Belföld

A Most múlik pontosan titka

Balla István
Balla István

2011. 11. 05. 08:01

Ma jelenik meg a Csík Zenekar legújabb, Lélekképek című albuma. Szabó Attila hegedűssel beszélgettünk az albumról, a Kispálról, a Quimbyről, a Fideszről és a Most múlik pontosan titkáról.

Korábban a témában:

szabó attila (szabó attila)
Fotó: Neményi Márton

Személyesen a „te lelkeden szárad”, hogy az autentikus népzenébe beimportáltátok a rockzenét. Korábban inkább a rockzenekarok vettek át időnként népzenei elemeket. Hogy jött ez a „szentségtörés”?

Én először rockzenével foglalkoztam, a népzene felé csak később nyitottam. Mind a mai napig ugyanolyan fontos számomra a könnyűzene, a rockzene, mint a népzene. Biztos megköveznek ezért a kollégák, de szerintem a magyar zenekultúrának ugyanolyan fontos része Lovasi Bandinak a művészete, mint Neti Sanyi bácsi, kalotaszegi prímásé. Nem jó, ha falakkal elzárjuk ezeket egymástól. Amikor a Kispál és a borzzal elkezdtem zenélni (hegedültem, gitároztam vendégként), sokat beszélgettünk Bandival erről. Ő vetette fel, hogy a délszláv rezesbandák mindenféle zenét beépítenek a muzsikájukba, nálunk viszont a népzene egy zárt világ. Ez szöget ütött a fejembe. Amikor aztán felkérte a Csík zenekart, hogy legyünk a Kispál előzenekara, mondtuk, hogy ez tök jó, de csináljunk valamit, mert ha a megvadult tinik meghallják, hogy pár bácsi elkezd cini-cinizni, megdobálnak minket. Úgyhogy az akkor éppen futó Kispál-repertoárból kiválasztottam három számot, mondtam a zenekaromnak, hogy „gyerekek ezt most szépen el fogjuk játszani”.

Mit szóltak?

Először nagyon furcsán néztek. Bár számunkra az autentikus népzene az alap, de kísérletezgető emberekből áll a zenekar, akik ügyesek, akiknek van vér a pucájukban új dolgok kipróbálására. Mondták, hogy nosza, nézzük meg, mi sül ki ebből. Elkészítettem a feldolgozások vázát, aztán a hangszerelést már közösen csináltuk. Ez egyébként mind a mai napig így van jellemzően. Bár először a Jani (Csík János – a szerk.), és most már mások is hozzák a könnyűzenei feldolgozásötleteket. És ez nagyon jó. Nekem megvan a saját zenei világom, de egy új ember új világgal tovább tágítja a zenei horizontunkat.

A Lovasival való kapcsolatod – ha jól tudom – 2001-re tehető, és az ő Bandi a hegyről című szólólemezéhez kapcsolódik.

Teljesen véletlenül találkoztunk az egri Más klubban. (Amely most Egál Klub, és sajnos idén december 31-én bezárják ezt a „történelmi helyet”.) Beszélgettünk, aztán egyszer rákérdezett, hogy nem ismerek-e egy hegedűst. Mondtam, hogy de, ismerek, én magam volnék az. Mit kéne csinálni? Mondta, hogy van egy száma, arra kéne hegedülni. Beültünk az autója hátsó ülésére, elővett egy gitárt, és fölénekelte az Apa övének a csatja című számát magnóra. Otthon megtanulgattam, két nap múlva találkoztunk a stúdióban, és följátszottam. A lemez bemutató koncertjén azt is mondta, jó hogy tudok gitározni, mert kéne egy pár számban besegíteni.

szabó attila (szabó attila)
Fotó: Neményi Márton

A népzenészek – korábban legalábbis – nem nézték jó szemmel, ha valaki nem úgy játssza az autentikus népzenét, mint ahogy eredetileg az adott prímás vagy énekes azt előadta. A Csíkban a társaidnak ezek szerint tetszett ez a kacérkodás a rockzenével. De mit szólt a többi kolléga?

Pont az Apa övének a csatja kapcsán esett meg, hogy Havas Pali (a Téka bőgőse) kijelentette, nem fog Lovasi népzenészt találni ehhez, mert „háromnegyedben magyar népzenész nem játszik”. A népzenész- és táncházmozgalom egy nagy család. Na jó, most már a nagyon fiatalokat nem ismerem, de korábban mindenki ismert mindenkit. Be tudtunk ugrani egymás helyett muzsikálni, ha kellett, mert mindenki ugyanazokról az – Erdélyben és másutt gyűjtött dalokat tartalmazó – kézen-közön terjedt kazettákról tanult. Mivel nagyon jóban voltunk egymással, ha valakinek valami nem tetszett, szemtől szembe megmondta a másiknak, hogy ez hülyeség, ez tök jó. Kis Feri barátom találta ki, hogy van a folkrendőrség, amelyik, ha nem úgy vesszük a levegőt, mint az adott erdélyi bácsi annak idején, akkor már emeli a hangját, hogy ez így nem jó, nem hiteles. A Senki nem ért semmit című lemezben jött először, hogy a Csík „elkalandozott” az autentikus formáktól. Arra még azt mondták, hogy jó, majd visszatérnek a fiúk a gyökerekhez. De aztán mi tovább csináltuk. Igaz, mindig ügyelünk arra, hogy a lemezeink egy része autentikus népzene legyen, a másik része lehet esetleg feldolgozás. Ezt az utóbbit pont azért csináljuk, hogy az embereket vigyük közelebb a népzene felé. És ez, úgy látom, működik. Valaki ezért szereti meg a Csíkot, van, aki meg ezért nem szereti. Épp a Folk Magazinban kaptunk egy kritikát, hogy azonnal hagyjuk abba, mert borzasztó, amit csinálunk.

Már vannak követőitek is. Örültök a konkurenciának?

Ez tök jó! Kezdenek a muzsikusok nyitni. Néha már kicsit muzeális szaga volt ennek a dolognak. Csak a néptáncosoknak játszottak a népzenészek. Legfeljebb, ha betévedt valaki egy ilyen rendezvényre, rácsodálkozott, hogy „jaj, de aranyos, ez magyar?”. Én is így voltam. 19 éves koromban, amikor ének szakosként Egerben a főiskolán beestem egy táncházba, rácsodálkoztam az ott hallottakra. „Ez magyar népzene? Ne hülyéskedjetek, én énektanár vagyok, tudnék róla, ha ez az lenne.” Hatéves koromtól zenei általános iskolába jártam, ének szakos főiskolai hallgató voltam, és nem tudtam, hogy mi az az autentikus népzene!

Arról beszéltél a lemezbemutató sajtótájékoztatón, nagyon fontos, hogy mind a rockzenét, mind a népzenét ismerje az, aki minőségi módon akarja keverni a kettőt, különben stílustalanná válik a kísérlet. Mire gondoltál?

Rengeteg ilyen dolgot tudnék mondani, de nem akarom bántani a kollégákat. Sok olyan rockzenekar van, amelyik látja, hogy ma divatos a világzene, divatos a népzene beépítése a könnyűzenébe, ezért megpróbálkozik vele. De ha népzenészek vesznek elő rockdalokat, abból sem mindig jó sül ki. Nincs mese, mindkét műfajt ismerni kell.

szabó attila (szabó attila)
Fotó: Neményi Márton

Neked könnyű volt, a rock előéleteddel…

Igen, én kapocsként tudom összerakni ezeket, de egyedül kevés lennék. Nyilván én vagyok az ötletember, de a kollégáim nélkül nem menne. Mindenkinek megvan a szerepe, olykor a fúvós mond nagyon jót, olykor a bőgős, az énekes, végül kialakul egy hihetetlen jó együttmuzsikálás.

A Csík nem elégedett meg azzal, hogy a rockzenével ötvözi a népzenét, az új albumon egy újabb kaput nyitottatok ki. Feltűnik a klasszikus zene a lemezen. Most ugyanaz a kérdés, mint 6 éve a rock esetében. Mit keres a klasszikus zene a népzenében?

Nagyon szkeptikusak voltunk, hogy mi lesz ebből, de szerencsére Jani nagyon erőltette ezt a dolgot. Igaza volt, elképesztő jól működő muzsika kerekedett ki a Csík és a Vivace Kamarazenekar együttműködéséből. Kellett hozzá Lukács Miki, Dresh Mihályék cimbalmosa, aki kitűnő zeneszerző. Jani elmondta, mit szeretne, Miki pedig megdöbbentően jót csinált. A Csík autentikusan játszik, a Vivace pedig klasszikusan, egyben ez a kettő… Tényleg nem volt még ilyen. Nemcsak egyszerűen megjelenik ez a kétféle zene, hanem szervesen együtt játszik a két zenekar.

Ma a Youtube-on a legnézettebb magyar dal Kis Tibi Most múlik pontosanja, a Csík előadásában. Mit tud ez a dal?

Marha jópofa, amikor azt olvasgatjuk netes kommentekben, hogy „képzeljétek, ez olyan népszerű szám, hogy már a Quimby is játssza”. Ha hallok valamit, rögtön elképzelem, az hogy szólna Janival, Mariannal vagy a zenekarral. Amikor először meghallottam ezt a dalt, rögtön tisztában voltam azzal, hogy Mariann nagyon szépen el tudná énekelni. Érdekes módon, nem kifejezetten női szövegről, nem szerelmes szövegről van szó. De ahogy összeraktuk, abból egy autentikus szerelmes nóta lett. Nem véletlenül tettünk a közepébe egy eredeti mezőségi román szökőst, ez nagyon illett hozzá. Érdekesen párosult össze Tibi szövegvilága Mariann énekével, aki a saját képére formálta a dallamot. A nóta mára túlnőtt rajtunk, éli az önálló életét.

Például feltűnik a popszámok között az egyik kereskedelmi tévé tehetségkutatójában…

Kértek engedélyt, hogy játszhassák a mi feldolgozásunk szerint. Janicsák Veca egész máshogy énekelte, mint mi, ő poposra vette a dolgot. Jópofa. De szerintünk nem erről szól a szám. Ha erről szólt volna, akkor így csináltuk volna meg.

szabó attila (szabó attila, )
Fotó: Neményi Márton

A Csík zenekar a Fidesz kampányrendezvényeinek állandó szereplője. Felmerül a kérdés, hogy az ennyire felvállalt politikai meggyőződés nem sérti-e a művészi szabadságot?

Nem vagyunk elkötelezettek. Szocialista rendezvényre soha nem hívtak.

És ha hívnának?

Nem tudom. Nyilván az embernek van egyfajta elköteleződése. Mi nem szoktunk nagyon ebbe belemenni, de kétségtelen, hogy egy jobboldali, konzervatív értékrendszerbe jobban megél ez a fajta kultúra. A zenekarral kapcsolatban ugyanakkor azt szokták pozitívumként felhozni, hogy nem szétválaszt, hanem éppen hogy összehoz embereket. Nálunk akár teljesen más világlátású emberek is együtt zenélhetnek. Nincs politizálás, muzsikálás van. Ha Presser Gábor énekel velünk vagy Lovasi Bandi, vagy akárki, nem fut ki senki a teremből, mert a politikai nézeteit nem szereti. A zenét szeretik. Nincs szocialista vagy SZDSZ-es, MDF-es, fideszes zene. Mi össze szeretnénk kötni az embereket, hiszen magyarok vagyunk, ugyanazt a kultúrát képviseljük, még ha bizonyos dolgokról máshogy is gondolkodunk.

A Lélekképek szintén úgy épül fel, hogy egy része feldolgozás, másik része autentikus népzene.

Ferenczi Gyuriék egy „széki Hobóval” rukkolnak elő, van három Lovasi-szám. Ezek egyike a Földtörténet, ami az én egyik kedvenc Kispál-számom. Ezt Bandival közösen énekeljük. Ez számomra új szerep, mert én eddig csak vokáloztam.

A Cseh Tamás-emléklemezen te énekled az Illegalitást…

Igen, az volt a kivétel. Rengetegen mondták, hogy tök jó volt, miért nem énekelek. Én viszont tisztában vagyok a hangi adottságaimmal, hiszen énektanár a szakmám!  Egy rockzenéhez működne a hangom, de a népzenéhez nem nagyon. Végül a Födtörténetet úgy átalakítottam, hogy gyakorlatilag egy eredeti akkord nem maradt benne, és beleépítettem egy friss csárdást is, és ketten felénekeltük. Nem is lett rossz! De van még a CD-n két Lovasi-szám, feldolgoztuk a Quimbytől a Tébolydát, amit Kiss Tibi énekel nálunk is. Van egy másik Quimby-szám, a Fekete lamúr, amit Jani énekel. És van az a 14 perces szvit a Vivacéval, amiről már beszéltünk. A többi autentikus dal. Igaz van olyan, amelyben Őze Áron szavalja Juhász Gyula versét. A CD-t november 5-től lehet megvásárolni, ezen a napon lesz a lemezbemutató is a Fonóban. Itt Lovasi Bandin kívül – aki igazoltan van távol: ők is koncerteznek a Kiscsillaggal – mindenki fellép. Lesz még több fellépésünk idén, de a legfontosabb a szokásos óévbúcsúztatónk, december 30-án. Még nem tudom pontosan, hogy ez hol lesz, de az biztos, hogy nagy buli lesz, sok vendéggel.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.