Szerdán nyílt meg a jelképes és praktikus helyszínen, a nyolcker Keleti pályaudvarhoz közeli csücskében található Rendőrmúzeum legújabb időszaki kiállítása. Bár elvileg a tudomány és a nyomozás kapcsolatát hivatott bemutatni, a tárlat legalább annyira depresszív, mint érdekes. Amellett, hogy a szépen berendezett, kimerevített jeleneteknek hála megtudhatjuk, hogy nézne ki mondjuk a Helyszínelők Bihar megyei, a rendszerváltás előtt játszódó spinoffja (BCIS?) a kegyetlenül részletes fotókból és leírásokból képet kaphatunk az elmúlt évtizedek Darwin-díjas haláleseteiből, öngyilkossági trendjeiből és évtizedekig húzódó sorozatgyilkossági ügyeiből.
Bár egy-két villanást elcsíphetünk a közelmúltból is (a viszkisnek például külön szekciója van, de a romagyilkosságok kimaradtak), az egész kiállítás azt sugallja: ez már a múlt, ilyen szörnyűségek ma már nem történhetnek. Ha a tudományos háttérmunkán múlik, valóban nem, de a helyzet sajnos nem ilyen egyszerű – mondta a Hír24-nek Nagy Gábor, a Bűnügyi Szakértői és Kutatóintézet igazgatója, miután megnyitotta a kiállítást. Ők tulajdonképpen a nyomozati szervek háttérintézménye, az ujjlenyomatok, a drogok, a genetika, a kriminalisztika, a hazugságvizsgálat az ő asztaluk. „Ugyanazokkal az eszközökkel, módszerekkel dolgozunk, mint amit a nézők a Helyszínelőkben is láthatnak. Egyébként nem vagyok nagy rajongó, néha rápillantok, ilyenkor bizony meg is jegyzem a szakmaiság hiányát” – eufemizált illedelmesen a szakértő. „Vicces például, hogy belekezdenek egy genetikai vizsgálatba és húsz perc múlva megvan a gyanúsított.”
Kattintson a képre és nézze meg a kiállítást!
Fotók: Neményi Márton
„Műszerezettség, szaktudás ügyében az intézet a világ élvonalába tartozik. A kábítószer-vizsgálati laboratóriumi hálózat például a világ legpontosabbja, mintaként tekintenek rá. A körkísérletet már mi értékeljük. Profánul fogalmazva: eddig minket minősített Európa, most már mi minősítjük Európát” – húzta ki magát az intézmény vezetője, hozzátéve, hogy ez bizony több évtizedes munka. „A laboratórium a nyolcvanas évek végén alakult meg három fővel, most hatlaboros, negyvenfős hálózatunk van. A kilencvenes évek elején fogalmaztuk meg, mire van szükség, ez pedig most érett be.”
A többéves, évtizedes átfutási idő a rendszer rákfenéje. „Vannak területek, amelyeken olyan mennyiségű ügyhátralék halmozódott fel, amelyeket megoldani, ha nem is lehetetlen, de többéves munka lenne.” Nagy Gáborék minden évben előre „belövik” a megoldható ügyek számát a laborok kapacitása, a műszerek színvonala alapján. Megesik azonban, hogy ennek majdnem a háromszorosa érkezik be, azaz kétéves elmaradásban vannak. „Két évig tartana behozni magunkat úgy, hogy addig új ügyekkel nem is tudnánk foglalkozni. Több ember, több eszköz, több labor kell. A jogszabály-változások és a jogos igények emelkedése bizony lépéshátrányba hozta az intézetet. Természetesen próbálkozunk, van, ahol ez megoldható, de vannak területek, ahol ötéves munka vár ránk.”
Mennyiség ügyében tehát kullognak, miközben az utcán egyre rosszabb a helyzet: az utóbbi időben harminc-negyven százalékkal több ügyet kapnak, mint előtte. „A költségvetés tekintetében ráadásul ugyanúgy állunk, mint az ország.” Ha a laborokat nem is bővítik, jól jönne több szakértő. „Ha azonban fel is veszünk egyet, minimum három év, hogy képes legyen önállóan munkát végezni, akkor is, ha az illető kitűnő vegyész vagy biológus. Nincs képzés a civil életben ezekre a szakterületre.”
Múzeumvezető, országos rendőrfőkapitány és Nagy Gábor
A bűnözők eközben egyre agyafúrtabbak. Ha nem is járnak feltétlenül több lépéssel a nyomozók előtt, a sorozatok és az interneten fellelhető tudásanyag őket is felkészíti arra, mire figyeljenek. „Ugyanaz zajlik most, mint mikor a daktiloszkópia (az ujjlenyomat-vizsgálat tudománya – a szerk.) elterjedésével elkezdtek kesztyűben dolgozni, vagy megpróbálták bőrátültetéssel megváltoztatni az ujjak fodorzatrendszerét” – mesélte Nagy Gábor. „Ez utóbbi egyébként nem sikerült. Elkezdték viszont használni a számítógépes rendszereket, az informatikai bűnözés terén például a nyomozóknak van egy kis hendikepjük, ennek még nincs szervezett rendszere.”
Nem célszerű tehát rögtön elújságolni, hogy milyen szakértői módszerekkel találták meg az elkövetőket. „A kutatóintézet munkájához, mondjuk így, nem feltétlenül szükséges a publicitás. Mi szép csöndben dolgozunk.”
