Anya, te mesélsz?! – kérdezte meglepve Margitot néhány hónappal ezelőtt 12 éves kislánya. Azóta ő és három kisebb testvére minden este odakuporodik az anyja mellé a nagyágyra, és hallgatja, amint mamája felolvas a legújabb könyvből. Margit úgy érzi, mióta mesél a gyerekeinek, a kapcsolatuk is szorosabb, közvetlenebb lett, könnyebben megbeszélik egymással, ha valami baj van.
Eleinte neki is szokatlan volt az olvasás. Neki nem meséltek a szülei gyerekkorában. Hetedik osztályos volt, amikor először elment a könyvtárba. A mai napig emlékszik az első kikölcsönzött könyv címére, Juliska mesekönyvére. Az utóbbi hónapokban azonban minden héten egy-egy újabb meséskönyvvel tért haza – ahogy ők nevezik – a baba-mama foglalkozásokról. Ezekből olvas fel minden este a kicsiknek.
Jó kezdet
A hatgyermekes Ádám Margit a majdnem 360 Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei anyuka egyike, aki bekapcsolódott a Roma Oktatási Alap Jó kezdet nevű programjába. A képzés 2010 júniusában indult, és jövő júniusban ér véget. A korai fejlesztési program a gyermekek óvodába való beilleszkedését segíti, hogy aztán könnyebben megállják a helyüket az általános és középiskolában. A pilot projektben hét év alatti gyermekek és anyukáik vesznek részt. A Jó kezdet Magyarországon hat szabolcsi települést – Nagyecsed, Nagydobos, Mátészalka, Hodász, Kántorjánosi és Nyíregyháza – érint. A szervezők úgy ítélték meg, hogy itt élnek a leghátrányosabb helyzetű családok, amelyek főleg segélyekből tartják fenn magukat. A programba 2010 óta 359 családot, közel 600 hét év alatti gyereket vontak be. A projekt négy országban folyik párhuzamosan, hazánkon kívül Macedóniában, Szlovákiában és Romániában.
Ma Magyarországon egy roma gyermek kétszer akkora eséllyel sodródik ki az iskolarendszerből, mint nem roma társa – magyarázza Oláh Nikoletta, magyarországi projektkoordinátor. Megdöbbentő adatokat sorol: a 16 év feletti roma lakosság közel egyötöde még a 8 általánost sem fejezte be, további 53 százalékuknak csak nyolc osztálya van. Kevesebb mint húsz százalékuk jut el az érettségiig, s csak két százalékuknak sikerül diplomát szerezni.
A szakemberek szerint a gyerekek középiskolai kudarca a sikertelen általános iskolai pályafutásra vezethető vissza, az pedig az óvodáskorra. A roma gyerekek az átlagnál jóval később kerülnek óvodába: a 3-6 éves korosztály mindössze 43 százaléka jár oviba. Oláh Nikoletta szerint a hazai merev iskolai rendszer nem segíti elő a hátrányos helyzetű, mélyszegénységben élő gyermekek szocializációját, beilleszkedését, miközben a romák aránya az iskoláskorúak körében 2008-ra elérte a 15 százalékot. Egyre több a súrlódás és a konfliktus a szülők és az iskola között. A Roma Oktatási Alap abban igyekszik segíteni, hogy a felek megértsék egymást – ezt szolgálja a Jó kezdet.
Oviban kell kezdeni
A nemzetközi tapasztalatok alapján a roma gyerekek iskolai nehézségeit, lemaradását és a rendszerből való kiesését még jóval az iskoláskor előtt lehet befolyásolni. Minél korábban kerülnek kapcsolatba a mélyszegénységben élő gyerekek a könyvekkel, a tanulással és az óvodával, annál nagyobb az esélyük arra, hogy megállják a helyüket az iskolában. Ha a közös élményszerzésbe a szüleiket is bevonják, annál jobban megértik, miért fontos a tanulás, és támogatni fogják őket. Minél közelebbi a viszony óvoda és szülő között, annál jobban belelát a két fél egymás gondjaiba. Ha segítik a szülőt, hogy maga is fejlessze magát, annál jobban megérti, hogy a szegénységből tanulással lehet kitörni.
A Jó kezdet három lépcsőben segíti a szülőket és gyerekeiket. Első körben közösségbe szervezi az anyákat, akik képzéseken vesznek részt, végül képessé teszik őket közösséget alkotni. A képzésben mentorok vesznek részt, akik szintén roma származásúak, az adott közösség tagjai. Ők egyengetik a családok és az óvoda kapcsolatát. Az anyukák részt vesznek az óvodai foglalkozásokon, így megismerik, mi történik ott. Ugyanakkor az óvónők is szereznek egyfajta rálátást a gyerekek életkörülményeire, kialakul egy jó kapcsolat az anyukák és az óvónők között. A mentorok közben arra is odafigyelnek, hogy a gyerekek rendszeresen járjanak óvodába.
A programba főiskolások is bekapcsolódtak, akik kötelező szakmai gyakorlat keretében ismerik meg a képzéseket. A hallgatók ezzel kilépnek a „burokból”, hiszen a főiskola gyakorló iskoláiban válogatott, jó körülmények között élő gyerekekkel találkoznak az órákon. Sokszor csak végzés után, amikor elhelyezkednek, szembesülnek a valósággal. A projektben viszont megismerkednek roma családokkal, belelátnak mindennapjaikba, problémáikba. Sok olyan hallgató volt, aki bevallotta, kezdetben megrázta, amit látott, de ma már szeretne még többet együtt lenni ezekkel a családokkal, hogy a beilleszkedésüket segítse.
Oláh Nikoletta hangsúlyozza: a Jó kezdetnek nem az a célja, hogy a családoknak anyagi segítséget nyújtson, inkább közösségi eseményeket szerveznek. Például találkozókat szakemberekkel, családsegítőkkel, védőnőkkel, háziorvosokkal, hogy az anyák tudják, kikhez fordulhatnak bizalommal, ha baj van. Olyan eredményeket sikerült elérni ezekben a közösségekben, amelyekre nem számítottak. A 26 éves nagyecsedi Nagy Erzsébet, aki szintén mentorként vesz részt a programban, negyven asszonnyal közösen elhatározta, hogy estin leérettségizik.
Megszerettetni a könyveket
A Meséd program fontos eleme a képzésnek. Ezt a programelemet ebben a pályázatban a Roma Oktatási Alap partnere, az Egység a Különféleségben Alapítvány valósítja meg.
A meséken és az anyukákon keresztül szeretteti meg az olvasást a gyerekekkel. A mesélés segíti, hogy szorosabb kapcsolatba kerüljenek gyermekeikkel az anyák. S bár eleinte nehezen ment az olvasás, a gyakorlással egyre több lett a sikerélmény. Van olyan anyuka, aki már a betűket tanítgatja ötéves kislányának. Minden héten kaptak egy újabb könyvet az anyukák a foglalkozásokon. Van, aki büszkén meséli, hogy nekik már 34 könyvük van otthon.
A Meséd egyszerre fejleszti a gyermekek és édesanyjuk koncentrációs képességét, képzeletét, olvasás- és íráskészségét, szókincsét és nyelvhasználatát. Teszi mindezt játékos módon, biztonságos, önbizalmat nyújtó környezetben – mondja Oláh Nikoletta. Az édesanyák hetente összegyűlnek, és egy-egy mesekönyvet olvasnak fel, beszélnek végig együtt, majd házi feladatként otthon is minden este felolvassák az ajándékkönyvet.
„Embermesék”
Nyíregyháza két, főként romák lakta körzetében – a Huszár- és a Keleti lakótelepen – indították el a Jó kezdetet. A Hír24 stábja a Keleti lakótelepiek utolsó foglalkozásán vett részt. Kezdésre már vagy húszan ülték körbe az asztalt. Főként 2-3-4 gyerekes anyukák, de volt közöttük öt gyermekét özvegyen, egyedül nevelő édesanya is. Mikor azt kérdeztem, nekik meséltek-e annak idején a szüleik, a fejüket rázták. Egyedül a 26 éves Ági felelt igennel, neki viszont „embermeséket” mondtak a szülei, a saját életükről beszéltek neki. A háromgyerekes anyuka úgy érzi, boldog gyermekkora volt, de mint minden szülő, azt szeretné, ha az övéinek még szebb élete lenne. A foglalkozásra a kicsiket is elhozta. A legkisebb, egyéves kisfia pisszenés nélkül ülte végig a kétórás összejövetelt anyukája ölében, míg 6 éves fia és 4 éves kislánya csöndben rajzolgatott egy asztalnál. Csak néha pattantak fel, hogy megmutassák legújabb alkotásukat.
Közben a másik Ágnes, a foglalkozást vezető Máté Istvánné kis cédulákat vesz elő a táskájából. Mentor és facilitátor egyben. Az ő feladata, hogy közösséget kovácsol, játékokat talál ki, irányít, mindenkire odafigyel. Nehéz elhinni róla, hogy korábban soha nem foglalkozott hasonlóval. Magabiztos, határozott, figyelnek és hallgatnak rá a többiek.
A cédulákon, amelyeket Ágnes egymás után tűz az anyukák hátára, tulajdonságok vannak. Csupa jó tulajdonság: segítőkész, szerény, kedves, türelmes. A feladat kitalálni, kinek mi van a cédulájára írva. A többiek kérdésekkel segítenek. A következő feladatot már önállóan végzik: ki kell találniuk és egy papírra felírniuk azokat a jó tulajdonságokat, amelyekkel szeretnék, ha a gyerekeik rendelkeznének. Majdnem mindenki ugyanazt írja: legyen illedelmes, szorgalmas, kedves, vidám, szófogadó, becsületes, jószívű. Ezeket egy papírra egymás alá írják, majd vízszintesen a gyermekeik nevét. Bevonalkázzák, s az így keletkező rubrikákba rajzolják majd otthon a csillagocskákat, ha a gyerekek rászolgáltak.
Amikor Ági bejelenti, hogy a mostani volt az utolsó foglalkozás, döbbent csend támad a teremben. Egymás arcát fürkészik az asszonyok, akik az elmúlt hetek alatt megszokták, hogy problémáikat megoszthatják egymással. Van, aki azt kérdi, nem kezdhetnék-e újra, elölről az egészet. Mert jó volt minden héten várni a következő találkozót. Jó volt készülődni rá, felöltözni, kicsinosítani magukat, kicsit kimozdulni otthonról, a mindennapokból. És jó volt a közös játék. Sokat tanultak, fejlődött a szókincsük, és ezen az ünnepen talán többük karácsonyfája alá is kerül majd könyv, olvasnivaló.
Főiskolára készül
Akik ráérnek, hosszan búcsúzkodnak. Ági pedig csak a foglalkozás végén árulja el: még most is izgul, ha több ember előtt kell beszélnie. Szakmunkásképzőt végzett, bolti eladó. S bár gyerekkori álma az volt, hogy óvodapedagógus lesz, nem váltotta valóra, mert korán, 19 évesen férjhez ment, gyerekeket szült. Később, három gyerek mellett érettségizett le, estin. Az iskolába a férje íratta be. Párja mindenben támogatta, hogy sikerüljenek a vizsgái. Azóta megszületett a negyedik gyermekük is, aki most 4 éves. Ági most azt tervezi, jelentkezik a főiskolára, szociálpedagógia szakra. Ha végez, a romáknak abba a két százalékába fog tartozni, akiknek ez sikerült. Szeretné a projektben megkezdett munkát folytatni. Boldogan mondja: a férjére mindenben számíthat.
S hogy az eredmények ne vesszenek el, vajon lehet-e, lesz-e folytatás, arra Oláh Nikoletta úgy reagál: remélik, szeretnék. Az érintett településeken az óvodákkal, polgármesterekkel a projekt kezdete óta tartják a kapcsolatot. A fenntarthatóságról pedig Nyírkátán szerveztek polgármesteri fórumot, amelyet megismételnek a projekt végén, ezúttal várhatóan Nagyecseden – avat a részletekbe Oláh Nikoletta, hozzátéve: a Nyíregyházi Főiskola pedig workshopok szervezésében partner. Egyelőre azonban csak a Meséd program fejeződött be a nyíregyházi Keleti lakótelepen, következik az újabb lépcső: anyukák és gyerekek együtt járnak majd oviba.
