémikus) lenyűgözte, ahogy bajtársai helyre tették magukban a börtönemlékeket.
Fotók: Neményi Márton
Az egyetemválasztásnál nem volt kérdés a szociológia szak, egy, a büntetés-végrehajtással kapcsolatos szeminárium után pedig eldöntötte: nevelő akar lenni. Tökölön nem volt hely, de a budapesti Gyűjtőben örömmel fogadtak mindenkit, akinek érettséginél többje volt.
Mézes bödön a börtönben
Bár az őröket és az elítélteket nem érdekelte a diploma, „bent mindenkinek magát kell megcsinálnia”, a főnökség felfigyelt, hogy a börtönorvoson kívül is akad egyetemet végzett a házban. Huszár ráadásul angolul is beszélt, így fél év nevelői szolgálat után már a parancsnokságon kutathatott és kezelhette az intézet nemzetközi kapcsolatait.
„A kilencvenes évek elején olyan volt nekem a börtön, mint medvének a mézes bödön – mondja ma a szociológus -, azt vizsgálhattam, amit akartam. „Pluszjuttatásként” bejárhattam Európa számos börtönét, megismertem, hol is kéne tartania a hazai büntetés-végrehajtásnak.
Akkoriban a legjobb keleti börtönök sem érték el a legrosszabb nyugati intézmények színvonalát, ma viszont, különösen az újabb építésű börtönökben „ha nem látnád az egyenruhát, nem tudnád, a kontinens melyik felén vagy”. A rendszerváltás környékén szolgálatban lévő fegyőri állományról pedig így szól a diplomatikus a vélemény: „Sok értékes ember is volt köztük, bár inkább a Svejk karakterei bukkantak fel a folyosókon. Egy kívülről érkezőnek groteszk rendszer volt ez, folyamatosan termelte az abszurd helyzeteket.”
Cigánybűn
Ekkortájt támadt az idea, hogy egy kutatás részeként vizsgálni kéne a börtönben lévő romák szokásait. Az ötlet utoljára a hetvenes években, az állampárt cigánypolitikájának részeként vetődött fel, de akkoriban nem sokra jutottak a kutatók.
1996-ban viszont már egy ezer és egy hatszáz fős, „rétegzett börtönmintát” vizsgálhattak Huszárék. A kutatás elérhető, mi csupán annyit citálunk, hogy a romák főleg a vagyon elleni bűncselekmények elkövetésében felülreprezentáltak, a legsúlyosabb bűn, az emberölés és annak kísérlete viszont nem jellemző rájuk.
Élve ki nem jöhet
Huszár az állomány tagjaként nem véleményezi a hazai büntetés-végrehajtás rendszerét és a jogszabályi kereteket, a hungaricumnak számító tényleges életfogytiglanról is csak annyit mond: az európai börtönszabályokról szóló ajánlásban sehol nem támogatnak olyan büntetést, ami megfosztja a szabadulás reményétől az elítéltet. A halálbüntetés alkalmazása vagy mellőzése szerinte nem szakmai, hanem hitbéli kérdés, adott ország társadalmi, politikai kultúrájához illeszkedő értékválasztás eredménye. „A mi kultúránkhoz jelenleg a tényleges életfogytiglan passzol erősen. A szociológusok, a kriminológusok és a fegyőrök tapasztalatai azt támasztják alá, hogy nem a büntetés súlyossága, hanem az elkerülhetetlensége az igazi visszatartó erő.”
Tábornokunk az első börtöntapasztalatait amúgy egy halálraítéltekkel foglalkozó nevelő mellett szerezte. Ez is svejki motívum.
A legfiatalabb ezredes
A büntetés-végrehajtás országos parancsnokságánál a kétezres évek elejére számos poszt megüresedett, a többi közt a Budapesti Fegyház és Börtön parancsnokának is lejárt a mandátuma. A fejesek Huszár Lászlóra gondoltak, ő pedig arra, hogy unja az íróasztalmunkát.
Több csövön ömlött rám a valóság
A parancsnoki pozícióhoz előléptetés járt, így lett főhősünk a legfiatalabb ezredes. Nem rázta meg a hír, korábban ő volt az egyik legfiatalabb őrnagy is Magyarországon, nemcsak a bv.-n belül.
Zárkanyomor
„A Gyűjtő nagyüzem, több csövön ömlött rám a valóság.” A kétéves parancsnoki időszakot szerencsésen elkerülték ugyan az igazán kritikus helyzetek, a smasszerblamázsnak számító „sárkányos”, vagyis trükkös szökések, de a zárkanyomorra, a börtön világ kegyetlenségére és az őrület elegyére tíz év múltán is élénken emlékszik vissza.
„A legkeményebb elítéltek mindig azok, akik a bűnözés előtt megjárták a háborút. A kétezres évek elején a magyar börtönökben is ült néhány veterán az afgán, a csecsen és a délszláv hadszíntérről. A kötelességből és azon túl is gyilkolók szemébe nézni még börtönparancsnokként sem könnyű.”
A bv.-nél azt tartják számon, amiért a fogvatartott bekerült, de néhány rabról sejtették, hogy súlyosabb dolgokat is elkövetett, mint amiért becsukták. A legendák pedig a többi rabot és az őröket is félelemmel töltötték el, és a felügyelet biztonságának kérdését is újra kellett gondolni. Ráadásul ekkortájt buktak be az első vagyonos fehérgallérosok, akik a pénzükért különleges bánásmódot vártak el a rács mögött is. „Nem volt egyszerű” – megelégszünk ennyi kommenttel.
Juniortábornok
Az országos parancsnoknak 2002-ben – a meglévő gazdasági és szakmai mellett – még egy helyettesre támadt igénye, olyanra, aki összefogja az egyéb szakterületeket. Huszár ide sem jelentkezett, de nem mondott nemet, amikor hívták.
„Én lettem a „megmondó ember”, első sorban az eu-s – szakmai fejlesztések terén” – magyarázza mosolyogva az extraegyenes karriervonalat. Az új poszthoz új csillag járt a váll-lapra, így lett harminchárom évesen a legfiatalabb magyar tábornok.
Szolgálati helye: Irak
A 2006-os év eleje a biztonsági és fogva tartási főosztály élén találta – de a vége már a Közel-Keleten.
Az iraki „rendészeti képzés feltételeit kidolgozni képes” szakembert kért a bv.-től az igazságügyi minisztérium. „Altábornagy úr, esetleg én?” – kérdezte elöljáróját, Bökönyi Istvánt Huszár. „Esetleg te” – ez volt a válasz.
 |
| Forrás: Huszár László |
Négyfős előretolt helyőrség állt fel Bagdadban fogadni és eligazítani az Európából hazatérő iraki rendőröket, fegyőröket, bírókat.
„Némi problémát jelentett, hogy erősen lőttek ránk, így mindenhova helikopterrel közlekedtünk. Ott tanultam meg, hogy másképp fél az ember egy börtönben csecsen veteránnal szemben ülve, mint aknavetőtűzben, nyolc méterrel a háztetők fölött. Az adott erőt, hogy tudtam, a feleségem mögöttem áll, a kezdettől támogatta az iraki megbízatást. Két évtized börtönmunka izgalma megedzi a családot.”
Hat kilométer golyóállóban
Nyolc hónap életveszély után lejárt a kiküldetés, ám Huszár László újra rab lett. Ezúttal a háborús újjáépítés rabja. A nagy uniós sikerként elkönyvelt – ezúttal személyre szóló – felkérés már a misszióvezetői posztra szólt.
Járt a hírhedt Abu Ghraibban, és olyan börtönben is, ahol csak külső őrzés van, bent „önrendelkeznek” a rabok, úgy élnek, ahogy a pénztárcájuk engedi.
„Az uniós felkészítéseken mára már ötezer iraki börtönőr hallott az emberi jogokról, ami nagy szó egy olyan országban, ahol ma is közkedvelt ítélet a halálbüntetés” – ilyenekre büszke a tábornokunk.
A jelenlegi EU-s békefenntartó misszió három városban végez kiképzést. A közlekedési helyzet nem sokat javult, bár helikopterek helyett már állig felfegyverzett konvojokban retteghet a zsoldos, mikor robban fel mellette egy parkoló autó a bagdadi dugóban. Hogy levezesse a feszültséget, Huszár dandártábornok mindennap hat kilométert fut. A táboron belül, olykor golyóálló mellényben. Az extrém edzéssel a minap az állóképességükről ismert gurkha katonák elismerését is sikerült kivívnia. Ötvenhárom fokot mértek aznap, árnyékban.
