Két szakmában is, a postánál és a vasútnál hamarosan ugyancsak létrejön ez a testület – olvasható a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium honlapján.
A munkavállalói, munkaadói érdekképviseletek középszintű egyeztető fórumai nem jogszabály, hanem a múlt év júliusában kötött országos megállapodás alapján működnek. Már elkezdődött viszont a törvényi szabályozás előkészítése, elfogadását követően majd ez jelöli ki az ágazati párbeszéd kereteit.
Addig a 2003 év júliusában elfogadott megállapodás korszerűsített formája segít ebben. Ennek sokadik változatát tárgyalták már az ágazati párbeszédben résztvevők, s a tervek szerint a jóváhagyásra is sor kerül augusztusban.
Jelenleg két országos fórum is segíti az ágazati párbeszéd bizottságok munkáját. Kezdetben csak az Országos Érdekegyeztető Tanácsban (OÉT) résztvevő konföderációk küldötteiből álló Ágazati Tanácsban (ÁT) vitatták meg az ágazati párbeszéd bizottság ügyeit. Később a középszintű testületek vezetői saját maguk is létrehoztak egy külön fórumot az Ágazati Párbeszéd Bizottságok Tanácsát (ÁPBT).
A 2003 év júliusában elfogadott megállapodás külső érdeklődő számára igen bonyolult szabályokat állít fel az egyes munkavállalói és munkaadói érdekképviseletek számára az ágazati párbeszédben való részvételi jogosultságra. Ez a megállapodás a minisztérium honlapján is olvasható. Az ágazati párbeszéd bizottságok munkáját egy budapesti irodaépületben jelenleg 12 koordinátor segíti. Kellő infrastruktúrával, szervezési, információs bázist jelentenek az egyes bizottságok tevékenységéhez.
Az ágazati párbeszéd bizottságok egyik legfontosabb feladata, hogy a saját szakterületükre érvényes kollektív szerződéseket dolgozzanak ki, fogadjanak el. Feloldják az ágazati problémákat, illetve ösztönözzék az ágazat munkavállalóinak és munkaadóinak egyaránt hasznos összefogást.
Nem volt minden olyan egyszerű
Az országos és az ágazati érdekegyeztetés közötti feszültséget jelezte a közelmúltban az a felháborodás is, amely a Nemzeti Foglalkoztatási Akcióterv-tervezet az ágazati párbeszéd bizottságokhoz való közvetlen kiküldését követte. Az országos érdekegyeztetés munkavállalói és munkaadói oldala egyaránt határozottan tiltakozott a kormányzati “akció” ellen. Szerintük ez beavatkozás volt a konföderációk belügyeibe. Az országos érdekképviseletek ugyanis – mint hangsúlyozták – arra valók, hogy összesítsék a sokszor egymásnak is igen ellentmondó ágazati érdekeket, s országosan, konföderációként egy vélemény képviseljenek.
Még olyan vélemény is elhangzott a vitában, hogy ezzel a módszerrel a kormányzati oldal kijátszhatja egymás ellen az ágazatok között mindig meglévő érdekellentéteket. A kormányzati oldal a vitában azt képviselte, hogy távolról sem állt ilyesmi szándékában, egyszerűen kíváncsi volt az ágazatok közvetlen véleményére azért, hogy minél jobb foglalkoztatási akcióterv készüljön, minél jobban javíthassák a foglalkoztatottságot. A kormányzati oldalnak nincs kötelezettsége arra, hogy engedélyeztesse, ha valamelyik előterjesztéséhez bárkitől is véleményt kíván kérni – szólt az indoklás.
Nyugat-Európában nagy hagyományai vannak az ágazati, szakmai érdekegyeztetésnek. Ez jelenti a társadalmi párbeszéd egyik fő színterét. Az egyes szakmákban jobban tudnak igazodni ezek a fórumok a sajátságos munkavállalói igényekhez, munkaadói lehetőségekhez. Magyarországon is elvárás volt a közép szintű érdekegyeztetés kialakítása.
