Az országot diplomáciai tornádóba taszító múlt heti kiadatás alanya 14 évig volt katona és pontosan tudta hogyan kell ölni. Állítása szerint, ha több örmény lett volna az épületben, mindegyikükkel megpróbált volna végezni. A Magyarország által múlt hét pénteken kiadott azeri baltás mészáros áldozatának szentelt oldal részletesen tárgyalja a vallomások alapján, hogyan gyilkolta meg az azeri Ramil Safarov az örmény Gurgen Margaryant és kivel akart még végezni azon a hajnalon.
Ramil Safarov tanúvallomásában is elismerte, hogy a gyilkosságot előre kitervelte. Ehhez a Népstadionok megállónál lévő Tescóban a bűntényt megelőző napon vásárolt egy baltát. Arra a kérdésre, hogy miért a baltát választotta, később a bíróság előtt így reagált: „Volt ugyan egy késem, de ha ezzel szúrom meg, akkor elképzelhető, hogy elkezd kiabálni, viszont ha baltával sújtok le, akkor azonnal elveszíti az eszméletét.” A másik indokként azt hozta fel, hogy tettével a Hegyi-Karabah területén elkövetett népirtást akarta megbosszulni, ahol az örmények szerinte ugyanígy végeztek a civilekkel – levágták a fejüket.
Safarov augusztus 31-én hazájában ünnepi koszorúzáson vesz részt – Fotó: MTI / Anadolu
Safarov azért várt hajnalig, mert elmondása szerint úgy tudta, az emberek ilyenkor alszanak a legmélyebben. Mivel nemcsak a 26 éves Gurgen Margaryant akarta megölni, hanem egy másik, a laktanyában tartózkodó örmény katonával is végezni akart, ezért mindenképp csendben akart ölni, hogy legyen ideje a másik gyilkosságra is. Nem is aludt egész éjjel, ukrán szobatársa egy családi tragédia miatt hazautazott, ezért egyedül lehetett a szobájában, ahol az ágy alá rejtette a megvásárolt baltát és a kését. Hajnali 5 körül indult el Margaryan szobájába. Tudott róla, hogy az örmény férfinek egy magyar szobatársa is van, de vallomásában leszögezte, hogy őt nem akarta bántani, mert „kedves fickó volt”.
Amikor a szobába lépett, felkapcsolta a villanyt. A magyar férfi erre még nem ébredt fel, az örmény viszont hátára fordult és megpróbálta kinyitni a szemét. Safarov ekkor sújtott le a balta tompa részével Margaryan homlokára. Vallomása szerint ezután rögtön a szerszám éles részével kezdett „dolgozni”. A magyar férfi vallomása szerint körülbelül ekkor ébredt fel a furcsa zajokra és meglátta a vérző nyakú, lassan ziháló szobatársa ágyánál álló csurom véres Safarovot baltával a kezében. Kiabálni kezdett, hogy hagyja abba, mire a gyilkos úgy válaszolt, őt nem akarja bántani, csak az örmény vérét akarja, maradjon ki ebből. A magyar férfi kimenekült az ajtón és a biztonságiakért futott.
Safarov a tompa ütés után Margaryan nyakára sújtott le többször (a helyszíni szemle során megállapították, hogy a férfit kis híján lefejezték), erre emlékezett legjobban, de hozzátette, úgy rémlik neki, hogy az örmény lábára és a kezére is lesújtott. Az első, tompa résszel történt ütésnél csendben volt, utána viszont saját bevallása szerint oroszul kiabálva gyalázni kezdte áldozatát. Miután a magyar szobatárs kimenekült a szobából, Safarov befejezte a gyilkosságot, elszívott egy cigarettát, amit az áldozatra pöckölt. Ezután elhagyta a szobát és elindult a következő áldozata, a másik örmény katona, Hayk Makuchyan szobája felé. Safarov szerint az áldozata ekkor még életben volt, de az azeri tisztában volt vele, hogy a sérülésekkel, amiket okozott („majdnem levágtam a fejét”), már csak percei vannak hátra.
Gurgen Margaryan – Fotó: MTI / Szigetváry Zsolt
Makuchyan egy litván szobatárssal lakott együtt. Általában az örmény zárta a szobát, de ezen az estén elfelejtette – szobatársa viszont nem, ezzel valószínűleg megmentette az életét. Safarov, mikor tapasztalta, hogy az ajtó zárva van, fenyegető hangon kezdte üvöltözni Makuchyan nevét. Az örmény először nem értette a helyzetet és elindult, hogy kinyissa az ajtót, de litván szobatársa 5 perc alatt másodszor is megmentette az életét és lebeszélte róla, mert az üvöltöző azeri hangjából leszűrte, hogy baj van és a férfi valószínűleg fel van fegyverkezve. A litván a szobában lévő telefonról felhívta egy másik, a laktanyában tartózkodó honfitársát, hogy menjen ki a folyosóra és ellenőrizze, mi történt. Ekkor Safarov elindult, hogy segítségül hívja a tanfolyamon résztvevő másik azeri tisztet. Útközben bement egy szobába, ahol egy ukrán és egy szerb lakott és a véres fejszét mutogatva nekik azt mondta, senki mást nem akar bántani, csak örmény vérre szomjazik. A folyosón találkozott egy üzbéggel is, akit szintén megpróbált rábírni, hogy segítsen neki örményt ölni. Az üzbég férfi megpróbálta megnyugtatni a gyilkost, de nem járt sikerrel. Mikor Safarov visszaért a zárva talált ajtóhoz, belevágta a fejszét háromszor, de ekkorra már a helyszínre érkezett a második litván férfi és a magyar rendőrség is.
Amikor Safarovot lefegyverezték és előállították, azonnal beismerte a gyilkosságot és hozzátette, amint szabadlábra kerül, újra örményeket fog ölni. Cselekedetét magyarázva hozzátette, semmiféle személyes oka nem volt a támadásának, azt az egész örmény nép ellen követte el. Arra a kérdésre, hogy szenvedést is akart-e okozni áldozatának, így felelt: „Mivel örmény volt, az én szándékom az volt, hogy sírjon az anyja ugyanúgy, ahogy az azeri anyák sírtak, mikor fiaikat lemészárolták.” Azt is elmondta, hogy ha nem két örmény járt volna a tanfolyamra, hanem több, akkor mindannyiukkal megpróbált volna végezni. A kegyetlen gyilkosságot leginkább az örmény hadsereg 1992-es, a karabahi térség egyik részére (Safarov szülőhelye) történt bevonulása és az azt követő mészárlás motiválta, melynek saját bevallása szerint közeli rokonai közül többen is áldozatul estek.
„Az én munkám, hogy gyilkoljak, mert amíg ők élnek, addig mi szenvedésre vagyunk ítélve” – zárta a vallomását.
