Júniusban a háztartási szektor folyószámla- és fogyasztási hiteleinek átlagos kamatlába csökkent, míg a lakáscélú és az egyéb hitelek kamatlába nőtt az előző hónaphoz képest – tette közzé legfrissebb adatait a Magyar Nemzeti Bank (MNB) hétfőn. Az ellentétes előjelű mozgásokat a betéti kamatok hasonlóan vegyes alakulása kísérte, ámbár bizonyos
részpiacokon a kamatszintek egymáshoz közelítése, a marzsok szűkülése, valamint a forint- és devizakonstrukciók közötti különbségek mérséklődése figyelhető meg.
|
… a lakáshitelek júniusban – legalábbis, ami a forintos ajánlatokat illeti. A konzerválódni látszó magas kamatszintek mellett ugyanis a bankok és a hitelfelvevők figyelme egyre inkább a devizás konstrukciók felé terelődött. A 2-4 százalékos euró- és svájci frank alapú kamatokat (az egyéb költségek ügyes elrejtésével párhuzamosan) szívesebben ajánlják mostanság az érdeklődő ügyfeleknek a hitelintézetek, a forintos kínálatot árazási politikájukkal is igyekeznek háttérbe szorítani.
A lakáscélú hitelek átlagos éves kamatlába ennek megfelelően júniusban 12,60 százalékról 12,67 százalékra emelkedett, az egyéb költségeket is figyelembe vevő THM (a teljes hiteldíj mutatója) pedig átlagosan 15,94 százalékról 16,15 százalékra nőtt. A lakáshitelek éves átlagos kamata egyébként a 12,6-13,8 százalékos sávban mozog attól függően, hogy milyen kamatperiódusú hitelről van szó. A legdrágábbak
az 5-10 évre rögzített hitelek, jóllehet ezek kamatterhe júniusban valamelyest mérséklődött.
Kiegyenlítődés
Érdekes tendencia, hogy az eddig igen különböző tartományban mozgó hitelkamatok a többi kamatperiódus tekintetében mostanra nagyjából összeértek, vagyis júniusban az éppen aktuális kamatterhek szempontjából már szinte mindegy volt, hogy valaki változó kamatozású, egyéves periódusú vagy tíz éven túlra fixált konstrukcióban gondolkozott. Ennek okáról Zádori Jánost, a Földhitel- és Jelzálogbank (FHB) marketing igazgatóját kérdeztük. Szerinte a jelenséget az indokolja, hogy az utóbbi időben csökkentek a rövid lejáratú forrásszerzés költségei.
Ennek megfelelően nagyobb lett a bankok mozgástere, a rövidebb kamatperiódusok árából relatíve többet tudtak engedni, így azok díja közelít a hosszabb időre fixált ajánlatokéhoz. Ugyanezt persze a hosszabb távú kamatvárakozások módosulása is magyarázhatja – tette hozzá a szakember -, mert az utóbbi időben a mostani kamatszintek lassabb ereszkedésének esélyei nagyobbak, mint néhány hónappal korábban voltak.
Ez a fajta kiegyenlítődés egyébként a deviza- és forinthitelek viszonyában is megfigyelhető – mutat rá Zádori János. Logikusan ez kétféleképpen történhetne: vagy a devizahitelek drágulnak, vagy a forinthitelek válnak olcsóbbá. A gyakorlatban az utóbbira lát nagyobb esélyt a szakember.
A betétesek örömére
A kamatok magas szinten történő konzerválódására, de legalábbis lassabb mérséklődésére utal az utóbbi idők betéti kamatainak alakulása is. A háztartások látra szóló betéteinek átlagkamatlába a májusi 2,42 százalékról 2,59 százalékra, az éven túli – legfeljebb kétéves – lejáratra lekötött betétek kamata 10,23 százalékról 11,11 százalékra nőtt az MNB adatai szerint. A kamatok emelkedése ugyanakkor nem minden lekötést érintett egységesen: az éven belüli lejáratra elhelyezett betétek átlagkamatlába 9,66 százalékról 9,56 százalékra csökkent, a két éven túli lejáratúaké 6,12 százalékról 5,88 százalékra mérséklődött.
A hitel- és betéti kamatok közti különbségek a fenti folyamatok következtében valamelyest csökkentek. Például a háztartásoknak nyújtott fogyasztási hitelek és az éven belüli lejáratra lekötött betétek átlagkamatlába közötti különbség júniusban a májusi 13,34 százalékpontról 12,64 százalékpontra változott.
