Ha a kilométereket számoljuk, joggal mondhatjuk: Örményország nagyon messze van hazánktól. A két nép kulturális hagyományai, élete is sokban különbözik egymástól. Az viszont meglepő, milyen sokat tudnak a magyarokról az örmények. Így például azt is, hogy a két kis nemzet sorsa, sok évszázados megpróbáltatásai rengeteg hasonlóságot mutatnak – foglalhatnám össze röviden mindazt, amit Németh Györgytől, az országosan elismert, Szegeden élő fotóművésztől hallottam, miután három társával bebarangolta Örményországot, és tengernyi élménnyel gazdagodva tért haza móravárosi házukba.
Nem a magyarokra haragszanak
Nem volt éppen kockázatoktól mentes vállalkozás éppen akkor kiutazni a Kaukázusba, amikor még a világsajtó is a magyar-örmény viszony megromlásával foglalkozott az alvó társát baltával meggyilkoló azeri katonatiszt kiadatását követően – vetettem fel Németh Györgynek a műtermében beszélgetve.
“Amikor az utat megterveztük, még szó sem volt konfliktusról. De a később kirobbant diplomácia viszály sem tántoríthatott el tervemtől, hiszen olyan régen szerettem volna megismerni ezt a különleges örmény világot. Természetesen azért alaposan utánanéztünk útitársaimmal, mire számíthatunk. De mind a magyar külügyesek, mind a magyarországi örmény kisebbség vezetői és az utazásokat szervező irodák is megnyugtattak, nem kell semmilyen atrocitástól tartanunk. Bármit is híreszteljen a sajtó, az örmények változatlanul szeretik a magyarokat.
És ez megérkezésünk után azonnal ki is derült. Mindenhol csak mosolygós vendéglátókkal találkoztunk, az örmények rendkívül segítőkészek és udvarias emberek, akik inkább sorsközösséget éreznek velünk, mintsem a különbségeket nagyítják fel. Az azeri katonatiszt ügye természetesen gyakran szóba került, de a kialakult helyzet miatt soha nem a magyar embereket okolták, hanem a nagypolitikát, a politikusokat. Haragjuk egyébként ezerszer inkább az azeriek ellen irányul, mintsem ellenünk, hiszen velük állnak háborús konfliktusban szinte a Szovjetunió megszűnése óta.” – mondta el Németh György.
Jereván egy külön világ
Majd már az örmény hétköznapok kerültek szóba. Például az, hogy Örményország szegény, pontosabban igen nagy különbségek jellemzik az örmény világot. A főváros, az alig több mint egymilliós Jereván egy külön világ az országon belül, ahol szinte minden olyan luxus megtalálható, ami egy nyugat-európai nagyvárosban.
“Soha nem találkoztam annyi méregdrága terepjáróval, a luxus csúcsát képviselő Rolls Roys-szal, mint Jerevánban, és azt sem volt nehéz észrevenni, hogy a legszebb épületeket már elfoglalták a nyugati bankok, vállalkozások helyi kirendeltségei, akárcsak hazánkban. A világcégek is lerohanták már az örményeket, vagyis kapható minden, ami nálunk. A műemlékek felújítására, egyáltalán a múlt emlékeinek ápolására erején felül áldoz Örményország, így a turista egészen különleges látvánnyal szembesül.
Az viszont tény, hogy Jerevánt elhagyva már lepusztult infrastruktúra, nagy szegénységről árulkodó falvak látványa fogad. De az örmények nagyobb türelemmel viselik a miénknél sokkal rosszabb életkörülményeket, mint mi, mindenhol mosolygós arcokat láttunk. Esténként Jereván gyönyörűen kiépített központját megtöltik az ünneplők, teli minden étterem, kávéház, míg a piacaikon – ahol nem csak lehet, de kötelező alkudni – elképesztő az árubőség.
Számomra rejtély maradt, miből futja minderre, de nincs vásárlókból hiány. Hozzáteszem: az örmény nők gyönyörűek és ápoltak, élhetnek bármilyen szegénységben, rendkívül választékosan öltözködnek. A férfiakról ezt már nem mondhatnám el. De azt igen, hogy roppant ügyesen építettek ki egy olyan világot, amelyben a taxisok közösségének (durvábban fogalmazva: a „taxis-maffiának”) igencsak nagy hatalma és befolyása van, ugyanis a közlekedést, a szállítást szinte teljes egészében ők uralják. De alkudni náluk is lehet. Mi például egy kétszáz kilométeres kirándulásunkat az eredetileg kínált ár (forintban 25 ezer) helyett végül 7500 ezer forintból tudtuk megoldani.”
Kis ország, nagy hagyományok
Mielőtt tovább idézném Németh György szavait, kimásolok néhány adatot a lexikonból, miszerint Örményország lakóinak száma közel 3 millió, területe 29 ezer 800 négyzetkilométer. Ásványkincsekben gazdag, réz, cink, arany és ólom kerül elő bányáikból. Ebből adódóan a fémfeldolgozás, gépgyártás és az elektronikai ipar ad legtöbb munkát az embereknek a mezőgazdaság mellett, amely az alapvető élelmiszerek, valamint a gyapot-, szőlő- és dohánytermesztésre szakosodott. Nyolcezer éve lakott vidék, ahol Krisztus előtt 600 évvel már megalapították az örmény királyságot, Krisztus után 40-ben már keresztény közösségek jöttek létre, majd a világon először 301-ben itt lett államvallás a kereszténység. Emiatt „idegen testnek” is számított az örmény föld a kaukázusi világban, ahol mongolok, törökök, oroszok támadtak rá a kis országra. Legnagyobb nemzeti tragédiájuk az a népirtás, aminek során az örmények számításai szerint az etnikai tisztogatást végző ifjú törökök mintegy egy millió embert mészároltak le. Törökország ezt a tényt ma is tagadja.
Őseik őszinte tisztelete
“Annál inkább megemlékeznek őseik elpusztításáról az örmények. Mikor járunk mi nemzeti emlékhelyeinkre? Csak piros betűs ünnepeken, vagy legtöbben akkor sem. Az örményeknél a világ legtermészetesebb dolga, hogy családok, baráti közösségek, vagy akár egy szerelmespár hétköznap, ráérő idejében elmenjen az örmény genocídium emlékművéhez, és elhelyezzen egy szál virágot.” – mesélte Németh György, akinek gyönyörű, Örményországban készült fotóiból kínálunk írásunk mellé egy pazar válogatást.
