A lakiteleki találkozó (1987)

Lakitelek, szeptember 27. – A rendszerváltozás egyik szimbolikus találkozóján majd' kétszáz értelmiségi gyűlt össze, hogy „A magyarság esélyeiről” tanácskozzon.

1987-ben már végérvényesen olyan volt a politikai és közhangulat Magyarországon, hogy az ország és a nemzet sorsáért aggódók komolyabb következmények nélkül találkozzanak, és eszmét cseréljenek. Az egyik legjelentősebb ilyen találkozó volt a szeptember 27-i, lakiteleki találkozó, ahol 181 gondolkodó jött össze. Olyannyira fontos volt, hogy ezen a napon alakult meg a független Magyar Köztársaság első demokratikus kormányának vezető pártja, a Magyar Demokrata Fórum.

PEDIG ez is 1987-ben történt. A rendszer puhul, de akadnak bebetonozott szimbólumok. Kádár János május elsején:

A lakiteleki találkozót Lezsák Sándor író, pedagógus nyitotta meg a következő szavakkal:

„Törvényszerű, hogy e baráti találkozó megszerveződött. Ehhez nem lett volna elegendő a politika még ma is kétséges, ingadozó történelmi rendelete. Biztatóbb az a bennünk növekvő készség, hogy ki kell szakadnunk a nomád értelmiségi léthelyzetből. Választ kell adnunk arra a sorsunkat eldöntő kihívásra, amelybe a magyarság története során immár sokadszor kényszerült.”

Később így folytatta: „Életünket teljesen be kell vallanunk. Azonban a tárgyilagos elemzés, a közösség igazának felismerése kevés. A magunk együttes cselekvésének a lehetőségeit is számba kell vennünk, meg kell teremtenünk.”

A találkozó fő szervezői Lezsák mellett Bakos István, Bíró Zoltán, Csurka István, Fekete Gyula, Für Lajos, Csoóri Sándor voltak. Az értelmiség tenni akarás céljából legutóbb a II. világháború idején gyűlt össze ilyen nagy elánnal, akkor a népi írók tették meg ugyanezt. Lakitelek – és az ott elhangzott gondolatok – a többpártrendszer kialakulásának és a rendszerváltozásnak egyik legmeghatározóbb szimbóluma lett.

Itt hangzott el először a pluralizmus kifejezés, és Gombár Csaba felszólalásában rejtve az is, hogy a szocializmus zsákutca. A tanácskozáson felszólalt Bihari Mihály későbbi alkotmánybíró, Pozsgay Imre egykori államminiszter, a reformkommunisták egyik vezéralakja, a Hazafias Népfront főtitkára, Konrád György író, Püski Sándor író, Kósa Ferenc, Lengyel László politológus, Szabad György, az Országgyűlés első elnöke, Pomogáts Béla, az Írószövetség későbbi elnöke.

Magukat népi, népnemzeti vagy épp plebejus demokratának vallották magukat a résztvevők. Voltak tanárok, írók, pedagógusok, irodalmárok, művészek, politikai gondolkodók közöttük. De jelen volt például Balczó András öttusa olimpiai bajnok, Áder János jogász, később a Fidesz alelnöke és az Országgyűlés elnöke, Cseh Tamás énekes, Kubik Anna színművésznő, Závada Pál szociológus, író.

Csoóri Sándor író, aki később a Magyarok Világszövetségének elnöke volt:

Érdekes, egyben elgondolkodtató azonban a később tragikusan fiatalon elhunyt Csengey Dénes felszólalásának kezdő gondolata. Íme: „A vidéki Magyarországról írtam egy dolgozatot felkérésre. Előtte még két szót szeretnék mondani, pontosabban egy kérdést. Ez az egy kérdés pedig úgy hangzik, hogy hol vannak a fiatalok, hol vannak a húszévesek, hol vannak a harmincévesek, – nem tudom, hányadik tanácskozás ez, amelyiknek én vagyok a legfiatalabb felszólalója, – hát vegyétek már észre, hogy egy örökifjú volt csak ebben az országban, az Honthy Hanna volt, mi nem vagyunk örökifjak, – a fiatalokat hívjátok meg legközelebb!”

Bekiabálásoktól és hangos derültségtől sem volt mentes Czakó Gábor felszólalása, aki Tisztelt Nyulak! megszólítással kezdte mondandóját, de végül Illyés Gyula gondolatával zárta: „Illyés Gyula azt mondta arra a kérdésre, hogy ki a magyar: ’aki vállalja’. Hát, vállaljuk, nem?”

Lakitelek szellemisége azért is volt jelentős, mert a mai napig példaként szolgál, többen vissza is élnek vele. A 20. évfordulón Makovecz Imre építész így fogalmazott: „rendkívül radikális Lakitelekre volna szükség, amely pontot tesz annak a naivitásnak a végére, amely bennünket utolért” – utalva a politikai elit minőségére.

A találkozó teljes és hiteles jegyzőkönyve 1991-ben jelent meg először a Püski Kiadó gondozásában – mi is ebből szemezgettünk.

A találkozót követően a jelenlévők átvonultak Lezsák Sándor lakiteleki házának kertjébe. Az ott felállított sátorban fogadták el a Lakiteleki nyilatkozatot, amely a Magyar Demokrata Fórum (MDF) megalakulásának dokumentuma (is) lett. Ezt a nyilatkozatot a Magyar Nemzet 1987. november 14-i száma közli, egész oldalas Pozsgay-interjú keretében. A dokumentumot heten írták alá: Lezsák Sándor, Bíró Zoltán, Für Lajos, Fekete Gyula, Kiss Gy. Csaba, Csoóri Sándor, Csurka István.

Egy év múlva ismét találkoztak, és a második lakiteleki találkozón 1988. szeptember 3-án elfogadták az MDF Alapítólevelét és Alapszabályát, a jelenlévő 400 fő pedig kimondta az MDF szervezett mozgalommá alakulását.

LAKITELEKI NYILATKOZAT

A magyar szellemi élet több mint másfélszáz tagja baráti eszmecserére gyűlt össze 1987. szeptember 27-én, vasárnap Lakiteleken. Erre a találkozóra meghívták Pozsgay Imrét, a Hazafias Népfront főtitkárát.
A magyarság történelmének egyik súlyos válságába sodródott. Népmozgalmi erejében megroppant, önhitében és tartásában megrendült, kohéziójának kapcsai tragikusan meglazultak, önismerete megdöbbentően hiányos. Összeomlással fenyegető gazdasági válságnak néz elébe. A magyar etnikumot példátlan széttagoltság sújtja. Nemzetünknek nincs közösen vállalható jövőképe.
Az országot megrázó társadalmi-gazdasági válság, a demokrácia, a politikai intézményrendszer elégtelensége, a közerkölcs súlyosbodó gondjai, a kulturális élet, a közoktatás aggasztó tünetei, megmaradásunk gondjai kaptak hangot az eszmecsere során. A magyarság esélyeit kutató jelenlevők és felszólalók a józanság és megfontoltság jegyében igyekeztek mérlegelni a kilábalás és a kikerülhetetlen megújhodás, az igazán hatékony reformok módozatait.
Az ország és a magyarság sorsáért érzett felelősségtől áthatva az egybegyűltek szükségesnek és Időszerűnek érzik olyan keretek létrehozását, amelyek arra szolgálnak, hogy a társadalom tagjai valódi partnerként vehessenek részt a közmegegyezés kialakításában. Viták után a résztvevők egyetértettek abban, hogy egy ilyen közmegegyezés csak valamennyi progresszív társadalmi erő összefogásával teremthető meg.
Az a véleményük, hogy csak a társadalom részvételével lehet megoldani a válságot, mégpedig mind a társadalom, mind az ország politikai vezetőinek részvételével. A politikai és társadalmi szervezetek jelenlegi rendszerében nincs biztosítva az önálló és független nézetek kifejtése.
Ezért javasolják a Magyar Demokrata Fórum létrehozását, amely a folyamatos és nyilvános párbeszéd színtere lehetne. Ez a fórum alkalmas lenne súlyos gondjaink megvitatására, egy-egy témakör elemzésére, alternatív megoldási javaslatok elkészítésére.
A fórumot a résztvevők nyitottnak képzelik, egyszerre demokratikus és nemzeti szelleműnek. Munkájában különböző világnézetű és pártállású emberek együttműködésére számítanak. Fontosnak tartanák, hogy ezeknek az eszmecseréknek és elemzéseknek az anyagát megismerhesse az ország közvéleménye. Ezért szükségesnek érzik alkotmányos keretek között működő, független sajtóorgánumok létrehozását.
Hisszük, hogy a megújhodás erőinek széleskörű összefogásával kijuthatunk a válságból.
Lakitelek, 1987. szeptember 27.

Amikor PEDIG már sejteni lehetett, rendszert váltunk – Az Ellenzéki Kerekasztal nyilatkozata (1989):

AJÁNLOTT LINKEK:

Lakitelek, MDF, rendszerváltás – adalékok
A lakiteleki találkozóról röviden
További adalékok az 1987-es eseményekhez
A Magyar Demokrata Fórum megalakulása

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.