Még az idén hazakerülhet a Seuso-kincs. Az antik kultúra egyik legértékesebb leletegyüttesét Zelnik István műgyűjtő, a nevét viselő budapesti aranymúzeum tulajdonosa vásárolná meg.
Zelnik István szerdán elmondta, hogy az eddig 14 darabosként ismert leletegyüttes lappangó 15. darabját, amely egy Hadrianus-portréval díszített nagyméretű ezüsttál, is megvásárolná.
Mint mondta, a többmilliárdos befektetéshez az állam hozzájárulása is szükséges. Amennyiben ezt megkapja, még az idén hazakerülhetnek a kincsek, amelyeknek az Andrássy úton külön múzeumot szentelne.
A Seuso-kincsek névadója egy gazdag római polgár, esetleg magas rangú katona lehetett. Villája a Balaton mellett, a mai Polgárdi szőlőhegyén állt. A feltételezések szerint egy barbár betörés alkalmával rejthette el a Krisztus utáni IV. századból származó kincsét a környéken, amelyet a feltételezések szerint 1975-76-ban talált meg Sümegh József.
Sümegh és feltételezett „tettestársai” megpróbáltak túladni a tárgyakon, de gyanús körülmények között meghaltak, a kincsekből pedig 15 darab 1990. február 9-én bukkant elő New Yorkban. Később hamisnak bizonyult libanoni kiviteli engedéllyel vásárolta meg őket egy bizonyos lord Northampton.
A tárgyak eredeti lelőhelyét azóta sem sikerült kinyomozni. Magyarország 1990. június 28-án az amerikai legfelsőbb bíróságon bejelentette igényét a 150 millió dollárra becsült kincsleletre. Pert indított érte Libanon és Jugoszlávia, majd jogutódként Horvátország is.
Libanon végül ejtette igényét, a horvát és a magyar keresetet elutasították. A Balaton-felvidéki eredetet látszik alátámasztani az egyik tálon olvasható Pelso (latinul: Balaton) szó, a Szabadbattyán területén feltárt IV. századi, Seusónak tulajdonított villa. A Magyar Nemzeti Múzeumban található egy, 1878-ban szintén Polgárdi mellett előkerült római kori ezüstállvány, a quadripus. Ennek összehasonlító anyagvizsgálata perdöntő bizonyítékot szolgáltathatna.
Az 1990-es árverés előtt több brit laboratóriumban is vizsgálták a seuso-kincseket, ám ezek eredményeit hazánk nem ismerhette meg teljes egészében, illetve további olyan vizsgálatokat sem engedélyeztek, amelyek alapján megállapítható lett volna a származás.
Néhány éve hazai és angol régészek úgy vélték: Magyarország a Seuso-kincs legvalószínűbb származási helye. Számos szakmai érv szól amellett, hogy a negyedik századból származó edények Magyarországról kerültek elő.
A leleten található földmaradvány azonos a valószínűsíthető lelőhelyen, Szabadbattyánban vett földmintával. Az egyik ezüsttálon talált Pelso felirat a Balaton római kori neve, egyes jelenetek pedig arra utalnak, hogy azokat Seuso Balaton-parti birtokáról mintázták.
