Hárommilliárd forint állami támogatás jutott az olimpiai felkészülésre, ami nagyjából másfélszerese a 2004-es athéni olimpia évében elköltött összegnek – mondta a FigyelőNetnek Elbert Gábor, az Önkormányzati Minisztérium hamarosan leköszönő sport szakállamtitkára, aki ezzel lényegében cáfolta Schmitt Pál kijelentését. A Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) főtittkára a távirati irodának korábban úgy nyilatkozott, hogy az alulfinanszírozottság az oka a gyenge olimpiai szereplésnek.
Az államtitkár hozzátette: erre az összegre jönnek még rá a felkészülő sportolóknak kifizetett ösztöndíjak, ami egyes esetekben elérte a 400 ezer forintot is havonta, ami összesen mintegy 6-700 millió forintos tételt jelent a költségvetésben.
Máshol keresendők az okok
költségvetési sorok
Az Önkormányzati Minisztérium költségvetésében – többek között, a teljesség igénye nélkül – a következő tételek találhatók: sportlétesítmények PPP konstrukcióban történő fejlesztésére 1,4 milliárd, sportteljesítmények elismerésére, megbecsülésére csaknem 2 milliárd forint, utánpótlás-nevelésre jó 1 milliárd jut a 2008. évi költségvetési törvény szerint.
Az állam az önkormányzatoknak – összevontan más feladatokkal – normatív összeget is ad sporttámogatásra.
Elbert Gábor szerint az okok mélyén ott rejlik az a számadat is, hogy a rendszerváltás környékén még egymillió ember sportolt versenyszerűen, egyesületben, ma ez a szám csak legfeljebb 200-250 ezer. Ennek okai részben anyagiak, részben viszont a sportszakemberek felelőssége – vélte a szakállamtitkár. Az olimpiai eredmények hátterét sportági, szövetségi szinten is vizsgálni kellene – tette hozzá.
Dénes Ferenc sportközgazdász (aki az Orbán-kormány alatt az Ifjúsági és Sportminisztérium sportügyekért felelős helyettes államtitkára volt) szerint hiba lenne azt gondolni, ha a kormány több pénzt ad, több lesz az aranyérem. A sport költségvetési támogatása egy tavalyi tanulmány szerint a GDP 0,29 százaléka volt, ami uniós viszonylatban kiemelkedő, a skandináv modellnek felel meg – mondta a szakember a FigyelőNet kérdésére.
Több is, kevesebb is
Ha a GDP-hez azonban nem pusztán a költségvetési költést arányítjuk, hanem a szponzorációt, az önkormányzatok és a háztartások kiadását, a közoktatásban elköltött összegekkel együtt, akkor az arány a GDP 1 százaléka, ami viszont kisebb, mint sok uniós országban (az arány 0,65 százalék a közoktatás nélkül).
A szakállamtitkár által említett jelenség: az egyesületi tagok és egyesületek fogyatkozása. Ez a sportközgazdász szerint uniós tendencia: a sport egyesületi tevékenységből mindinkább szolgáltatássá válik. Azt viszont a közgazdász elgondolkodtatónak tartja, hogy a magyar háztartások csak mintegy a negyedét költik sportra, mint például a franciák. Kérdés, hogy a kisebb mozgásigény, avagy a hazai nem megfelelő kínálat az oka a különbségnek – tette föl a kérdést a közgazdász.
Nem könnyű eldöntenie egy egyesületnek, mekkora tagdíjat célszerű megállapítania, hogy a tagjai még képesek legyenek azt megfizetni, s az infrastruktúra fejlesztésére is jusson – fogalmazott. Dénes Ferenc szerint az edzőterem fürdőszobájában leesett csempék nem jelentenek magyarázatot a gyengébb olimpiai eredményre egy élsportoló esetében, de megnehezítik új egyesületi tagok becsábítását, ezért a szakember szerint az egyesületek támogatása továbbra is fontos, az állam ebben Európában mindenhol szerepet vállal.
