Legyen szó a hazai ipar és mezőgazdaság vagy a kisvállalkozók és dolgozók védelméről, a két politikai pólus, a kommunisták és az eruroszkeptikusok képviselői egészen távol eső gazdasági ideológiából jutnak hasonló eredményekre. Az EU-ellenesség jól megfér az antikapitalista nézetekkel, a szabadpiac tagadása a nemzeti gazdaság védelmével, a gazdasági szabadság eszméje rímelhet a multinacionális vállalatokat korlátozó szándékra.
Lokális értékek védelme?
Franciaországban olyan közel áll egymáshoz a két szélsőség, hogy a hagyományosan jobboldali euroszkeptikus nézetrendszert a szélsőbaloldali pártok is vállalják. A Jean-Pierre Chevenement nevével fémjelzett munkáspárt (Parti des Travailleurs) és a Francia Kommunista Párt egyaránt az Európai Uniót marasztalják el olyan népszerűtlen jelenségek miatt, mint a szabadpiac, a szabadkereskedelem, a közszolgáltatások és a társadalombiztosítás szétrombolása, illetve az egyre nagyobb terhet jelentő technokrácia. 
A francia jobboldal unióellenes érvei sokkal nagyobb arányban tartalmaznak politikai elemeket, mint gazdaságiakat, elképzeléseik jóval közelebb állnak a szokványos euroszkeptikus retorikához. A lokális értékek védelme ugyanakkor sajátosan egybevágó elem a két szélsőséges politikai erő nézeteiben. A francia mezőgazdaság például Jean-Marie Le Pen számára is az EU-ellenesség egyik fő indokát jelenti, a Közös Mezőgazdasági Politikát (CAP) ő is szívesen váltaná fel a külföldi mezőgazdasági termékek importjával szemben védőfalat emelő protekcionista intézkedésekkel.
Kapitalista elnyomás és nemzeti szuverenitás
Még ennél is több az egyezés az Egyesült Királyságban a Brit Kommunista Párt és a politikai mező jobboldali peremén elhelyezkedő függetlenségi párt, az UKIP (UK Independence Party) gazdaságpolitikai programjában. Míg a kommunisták a kapitalizmus elvetésével, addig az UKIP a szupranacionális politikai hatalom és a nagyvállalatok kedvezményeinek elutasításával jutnak hasonló következtetésekre.
A szocializmus megvalósításért és a munkásosztály jobb körülményeiért harcoló kommunisták az Európai Uniót olyan vámövezetnek tartják, amelyet azért hoztak létre, hogy a nagy cégek piacaikat megfelelően kiterjeszhessék. Az EU határain belül a kapitalista rendszert – a kommunisták legnagyobb sajnálatára – fölényhez juttató szabadpiaci és neoliberális gazdasági eszmék határozzák meg az európai szerződések tartalmát és végső soron az európai alkotmányt is. A társadalom összetételében ugyanakkor nagyon kicsi arányt képvisel a tőkés osztály – szinonimaként a cégvezető és a bankokat irányító elitre, – a kommunista szellem ezért még inkább abszurdnak tartja, hogy európai hatalma révén is lehetősége nyíli a kisvállalkozók és saját dolgozói kiszipolyozására. (Erről bővebben itt >>)
A gazdasági elnyomás a Brit Kommunista Párt nézeteiben összekapcsolódik az EU túlzott politikai fölényével. Az Európai Unió államok felettisége, hatalma a nemzeti önrendelkezés felett ugyanis meggátolja a munkásosztályt abban, hogy saját demokratikus intézményeit használva felügyelje és korlátozza a kapitalista piacot. A párt állásfoglalásaiban tehát a nemzeti szuverenitás majdnem ugyanolyan nagy hangsúlyt kapott, mint a jobboldali euroszkeptikus pártok felfogásában.
Az UKIP részletes gazdasági kiáltványa nagyjából hasonló ellenvetéseket fogalmaz meg, de nem a kapitalizmus korlátozása, hanem a neoliberalizmus egyik alapeszméjének számító gazdasági szabadság érvényesülése mellett érvel. Az Unió túl terjengős szabályozása szerintük olyan többletköltségeket ró a vállalkozásokra, amelyek a foglalkoztatottak jelentős részét alkalmazó kisebb cégeket sújtják leginkább. A nagyvállalatok ugyanis brüsszeli lobbierejük révén sokkal hatékonyabban képesek a számukra kedvezőtlen rendelkezéseket meggátolni.
Az UKIP szerint a multinacionális vállalatok éppen ezért támogatják az eurót és az államok feletti EU intézményesülését. A nemzetközi cégeknek érdekükben áll, hogy a világot hatalmi régiókra osszák fel, és a nemzeti autonómia, beleértve természetesen az önálló pénzt is, kellemetlen a számukra – vélik az euroszkeptikus politikusok. 
Euró – a jólét feladása
A közös valuta elleni fellépés az euroszkeptikus pártok egyik lényegi közös programpontja. Szerintük az euró alapvetően nem gazdasági, hanem politikai célokat szolgál, amelyeket az EU saját központi bankján keresztül érvényesít a nemzetek saját érdekeivel szemben. Az unió szerintük arra kényszeríti a tagállamokat – főként a most belépőket -, hogy saját államiságuk és állampolgáraik jólétének egyik fontos tényezőjét, az önálló valutát feladják.
A populista szólamok mellett persze józan gazdasági érvek is elhangoznak. Az európai pénz árfolyamának hullámzását, a bevezetés utáni áremelkedést, a nemzetközi versenyképességet javítani tudó saját valuta megszüntetését és a minden tagország számára egységes alapkamatszintet károsnak gondolják a nemzeti gazdaságokra. Mindemellett nem látják megvalósultnak az euró sokat emlegetett előnyeit – a tranzakciós költségek eltűnését, az árak kiegyenlítődését Európában, a kontinensen belüli kereskedelem erősödését –, illetve ezeket közös valuta nélkül is kivihetőnek tartják.
A kommunista pártok is alapvetően szembehelyezkednek a mostani európai pénzügyi rendszerrel, az Európai Központi Bankot azért ítélik el, mert nem veszi figyelembe a foglalkoztatottság alakulását, és döntései kedvezőtlenül hatnak a közszolgáltatásokra. Helyette szívesebben látnák, ha nemzeti, méghozzá kormányzati kézben maradna az irányadó kamatok meghatározása, és a tagállamok saját munkahelyeiket és iparukat akár tőke- és devizakorlátozásokkal is képesek lennének megvédeni.
