Váratlanul érte önöket, hogy Traian Basescu román elnök megjelent Tusnádfürdőn a hétvégén?
A huszadik táborunkat tartottuk most Tusnádfürdőn, és még soha nem vett részt aktív államelnök. Olyan személy, aki államelnök volt, vagy később az lett, Constantinescu személyében volt már Tusványoson. Néhány nappal az esemény előtt kaptunk egy jelzést, de csak csütörtökön vált bizonyossá, hogy eljön Basescu államelnök. Úgy gondolom, ez nagyon jót tett a tábor médiájának, rangjának. Ráadásul azt hiszem, a legjobb időpontot választotta.
Mennyiben?
Magyarországon és Romániában is választások előtt állunk. Most következhet egy olyan nyugodt időszak, hogy éveken keresztül lehet terveket szőni és megvalósítani. Orbán Viktor ki is használta az alkalmat, hogy egy együttműködési javaslatot fogalmazzon meg erre az időszakra. Ebben számos olyan elem volt, amely a közös értékekre épülhet, mint például az atlantizmus, vagy az, hogy hogyan kezeljük Oroszországot és az energiabiztonság kérdését.
Romániával mennyiben tudunk együttműködni az energiabiztonság területén?
Mindkét országnak nagy kihívást jelent, hogy megteremtse a gazdasági szuverenitását, ez pedig nagyrészt az energiaszuverenitás növelésén keresztül történhet. Ezért is dolgozik régóta együtt a Fidesz és a román politika a Nabucco-gázvezeték kérdésében. Az energiabiztonság tehát hangsúlyos része lenne ennek az együttműködési javaslatnak. De abban is mindketten érdekeltek vagyunk, hogy az EU ratifikálja a lisszaboni szerződést, a politikai integrációt el tudja mélyíteni, és ne forduljon vissza, főleg ne a mezőgazdaság területén. Az is fontos kérdés, hogy az infrastruktúrát megfelelő szintre hozzuk. Tarthatatlan, hogy egy fél napot, 12 órát kell utazni, hogy Budapestről eljussunk Csíkszeredára.
Ha Basescut ismét megválasztják, és egy Fidesz-kormány kerül hatalomra, ez pozitív irányba lendíthetné az erdélyi magyarság sorsát?
Ne szaladjunk előre! A határon túli magyaroknak kiemelkedően fontos szerepük van a politikánkban. Az elmúlt években szerencsére megszülettek azok az elgondolások, hogy miként maradhatnak meg a határon túli magyar közösségek. Itt az autonómiát szeretném kiemelni: ha a határon túli magyarok nem tudnak valamilyen szintű autonómiát kivívni maguknak a szomszédos országokban, akkor megkérdőjeleződhet a jövőjük. A magyar kormánynak pedig kemény, egyértelmű támogatást kell nyújtania ehhez a határon túli magyar közösségeknek. Nem vagyok megelégedve: az elmúlt hét szűk esztendőben a határon túliak nem kaptak elég figyelmet a magyar kormánytól. 2004. december 5-én pedig egy durva magyarellenes manipulációnak voltak az áldozatai. Mély sebeket ejtett a jelenlegi magyar kormányzat a határon túliakon, ezeket a sebeket is be kell gyógyítani. De ezt úgy tudjuk megtenni, ha kézzelfogható terveket, javaslatokat fogalmazunk meg.
Romániában például lát esélyt az autonómiára?
Nem látom esélytelennek. Nem mondom, hogy új alapokra helyeztük a kérdést, de nem látom esélytelennek, hogy kézzelfogható előrelépés legyen ebben az ügyben.
Basescu viszont Tusnádfürdőn is elég világosan kifejtette, hogy az autonómia nem elfogadható a számára. Sőt, egy „autonómia” feliratot tartó lányt fel is hívott a színpadra, és kérdőre vonta.
Több száz autonómiaplakáttal fogadták a tábor résztvevői Basescut. Egyértelmű jelzés volt ez arra, hogy a köztársasági elnök korábban egy nem megengedhető kijelentést tett: „Soha nem lesz Romániában az erdélyi magyaroknak területi autonómiája.” De nem szabad elfelejtenünk azt, hogy számos konkrét javaslatot tett Basescu. Beszélt arról, hogy decentralizációban gondolkozik, hogy le kell hatásköröket adni a régióknak. Folyamatban van a régiók átalakítása, én bízom abban, hogy létrejöhet egy székelyföldi régió, amely közigazgatási körzetté válhat. Vagy itt vannak a határ menti együttműködési lehetőségek, ez mintegy négyszázezer magyart érintene. Az RMDSZ kongresszusán pedig Basescu beszélt a kulturális autonómiáról: létrejönne egy közvetlenül választott, magyar közjogi szervezet, amely állami funkciókat tudna ellátni. Ennek hatására kialakulhat egy széles körű magyar köztisztviselői elit. Mindez persze nem jelenti azt, hogy le kellene mondani Székelyföld területi autonómiájáról, hogy azokat a jogosítványokat megkapják az ott élő magyarok, amit megkapnak a katalánok, vagy a dél-tiroliak. Mint ahogy ez nem jelenti azt sem, hogy ne tartanánk manipulációnak, hogy Basescu felhívja a magyar lányt a színpadra, és megkérdezi tőle, hogy útlevelet akarnak-e. A hölgy nagyon jól válaszolt: belső önrendelkezést és nagyobb gazdasági függetlenséget akarnak a székelyek. Traian Basescu nem tudta végül demonstrálni rajta, hogy milyen abszurditás területi autonómiát követelni.
Basescu Tusnádfürdőn (Fotó: MTI)
Basescu látogatása inkább annak szólt, hogy Orbán Viktorral szeretett volna találkozni és egy közös együttműködés alapjait lefektetni, vagy egyszerűen arról volt szó, hogy számít majd ősszel a magyar szavazatokra?
Azt gondolom, hogy mind a kettő. Azt hiszem, ha nincs ott Orbán Viktor, akkor nem jön el a román államelnök. Ez mindenképpen egy testvérpárti gesztus is volt. A média jelentőségét persze butaság lenne egy kampányidőszakban tagadni. De együtt kíván működni a Fidesszel, ahogy a Fidesz is együtt kíván működni Traian Basescuval. Hiszen nem tudunk a szomszédos országokkal való együttműködés nélkül nemzetpolitikát folytatni. Ráadásul a találkozó azt is megmutatta, hogy azok a vádak, amelyek szerint a Fidesz konfrontatív lenne, és képtelen együttműködni, teljesen megalapozatlanok.
—-Szlovákiának el kell fogadnia Trianont—-
Ha már szomszédságpolitika: Szlovákiával az utóbbi időszakban nem vagyunk túl jó viszonyban, ennek újabb állomása a pénteken az elnök által is jóváhagyott nyelvtörvény.
Nagyon elfajultak a dolgok Szlovákiában. A felvidéki magyarság ellen hangolja a jelenlegi szlovák hatalom a szlovák közvéleményt. Ennek a hátterében természetesen ott van a magyar mumus, a Fidesz-mumus és az Orbán Viktor-mumus. Ez egy többéves folyamat, a Malina Hedvig „önmegverésével” kezdődött az abszurditások sorozata. Maga a kormányfő vádolta meg a felvidéki magyar diáklányt. Véleményem szerint ez azt mutatja, hogy a szlovák miniszterelnök nem hajlandó alávetni magát a jogállamiság alapvető normáinak. De kiemelhetném a Benes-dekrétumok parlamenti szintű megerősítését, majd a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma résztvevőit parlamenti határozattal ítélték el.
Az EP-választási kampányban pedig egy parlamenti ülést szenteltek annak, hogy Orbán Viktor találkozott Csáky Pállal. Így jutottunk el a nyelvtörvényig, amely hemzseg az önellentmondásoktól, a végrehajtása pedig kérdéses. De azt kijelenthetjük, hogy a nyelvi felsőbbrendűség jogszabálya született meg. Az Európai Unióban a második világháború óta nem volt ilyen, a nyelvi rasszizmusról, megkülönböztetésről szóló jogszabály. Innentől arról van szó – és ezt már nem is leplezik –, hogy a dél-szlovákiai szlovák közösséget kívánják a magyaroktól megvédeni. Ez egy magyarellenes törvény.
Mire alapozza ezt a kijelentést, hiszen jogilag ez nehezen tetten érhető?
Például a civilszervezeteknek, bélyeggyűjtőknek innentől két nyelven kell tartani a rendezvényeiket. Azaz az egyesületi-civil szférába durván behatol ez a törvény. Azokon a településeken, ahol a magyarság száma nem éri el a 20 százalékot, ott egy magyar közhivatalnok, orvos vagy postai alkalmazott a magyar ügyféllel nem beszélhet magyarul, különben jogszabálysértést követ el. A médiában visszahozza, amit a tankönyvekben korábban már sikerült elkerülni: szlovákul kell megjeleníteni a helységneveket. A „nyelvi bűnöket elkövetőket” pedig 5000 euróig terjedő büntetéssel lehet sújtani, ami körülbelül másfél millió forint. Az európai normákkal alapvetően ütköző jogszabály született tehát.
Ezért is támogatom az EP frissen megválasztott elnöke, Jirzi Buzek nyilatkozatát, amely szerint itt már nem egy magyar-szlovák, hanem egy összeurópai ügyről van szó. Az államnyelv védelme ürügyén ugyanis nagyon durván korlátozza az egyéni és közösségi szabadságot. Ezen az alapon az uniónak nemcsak lehetősége, de kötelessége is, hogy beavatkozzon. Hiába hivatkozott arra a szlovák miniszterelnök, hogy sem az EU-nak, sem az Európa Tanácsnak, sem az EBESZ-nek nincs joga arra, hogy megváltoztattassa a törvényt, én azt gondolom, hogy van. A politikai nyomásgyakorlásnak számtalan fogalma létezik.
Orbán Viktor és Németh Zsolt – változtatnának a határon túli politikán (Fotó: MTI)
Ez azt jelenti, hogy egy irányváltáshoz érkeztünk? Eddig az EU-nak alapvetően az volt az álláspontja kisebbségi ügyekben, hogy oldják meg a tagállamok. Az új EP-elnökkel lehet, hogy ez megváltozik?
Bízom benne, hogy bekövetkezik ez a fordulat. Az elkövetkező időszakban a magyar diplomáciának aktívnak kell lennie ebben a kérdésben. Nem hiszem, hogy magára lehet hagyni egy több mint félmilliós közösséget. Magyarországnak most egységben – ahogy ez most a parlamenti pártok közti megállapodásban is testet öltött – föl kell lépnie a nemzetközi szervezeteknél, hogy ez a helyzet megváltozzon. A magyar diplomáciának tennie kell, hogy normalizálódjon a két ország viszonya, hiszen szomszédok vagyunk. Meg kell most már bocsássák nekünk Trianont. Úgy látom, hogy Szlovákiában probléma, hogy nem bocsátják meg, hogy Trianon bekövetkezett. Meg kell bocsássák nekünk, hogy vagyunk, és a felvidéki magyarok vannak, és ki kell alakítani az együttélés normáit. Ennek érdekében a négy parlamenti párt felszólította a szlovák kormányt, hogy folytassanak párbeszédet a felvidéki magyarokkal, az ő legitim képviselőikkel.
A nemzetközi közösségnek meg kell fogalmaznia, hogy ez a jogszabály mely pontokon ütközik az emberi jogokkal. Innentől pedig már csak az a kérdés, hogy Szlovákia készen áll-e arra, hogy visszavonja a mostani nyelvtörvényt. Ennek első lépése, hogy az EBESZ kisebbségi főbiztosa egyeztetést fog folytatni a szlovák, illetve a magyar fél képviselőivel. Erre a problémára nem csak Szlovákia miatt kell megoldást találni: az EU-ba törekvő nyugat-balkáni államokban is sok a kisebbségi feszültség, vagy ott van Ukrajna, ahol például az egyetemekre nem lehet anyanyelven felvételizni. Az ungvári egyetem magyar szakára sem lehet magyarul vizsgát tenni. Ezért egy európai szintű szabályozásra igenis szükség van. Ennek rendezése persze nem fogja megoldani a kisebbségi problémákat, de a nyelvi jogok szükséges, de nem elégséges feltételei egy normális kisebbségpolitikának.
Balázs Péter külügyminiszter ugyanakkor úgy nyilatkozott, hogy nem lehet ráerőszakolni Szlovákiára, hogy megváltoztassa a törvényt.
A külügyminiszter úrnak ez a kijelentése árnyalásra szorul. Nem kell ráerőszakolni Szlovákiára, ha saját maga megváltoztatja a törvényt. De ha saját maga nem jön rá, hogy ez a jogszabály elfogadhatatlan, onnantól nem lehet más célkitűzése a magyar politikának, mint hogy beláttassa Szlovákiával, hogy meg kell változtatnia. Nagyon fontosnak tartom, hogy a kormányzat vegye komolyan a négy parlamenti párt közös állásfoglalását. Mert ha eltérnek ettől, akkor nem tudunk eredményt elérni. Pedig ebben a helyzetben érdemi fellépésre van módja a magyar külpolitikának, a siker reményében.
Akkor Balázs Péter kijelentése épp a siker esélyét ásta alá?
Nagyon körültekintőnek kell lenni ebben a kérdésben, különösen a külügyminiszternek, hogy amikor egy diplomáciai gépezet beindult, akkor ne tegyen ezzel ellentétesen értelmezhető kijelentéseket.
—-Szemléletváltást hozna a Fidesz-kormány—-
Közelednek az országgyűlési választások. A kisebbségpolitikában mennyiben tudna változást hozni egy esetleges Fidesz-kormány?
A jelenlegi kormány nemcsak magukra hagyta a határon túli magyarokat, hanem negligálta is őket. Egy intézményes hangulatkeltésnek, egy rendkívül érzéketlen politikának voltak kiszolgáltatva. A 2004. december 5. volt talán ennek a politikának a legkézenfekvőbb megnyilvánulása: egy magyarellenes, rasszista kampánynak szolgáltatta ki a határon túliakat a baloldali kormány. Ezeket a sebeket be kell gyógyítani. Itt a kettős állampolgárság kérdése nem megkerülhető. A népakarat egyértelműen megnyilvánult: 52 százalékban a magyar társadalom is támogatta ennek a megadását, arról nem is beszélve, hogy a határon túli magyarok körében egyöntetű a támogatás. Mindenképpen szemléletváltásra van szükség: a határon túli magyarokra nem tehertételként, hanem lehetőségként kell tekinteni.
Mit ért ez alatt?
Magyarország önmagával határos, és ebben fantasztikus lehetőségek rejlenek. Az EU eszközrendszere kapóra jön: a határ menti régiók fejlesztése kiemelt prioritása az uniónak, márpedig a határon túliak nagy része a határ mentén él. Egyre növekvő és egyre könnyebben elérhető források állnak rendelkezésre ehhez. A határokon átívelő nemzetegyesítést is erősítenünk kell. Az autonómiának pedig egyszerre kell jelentenie az integrációt és az önállóságot. Az autonómia identitásmegőrző szerepe a legfontosabb, de elképzelhető, hogy egy gazdasági felemelkedést is hoz, ahogy Dél-Tirolban például.
Ez valamennyi határon túli területre nézve prioritás?
Fontos a differenciáltság: nem szabad egy kalap alá venni a határon túli közösségeket, hiszen eltérő élethelyzetekben vannak, eltérő lehetőségekkel. Így eltérő úton tudnak eljutni a megmaradásukhoz. Szlovákiával a vita szorosan összekapcsolódik azzal, hogy amíg ezzel a kormányzati felállással kell együttműködniük a magyaroknak – Ficóval, Slotával, Meciarral – addig nagyon nehéz odáig is eljutni, hogy az autonómiáról beszéljünk. Romániában már ott tartunk, hogy noha az autonómia folyamatosan vitakérdés, de vitakérdés, és az államelnök elmélkedik arról, hogy milyen formák lehetségesek. Szerbiában pedig parlamenti szakaszban van az autonómiatörvény elfogadása. Kárpátalja megint egy sajátos helyzet: itt az a kérdés, hogy mi lesz Ukrajna jövője, milyen kapcsolata lesz Oroszországgal és Európával. Mindegyik viszonylat tehát sajátos kezelést igényel. Ami viszont biztos: Magyarországnak világos politikával, erős elkötelezettséggel és eszközrendszerrel kell rendelkeznie. A határon túli magyar közösségek úgy lehetnek sikeresek, ha Magyarország odaáll mögéjük, és azt mondja: fontosak vagytok.
Elképzelhető, hogy ezt a politikát 2010-től külügyminiszterként fogja képviselni?
A Fideszben még nem kezdődött meg a posztok szétosztása, a munkák szétosztása viszont igen. Örömmel szolgálom a magyar kül- és nemzetpolitika céljait.
