Huszonöt évvel és két nappal az első Lakiteleki Találkozó után ma délután ünnepi, Orbán-beszédes dzsemborira gyűlnek össze a helyi népfőiskolán Lezsák Sándor és barátai – estére tudósítunk róla.
Lezsák Sándor, a Nemzeti Fórum elnöke, az MDF alapító tagja mond beszédet a 20. Lakiteleki találkozón
De hogy is volt annak idején?
A lazuló Kádár-rendszer ellenzéki csoportosulásai 1985-ben, Monoron ültek össze első nagy, annak idején illegálisnak minősített eszmecseréjükre, s merengtek “társadalmunk romló állapotáról”. Két évvel később, 1987 júniusában Társadalmi szerződés címmel programot tettek közzé. További három hónap múltán, 1987. szeptember huszonhetedikén Lakiteleken, egy Lezsák Sándor tanyájának kertjében felállított sátorban a magukat népinek, nép-nemzetinek valló értelmiségiek tartottak találkozót – immár azért, hogy eszmét cseréljenek „a magyarság esélyeiről”.
Csurkától Konrádig
A szervezők a későbbi MDF meghatározó politikusai: Lezsák Sándor, Bíró Zoltán, Für Lajos, Fekete Gyula, Kiss Gy. Csaba, Csoóri Sándor és Csurka István. A száznyolcvanegy résztvevő között ott voltak más későbbi fórumosok, mint Csengey Dénes, Szabad György és Jeszenszky Géza, későbbi fideszesek, mint Áder János és Bozóki András, reformszocialisták, mint Bihari Mihály, balra sorolt értelmiségiek, mint Lengyel László és Gombár Csaba. Az ekkoriban demokratikus ellenzéknek nevezett liberálisok közül egyedül Konrád György kapott meghívást – állítólag maga Pozsgay ragaszkodott ehhez.
Szűrös Mátyás volt ideiglenes államfő és Csurka István, a MIÉP elnöke kezet fog Lakiteleken a 20. találkozón
A később az MDF „héjái” közé sodródott Kulin Ferenc így emlékezett erre: „A kilencek, akik szervezik a lakitelki találkozót, mindenkit meg akarnak hívni, akinek szerepe volt az elmúlt évek vagy évtized ellenzéki akcióiban… Az MSZMP reformszárnya jelzi, hogy ők nagyon szívesen vállalnak kockázatot, és leülnek mindenkivel egy asztalhoz, akik másképp gondolkodnak és mást akarnak, mint amit ők. Ők egyet nem tehetnek, mivel állami és pártfunkciót viselnek, hogy olyanokkal nem vállalhatják a közös szereplést, akikkel szemben szabálysértési eljárások vannak folyamatban a nyilvánosság előtt… nagyon sokakat meg akartak hívni. És amikor megtudják, hogy Kis Jánost, Tamás Gáspár Miklóst nem hívják meg, akkor szolidaritásból nem jönnek el. Ez felerősíti azt a látszatot, hogy a népiek nem akarnak leülni egy asztalhoz az urbánusokkal. Holott nem arról volt szó, hogy nem akarnak leülnek, hanem úgy döntöttek, hogy ebben a helyzetben az MSZMP-t választják. A reformszárnyat választják.”
Pozsgaytól Pozsgayig
A nyitóelőadást Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront akkor még jó ütemérzékű, megújuláspárti főtitkára, az MSZMP KB tagja tartotta – az ő jelenléte részben legalizálta az összejövetelt. A (szűkített) nyilvánosság előtt hosszú idő után először itt fogalmazódott meg a többpártrendszer követelése.
A találkozó nyilatkozatot fogadott el, amelyben a résztvevők kimondták: a magyarság súlyos erkölcsi és gazdasági válságba került, ezért kiútkeresésre, társadalmi párbeszédre van szükség. Sürgették a progresszív társadalmi erők összefogását, a sajtószabadságot, az önálló és független nézetek, programok kifejtésére alkalmas keretek megteremtését. A nyilatkozatban – a hatalommal folytatandó, sokoldalú nézeteknek teret adó társadalmi párbeszéd keretéül – egy magyar demokrata fórum megalakítását javasolták.
A hivatalos média nem tudósított az eseményről. A nyilvánosság másfél hónappal később, a Magyar Nemzet 1987. november tizennegyedikei számában Pozsgay Imrével megjelent interjúból értesült a történtekről.
A Magyar Demokrata Fórum egy évvel később, 1988. szeptember harmadikán, a második lakiteleki találkozón alakult meg hivatalosan „független társadalmi szervezet és szellemi-politikai mozgalomként”.
Lezsák még ígér meglepetést
Lezsák Sándor apró darabokra vágta a sátrat, amely alatt annak idején összegyűltek. A lakiteleki találkozó egykori házigazdája, jelenleg az Országgyűlés alelnöke a Heti Válasznak azt mondta: ma is köszönne Konrád Györgynek, mert ez nála „nem indulat kérdése. Nyilván voltak mondatok, háborgások, amelyeket elutasítottam vagy kikértem magamnak-magunknak, de valószínűleg ez fordítva is igaz.”
Az interjúból kiderül az is, hogy került oda az akkor még fiatal jogász, ma köztársasági elnök Áder János vagy Cseh Tamás. „Amikor Cseh Tamás megérkezett, azt mondta: tudom, milyen következményei lehetnek egy ilyen összejövetelnek, úgyhogy hoztam magammal pizsamát, fogkefét. Magánterületen összejönni, a nemzet gondjairól és az előtte álló utakról beszélni – akkor ez még kockázatos volt”. A hetilapnak Lezsák bevallotta: a parlamenti ülésvezetés nem túl izgalmas, de ma is ír. „Amit nem sikerül megoldanom, azt írásban, versben, drámában dolgozom föl. Ez okozhat majd akár meglepetést is.”
