Belföld

Demetrovics Zsolt: A cigi a legveszélyesebb szer

Kiss Gábor
Kiss Gábor

2012. 04. 25. 08:08

Interjú Demetrovics Zsolt egy pszichológus-addiktológussal az alkohol-, drog- és dohányfüggőségről, és arról, mit tanultunk a Stohl-ügyből.

A napokban a TudásPresszóban beszélt a függőségről. Hol a határ a szenvedély és a betegség között?

A szenvedély szót lehet pozitív és negatív értelemben is használni. Pozitív például, ha valaki szenvedélyesen űzi a munkáját vagy így sportol. Minden nagy teljesítmény mögött szenvedély áll. Betegségről akkor beszélünk, ha a dolog, amelyet valaki csinál, az problémával jár, és árt neki vagy a környezetének.

Melyik szenvedélybetegség szedi a legtöbb áldozatot?

A legtöbb halálos áldozata a világon mindenütt a dohányzásnak van, utána következik az alkohol, majd lényegesen lemaradva az illegális drogok. Azt is figyelembe kell azonban venni, hogy különbözőek a veszélyek, és nem csak egészségügyiek lehetnek. Egy alkoholista például tönkreteheti a családját, a heroinfogyasztó pedig bűncselekményeket követhet el. A dohányzás több halálos áldozatot szed, de ezek a problémák ott nem merülnek föl.

Demetrovics Zsolt (Demetrovics Zsolt)
Fotó: MTI / Takáts Péter

Hogyan kezeli a társadalom ezeket a szenvedélybetegségeket?

Nem jól, bármelyik típusról van is szó. De ez nem a társadalom hibája. Az emberekben olyan kép alakul ki, amilyet a szakértők, a média és a politikusok közvetítenek. Az alkohol és a dohányzás esetében a társadalom alábecsüli a kockázatokat, a drogok ügyében viszont sokszor irracionális félelmek vannak. Az emberek rosszul mérik föl a helyzetet, nem tudnak differenciálni, nem észlelik a különbségeket a kábítószerfajták veszélyei között. Ez szintén ártalmas.

Mit lehetne tenni a veszély alábecsülése ellen?

A társadalmi kommunikáció javítására lenne szükség, ehhez viszont az kellene, hogy a szakemberek véleménye eljusson az emberekhez. Ez csak ritkán történik meg, hiszen a média is szívesen színezi tovább a véleményeket az érdekesség jegyében, a politika pedig – pártoktól függetlenül – eredendően nem szeret és nem is szokott a szakmára hagyatkozni. A médiának nagy a hatása, de állandóan egyensúlyoz az érdekes és a szakmai között, és ez nem mindig sikerül. A tévében például a drogos témát állandóan magukba tűt döfő fiatalokkal ábrázolják, pedig a kábítószerfüggőknek csak kis töredéke használja intravénásan a szert. Ha meghal egy drogos, azt vezető hírként közlik, az viszont nem kerül be a híradókba, ha egy részeg ember meghal az árokban. A politika pedig többnyire azt kommunkiálja, ami az adott pillanatban az érdeke. Visszaél a témával, hiszen olyasmiről van szó, ami mindenkit érdekel, érint; de nem oldja meg a problémákat.

Milyennek tartja a Stohl-ügy kezelését?

Lett volna lehetőség arra, hogy szakértők körüljárják az esetet. Természetesen nem a konkrétumok szintjén, hanem pont az általánosítás miatt, de kihasználva a konkrét érdeklődést. De nem ez volt az érdekes a média számára, így pont az ellenkezője történt. Stohlról sok szó esett, a jelenségről semmi. Ez a baj. A valóság unalmas. A tömegmédiának érdekesnek kell lennie, ezt gyakran leegyszerűsítésekkel érik el, miközben a valóság bonyolult, összetett. Ezt a helyzetet persze a szakembereknek is kezelniük kell. Nekünk is meg kell tanulnunk felkelteni és megtartatni az érdeklődést. Úgy mondani el valamit, hogy az egyszerre legyen szakmai és érdekes.

Mennyire tudja ellátni a hazai intézményrendszer a szenvedélybetegeket?

A drogosok kezelésében az utóbbi 10-15 évben jelentős volt a fejlődés. Ebben nagy szerepük volt a civilszervezetek prevenciós, kezelési és ártalomcsökkentő programjainak. Mostanában viszont veszélybe került a finanszírozás, kevés a pályázati pénz, és elbocsátások zajlanak a területen. Az akoholbetegeket ellátó intézmények drámai állapotban vannak; ez stagnál évtizedek óta, az egyéb szenvedélybetegségek kezelése pedig szinte nullán áll.

Mi ennek az oka?

Az, hogy egy adott probléma nem elég látványosan ártalmas, s emiatt nem jelentkezik társadalmi nyomás a kezelésére. Az alkoholprobléma kevésbé zavarja a közvéleményt, mint a kábítószer-használat. A dohányosok és az alkoholbetegek „elfogadottak“, noha nagyságrendekkel többen halnak meg, mint kábítószertől. Ezen problémák ellátásában így nincs különösebb nyomás a mindenkori kormányokon.

Mi a helyzet a Facebook-függőséggel? Mikortól nevezzük ezt szenvedélybetegségnek?

Ebben az esetben is csak akkor beszélhetünk betegségről, függőségről, ha ártalmassá válik. Ha kiszorít más, fontos, alapvető dolgokat az ember életéből. Tehát nem egyszerűen az idő és a mérték számít, hanem hogy egyéni és/vagy társadalmi ártalmak keletkezzenek. Egyéni ártalom lehet, ha valaki nem alszik eleget, nem eszik, sérül a párkapcsolata, romlik a tanulása vagy az egészsége. Társadalmi ártalom lehet például, ha egy internetfüggő bűncselekményt követ el, vagy elhanyagolja a munkáját. Többnyire nem egyszerűen az internet vagy a Facebook okozza a problémát, ilyen súlyos esetben mindig van más is a háttérben.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Mentőkhöz menekült az elkószált 14 éves kutya

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.