Cikkünk első része komoly indulatokat kavart. Nem az Országos Mentőszolgálatnál (OMSZ), hanem olvasóinknál. Sokan nem értették, miért kell elővennünk a négy évvel ezelőtti ügyet. Sok magyarázatunk van erre, de maradjunk egynél, hiszen cikkünkre váratlanul reagált több egykori mentődolgozó. Köztük egy olyan, akire nem számítottunk. Az OMSZ helyszínen forgató operatőre azt írta: az ő filmje „érthetetlen módon eltűnt”, és nem érti, ez miként fordulhatott elő. Ezt mi sem értjük, mert a hivatalos álláspont szerint a mentők mindenben a szakma szabályai szerint jártak el.
A Hír24 birtokába került felvétel ezt cáfolni látszik. Abból a laikusnak az derül ki, hogy a helyszínen letakart kisfiúval a mentők akkor sem foglalkoztak, amikor már csak két gyermeket kellett ellátni. Csak a nyomdafesték teherbírása miatt nem idézzük hosszabban azt a névtelenséget kérő, de az esetet jól ismerő forrásunkat, aki – a „széles QRS-ű PEA és a posztresuscitációs hypothermia” összefüggései miatt – tökéletesen menthetőnek nevezte volna a halottnak hitt kisfiút. Ezt nem tudhatjuk, hiszen Dr. Berényi Tamás országos szakfelügyelő főorvos megszólalását főnökei letiltották. Dr. Túri Péterrel ez már nem tehető meg. A jelenlegi magyar légi mentést megszervező szakember – csaknem húsz év mentési és kórházi tapasztalattal a háta mögött – jelenleg szakértőként, tanácsadóként külföldi egészségügyi és légimentési rendszerfejlesztési projektekben működik közre. Szerinte a felvétel azért sokkoló, mert szemlátomást volt ráérő mentős. Maga a kárhelyparancsnok. Ő lépett el a letakart kisfiú mellett, akinek az újjáélesztéshez a tűzoltók azonnal hozzákezdtek, hiszen ilyenkor minden perc számít.
Mivel szakmailag és morálisan továbbra is számtalan kérdésünk volt, a videóról megkérdeztük dr. Takács Zoltánt is, aki annak idején miniszteri megbízottként próbálta kivizsgálni az ügyet, de éppen a bizonyító erejű felvétel híján nem jutott semmire. Takács doktor szintén azt állapította meg, hogy az egyik csapat – valóban a szakma szabályai szerint – az intenzívebb életjeleket adó, így nagyobb eséllyel menthető sérült gyermeket látta el, de valójában nem volt döntési helyzet: nem kellett választani, melyik gyermek menthető nagyobb eséllyel.
| Sok az eltussolt ügy: nincs minőségbiztosítás |
| Takács doktor annak idején kizárólag írott dokumentáció alapján vizsgálódott. Az úgynevezett esetlapokból csak az utólag, géppel írt példányokt kapta meg, az elsődlegesen hitelesnek számító kézzel, a helyszínen írtakat nem. Noha a gépi példányokat hitelesíttetni kellett volna a mentős aláírásával, ez sem történt meg. Dr. Takács Zoltán azt mondja, több, hasonló ügy volt. Ezekben az volt a közös, hogy a vizsgálatnál feltárt egyéni és rendszerhibákat igyekezett elhallgatni az OMSZ, amelynek nincs minőségbiztosítási rendszere. Ennek híján nem kerülnek automatikusan felszínre sem az egyén, sem a rendszer hibái. |
A halálnak is van kontrollja
Több, az esetet jól ismerő forrásunk szerint a balesetet követő napokban szakmán és házon belül is sokan kétségbe vonták az OMSZ védekezését. Tisztán látszott, hogy a mentés szervezésével, az információk érvényességével probléma van. A mentők a kórháznak előbb egy halott („vitális paraméterekkel nem rendelkező”) és egy súlyosan sérült gyermekről jelentettek, majd két súlyos sérültet vittek kórházba, noha a halál megállapításának pontos protokollja van. Minden vizsgálatnak van kontrollja, vagyis mindenképpen hiányosságra utalhat, ha a 15-20 perccel korábban halottnak jelentett sérült él, vagy legalábbis a szíve még olyan elektromos aktivitást mutat, ami azonnal újraélesztést és állapotstabilizálást indokol.
Annak idején Győrfi Pál szóvivő fontosnak tartotta kiemelni, hogy a mentők által használt oxyológiai (mentési) nyelvezetben a „meghalt”, „halott” kifejezések klinikai halált jelentenek, ami bizonyos időhatárok között visszafordítható, s különösen gyermekeknél, az újraélesztés haladéktalan megkezdésére felszólító kifejezés. A biológiai halál megállapításakor a „helyszín exit” kifejezést használják.
Egy névtelenséget kérő informátorunk ugyanakkor határozott igennel felelt arra a kérdésre, hogy a mentések helyszínéről jelentett „halott”, az minden esetben valóban halott szokott-e lenni. Az esetet jól ismerő szaktekintély azt mondta: a kárhelyparancsnok súlyos, sorozatos szakmai hibákat vétett. Gyereknél addig nincs vesztett helyzet, amíg a legapróbb remény is van. Lelkiismeretes orvos, ápoló nem adja fel az Országos Mentőszolgálatnál. Informátorunk részben az óvodások buszbalesete miatt távozott a mentőktől. Mint mondta: először egy halott gyereket jelentett a kárhelyszín parancsnoka, halottszállítót is kért. Arra, hogy valami nem stimmel a helyszínen, akkor gondolt először, amikor néhány perccel később már mentős szállítást kértek ugyanarra a gyerekre.
A halottnak hitt fiú történetét folytatjuk.
