„Nem ideológiai, hanem stratégiai vita zajlik” – mondta az internetes lapnak egy vezető SZDSZ-politikus, aki szerint a két stratégia döntő különbsége az MSZP-hez fűződő viszonyban rejlik, és a két, egyaránt legitim felfogás közötti választás középtávon is meghatározhatja az SZDSZ jövőjét.
Orbán ellen
Az SZDSZ előtt álló két lehetséges stratégia közül az egyik: a liberálisok elsődleges feladata a Fidesz hatalomra kerülésének megakadályozása, erre a felfogásra épült az SZDSZ 2002-es és 2006-os országgyűlési választási kampánya. Nem volt azonban kérdés, hogy a szabaddemokraták ezt az MSZP-vel együttműködve tudják véghezvinni. „Ez egy, magának a mérleg nyelve szerepét kinéző ötszázalékos párt stratégiája” – értékelte a vezető szabaddemokrata forrás.
Önállóan
A másik, kockázatosabb stratégia az SZDSZ-t a magyar politikai élet önálló liberális pólusaként képzeli el, hasonlóan Demszky Gábor fél év után megbukott 2000-2001-es elképzeléseihez, illetve ahhoz a szerephez, amelybe (konzervatív mondanivalóval) az MDF manőverezte magát 2002 után.
A Hírszerző forrása szerint fennáll a veszély, hogy az MSZP-vel szembeni önállóság révén a párt elveszíti a rá taktikai okokból szavazók jelentős részét, de mivel a választók nagyobb része tartja magát liberálisnak, mint ahányan az SZDSZ-re szavaznak, megvan az esély, hogy önállóan egy 5 százalékosnál lényegesen erősebb párttá váljon. „A döntő pillanatokban mindig a hirdetett önállósággal ellentétes döntések születtek, retorikánkat pedig máig a terméketlen Orbán-fóbia uralja” – fogalmazott.
Fodor „hiszi és vallja Gyurcsányt”
Bár Gyurcsány indította el a politikai pályán, mégis inkább Kóka János lenne alkalmas az SZDSZ önállóságának megteremtésére, mint Fodor Gábor. Fodor egyrészt „hiszi és vallja Gyurcsányt”, illetve (bár ezt nem szívesen mondja ki) elkötelezett híve az MSZP-vel fenntartott stratégiai partneri viszonynak is. Másrészt ideológiailag is közelebb áll a baloldalhoz, mint az önmagát konzervatív-liberálisként meghatározó gazdasági miniszter.
„A konzervatív polgári családból származó és katolikus középiskolában nevelkedett Kóka eredendő bizalmatlansággal viseltetik az ideológiai értelemben vett baloldaliság iránt” – állapította meg a miniszter közeli munkatársa.
Elhidegülés
A források szinte kivétel nélkül megerősítették, hogy Gyurcsánnyal Kóka hosszú ideig „jó, mondhatni baráti viszonyt ápolt”, a 2006-os országgyűlési választás kampányában sokkal inkább a miniszterelnök tehermentesítése, mint a liberálisok képviselete volt a szerepe. Szocialista körökből származó, de az SZDSZ-ből is megerősített információnk szerint már korántsem olyan felhőtlen kettejük kapcsolata, mint az első Gyurcsány-kormány megalakulása idején volt.
Ennek oka, hogy Kóka a Kuncze-féle pártvezetéssel megkötött „különalkuja” révén már nem csak Gyurcsánytól függ, a miniszterelnök pedig nehezen tűri maga körül a nem kizárólag tőle függő politikusokat.
Vitablokk, vagy szavazatgyár
Kóka támogatói is elismerik, hogy a miniszter indulása korainak tűnik az SZDSZ elnöki posztjáért. Tudomásunk szerint maga az érintett is tisztában van azzal, hogy komoly versenyhátrányból indul a pályafutását végig az egykori Demokratikus Ellenzék tagjainak árnyékában eltöltő, és az SZDSZ-be 1994-ben formálisan is belépett Fodorral szemben, és hogy időre lenne szüksége az SZDSZ-en belüli beágyazottsága megteremtésére.
„2008-2009-re, különösen egy sikertelen Fodor-féle elnöki periódus után az SZDSZ érett gyümölcsként hullana Kóka ölébe” – értékelte a lap egy szabaddemokrata forrása, aki szerint a gazdasági miniszter esetleges mostani elindulását „a jelenlegi pártvezetés hatalmának meghosszabbításán kívül semmi nem indokolja”.
Egy, a Kóka-Fodor párviadalban semleges álláspontot elfoglaló szabaddemokrata szerint bármelyikük győzelme esetén van remény az SZDSZ szervezetének reorganizációjára. „Más kérdés, hogy Gábor nyilván vitaklubok hálózataként, János pedig egy szavazatmaximalizálásra berendezkedett, jól működő részvénytársaságként építené újjá az SZDSZ-t”.
