Szeptember 4-én D. Horváth Gábor, a Magyar Nemzet főszerkesztő-helyettese vezércikkben támadta meg a Fidesz Oroszország-politikáját. Az írás tartalmi kérdések mellett meglepően sok személyeskedő elemet is tartalmazott.
Ezek Németh Zsoltot, a Fidesz Külügyi Kabinetjének vezetőjét, Martonyi János volt külügyminisztert, és Bába Iván volt külügyi államtitkárt érintették elsősorban, a cikk ugyanakkor nem foglalkozott Orbán Viktorral. Azóta kiszivárgott: a Fidesz elnöke szeptember 7-én, egy kötcsei zártkörű rendezvényen egyértelművé tette: a Fidesz „betámadott politikusai” az egész Fidesz álláspontját képviselik, és határozottan visszautasította a személyeskedő megjegyzéseket. A Magyar Nemzet cikke várhatóan a Fidesz részéről további, a lap irányában megnyilvánuló választ is ki fog váltani.
Amerika oldaláról szemlélik Oroszországot
A Magyar Nemzet irányvonala azonban nem előzmény nélküli és nem egyedi jelenség a jobboldalon. Korábban Lovas István, a Magyar Nemzet brüsszeli tudósítója több héten át fogalmazott meg nyílt leveleket a Demokratában, melyekben – Németh Zsoltnak címezve – élesen kritizálta a Fidesz külpolitikáját, annak atlantista voltát. A magyar szélsőjobboldali körben az oroszbarátság, pontosabban az – antiszemitizmusra is visszavezethető – Amerika-ellenesség elterjedt nézet. Ezekben a körökben ugyanis az Oroszországgal kapcsolatos véleményeket leginkább az Egyesült Államokról alkotott kép határozza meg.
Mindezeken túl a polgári jobboldalon is jelen van a „Nyugattal” szembeni sértődöttség érzése, Trianon, ’56, és Kádár legitimálása miatt. Mindehhez adódnak annak a 90-es években érezhető amerikai politikának a következményei is, mely kimondatlanul éreztette: Washingtonban kisebb kockázatnak tartják a posztkommunista hatalmi elitet, mint a nacionalistának vélt jobboldalt.
Az Egyesült Államokban a jugoszláviai háborúk miatt minden egyes közép- és kelet-európai jobboldali vezetőben potenciális Milosevicseket és Tudjmanokat véltek felfedezni. Ez a nézet kerekedett felül a Fidesszel és a magyar jobboldallal szemben is. A fenti negatív érzéseket az egész magyarországi jobboldal osztja.
Változik az amerikai álláspont
Az elmúlt években azonban az amerikai doktrína változóban van. Egyrészt a lengyel baloldal összeomlott, illetve a szlovák baloldal szélsőséges pártokkal kötött koalíciót, vagyis egyáltalán nem voltak képesek biztosítani a stabilitást. Egyes elemzések szerint hasonló megítélés alá esett Gyurcsány Ferenc is: a kiszámíthatatlan politikai és gazdasági helyzet már sérti az amerikai befektetők érdekeit.
Mindehhez párosultak az MSZP-s kormány oroszbarát lépései energetikai kérdésekben, amivel akarva-akaratlanul, de a magyar kormány szembement Washington stratégiai érdekeivel. Ebben a helyzetben indult el a Fidesznek az a külpolitikai irányvezetése, amely félreérthetetlenül célul tűzte ki: egy esetleges jobboldali kormánynak érdeke rendezni viszonyát a világ legnagyobb hatalmával, az Egyesült Államokkal.
A sajtó nem követte Orbánt
Ebben azonban nem követte a jobboldali média egésze a Fidesz politikusait. Néhány, magát jobboldalinak valló sajtótermék továbbra is antlantistaellenes médiumként határozza meg magát, míg mások, elsősorban a jobboldalhoz köthető televíziók, illetve egyes hetilapok és portálok, igyekeznek jobban lekövetni a látványos új külpolitikai mozgást.
A jelenlegi helyzet külpolitikailag a Fidesz számára kétségtelenül új mozgásteret eredményez, belpolitikailag azonban szembe kell néznie azzal, hogy a jobboldali média megosztottsága miatt szavazóbázisa sem lesz egységes ebben a kérdésben.
