Összesen több mint százmillió forint, ügyvédi letétbe helyezett pénz elsikkasztásával, valamint többrendbeli csalással és okirat-hamisítással vádolja a Zala Megyei Főügyészség azt a volt győri ügyvédet és egyetemi oktatót, aki az első bírósági tárgyaláson azt állította, hogy fenyegetettségnek és zsarolásnak kitéve, politikusoknak közvetítette az eltűnt összegeket.
A Zalaegerszegi Törvényszéken kedden kezdődött büntetőügyben B. Szabolcs egykori ügyvéd, a győri Széchenyi István Egyetem bűnügyi tudományok tanszékének korábbi adjunktusa saját és a tanúk személyiségi jogaira hivatkozva zárt tárgyalást kért, ezt a bíróság elutasította.
Az ügyész által ismertetett vádirat szerint a tíz éve anyagi gondokkal küzdő 40 éves férfi – akit két éve kizártak az ügyvédi kamarából és megszűnt egyetemi oktatói státusza is – folytatólagosan, különösen nagy értékre elkövetett sikkasztásokat, jelentős kárt okozó, üzletszerűen elkövetett csalásokat és annak kísérletét követte el azzal, hogy a nála ügyvédi letétbe helyezett összegeket eltulajdonította.
Egy cég jogi képviselőjeként, a társaság európai uniós pályázati önrészeként 2009-ben 300 ezer eurót – az akkori árfolyamon mintegy 86 millió forintot – vett át, majd a pénzt a letéti számláról több részletben felvette, de abból semmit nem fizetett vissza. A férfi által működtetett ügyvédi iroda dolgozóitól, illetve barátaitól több alkalommal vett át különböző összegeket – összesen mintegy 40 millió forintot -, de ezekből mindössze 2,6 millió forintot fizetett vissza, a többit eltulajdonította.
A vádirat szerint az ügyvédi irodájában dolgozó egyik jogász nevében hamis ügyvédi meghatalmazásokat készített, amelyekkel a beosztottja adatait felhasználva szerzett kölcsönt két ingatlan vételi jogának fejében. Ebben az esetben anyagi kár nem keletkezett, mert a férfi visszafizette a kétszer hatmillió forintos kölcsönt, de a közhiteles iratokba az átíratások során hamis adatok kerültek.
Az ügyész utalt rá: B. Szabolcs 2001 óta két lakás és egy autó tulajdonjogát szerezte meg, valamint két másik személygépkocsit lízingelt, de folyamatosan anyagi gondjai voltak. Tartozásait először banki kölcsönökkel, később havi tízszázalékos, uzsorásoktól szerzett kölcsönökből próbálta rendezni, de ez nem sikerült, ezért nyúlt a letétbe helyezett pénzekhez.
A jelenleg munkanélküli, jövedelempótló támogatásban részesülő terhelt a bírósági meghallgatásán azt mondta: bankoknak mintegy 25 millió forinttal tartozik, baráti kölcsönökből hasonló nagyságrendű tartozása van, továbbá 20-25 milliót követelnek tőle uzsorások is. A nevén lévő két ingatlant jelentős jelzálog terheli, autója üzemképtelen, a két nagy értékű személygépkocsit pedig sohasem használta, azt a barátaitól kapott kölcsönök fejében vette a saját nevére, hogy ő fizesse a lízingdíjakat.
Úgy fogalmazott, hogy “megfélemlítés és valós fenyegetettség” alatt áll, ezért a bíróságon nem kívánt vallomást tenni, de átadta azt a beadványt, amelyet január 13-án a Legfőbb Ügyészségre is eljuttatott. Ezt írásbeli vallomásként értékelve Palotay András bíró olvasta fel a tárgyaláson.
B. Szabolcs a nagyon sok névvel teletűzdelt, szerteágazó kapcsolatokat felvázoló beadványában azt állította: a rábízott 300 ezer euró a cég vezetőinek tudtával valójában azt a célt szolgálta, hogy uniós pályázatokról szerzett információkért fizessen belőle közvetítőknek. Azt írta le, hogy a vele kapcsolatban álló – korábban gazdasági bűncselekményekben is érintett – személyek országosan is ismert győri szocialista politikusok számára közvetítettek a sikeres pályázat érdekében.
A vádlott vallomásában hol energetikai pályázatról, hol munkahelyteremtő beruházásra szóló pályázatról tett említést, a számára a letéteket átadó emberekről pedig azt állította, hogy többször is megfenyegették, nyomás alatt tartották. Miután a pályázatot végül visszavonták, az informátoroknak vagy közvetítőknek kifizetett pénzeket nem tudta visszaszerezni, ezért is volt folyamatosan fenyegetettségben.
A bíró B. Szabolcs korábbi, rendőrségi vallomásait is felolvasta, amelyekben még a terhelt elismerte, hogy a cégtől átvett pénz mintegy harmadát magáncélra fordította. Később a rendőrségen – és most a bíróságon is – már ezt úgy módosította, hogy az átvett pénzből magára semmit nem költött, csakis az információkért cserébe fizette ki a teljes összeget.
Hozzátette azt is, hogy a rendőrségi vallomásaiban korábban valóban nem tett említést a most általa írásban előadottakról, bár 2010-ben kezdeményezte, hogy a rendőrség vizsgálódjon, kérvényét azonban elutasították. Az első tárgyalási nap végén azt mondta: a fenyegetettség ellenére úgy gondolta, írásos vallomásával soron kívüli ügyészi meghallgatást is kér, hogy az ellene folyó eljárás hátterét tisztázni lehessen.
