Belföld

Átalakul az orosz olajipar – adnak, vesznek

A tavaly beindult, aztán hirtelen megtorpant fúziós láz idén kezd újjáéledni Oroszországban. Putyin csapása a Jukoszra nem állította meg a folyamatot, csak az erőviszonyokat rendezte át.

Az elmúlt év első fele az orosz olajipar virágkorának tűnt: a magas világpiaci energiaárakról az USA gondoskodott Irak lerohanásával, a finomítói marzsok (árrések, illetve áttételesen a profitráták) ennek következtében megugrottak. A magas olajár áldásait a nyersanyagtermelésre alapozó, túlzottan fejlettnek nem nevezhető orosz államkapitalizmus is élvezhette, hiszen az adóbevételek igencsak megugrottak.

 Keleti akciók és tranzakciók

A kelet-közép-európai térség legnagyobb vállalati tranzakcióiról nemrégiben készített összeállítást a PriceWaterhouseCoopers (PwC) nemzetközi tanácsadócég. A felmérés szerint a privát szektorban lezajlott húsz legnagyobb vállalatfelvásárlási és fúziós ügylet közül kilencben vettek részt orosz cégek. Ebből hat ügylet kizárólag orosz részvétellel zajlott, vagyis a vevő és az eladó is ebből az országból került ki, illetve mindkét partnercég orosz volt. A legnagyobb akvizíció térségünkben a TNK tyumenyi olajcég felvásárlása volt a brit BP által. (A BP egészen pontosan az Alfa Access Renova céget vette meg 6,35 milliárd dollárért, amellyel együtt a TNK-hoz jutott hozzá.) A második helyen egy meg nem valósult ügylet szerepel, a Jukosz-Szibnyeft tervezett, hárommilliárdosra becsült egyesülése. A harmadik legnagyobb térségi akvizíció a Basic Element nevű szintén orosz cég nevéhez fűződött. Ez a vállalat kétmilliárd dollárért 50-ről 75 százalékra növelte a részesedését a Russzkij Aluminium nevű társaságban. A regionális ötödik helyen szintén a TNK szerepel (immár saját nevén), amely az Orenburgnyeft nevű olajcéget szerezte meg 800 millió dollárért – bár ez csak piaci becslések szerint volt ekkora tranzakció, nem a hivatalos közlések szerint. A hetedik legnagyobb térségi üzlet szereplői rendkívül titokzatosak. Ismeretlen személyek szerezték meg az orosz energiaipari társaság, az elektromos áramipari UES energiaexportját bonyolító leányvállalatának, az Inter RAO UES-nek a 10 százalékát, mintegy 700 millió dollárért. A Lukoil is terjeszkedett tavaly, igaz, szerényebb mértékben: 398 millió dollárért vette meg a PFPG Energy OAO olaj- és gázipari vállalat egészét.

A BP hajtotta végre a legnagyobb ügyletet

Ennek hatására megindult a külföldi cégek orosz piacra való behatolása, vagyis a multinacionális vállalatok újra felfedezték maguknak a pár éve összeomlott orosz invesztíciós piacot. Jó példa erre a brit BP nyomulása, amely térségünk legnagyobb vállalatfelvásárlását hajtotta végre tavaly: 6,3 milliárd dollárért megszerezte a tyumenyi olajcéget, a TNK-t.

Ezek után jelentette be a Jukosz és a Szibnyeft Kelet-Európa második legnagyobb vállalati tranzakcióját, a két cég fúzióját 2003-ban. Ez a hárommilliárd dollár értékű ügylet azonban már sok volt Putyin elnöknek. A Jukosz, amely éppen abban az évben előzte meg legfőbb hazai riválisát, a Lukoilt kitermelésben, még nagyobbra nőtt volna, és az élén álló Mihail Hodorkovszkij az orosz elnök politikai céljait is veszélyeztetni látszott. Hodorkovszkij ugyanis a liberális politikai erőket támogatta, Putyin pedig nem nézte jó szemmel a vállalkozó politikai ambícióit.

Akció a Jukosz ellen

Ezután kezdődött meg az orosz főállamügyészség akciója a Jukosz ellen, amelynek nyomán a cég több vezetőjét, köztük Hodorkovszkijt is letartóztatták, a többiek pedig menekülőre fogták a dolgot. Ellenük nemzetközi körözés és elfogatóparancsok vannak kiadva. (Putyint időközben egyébként nagy fölénnyel újraválasztották az orosz elnökválasztáson, miközben Hodorkovszkij kedvencei, a liberálisok a „futottak még” kategóriába kerültek be – oda is csak nagy jóindulattal.)

Mindez a Jukosz birodalom megingásához vezetett, de nem az orosz kőolajipar összeomlásához.

Újabb tranzakciók a láthatáron

A Jukosz például most, a napokban jelentette be, hogy megállapodást kötött az egyik jelentős szibériai olajmező infrastruktúrájának és működtetésének eladásáról. A vevő egy régi konkurens, a Szurgutnyeftyegaz. A mostani ügylet során egyébként egészen pontosan a Jukosz érdekeltségében lévő Sahanyeftyegaz, illetve a Talakan olaj- és földgázmező eladásáról van szó.

Az üzlet értékét nem közölték. A legnagyobb kelet-szibériai olajmező a becslések szerint 900 millió hordónyi olaj és 50 milliárd köbméternyi földgáz tartalékot rejt magában. Az üzletet élénk vita kíséri, minthogy a Szurgutnyeftyegaz és az orosz természeti források minisztériuma között súlyos nézeteltérések vannak. A minisztérium ugyanis azt közölte, hogy bírósággal kívánja visszavonatni a Szurgutnyeftegaznak az olajmezőre vonatkozó jogosultságát.

A Szurgutnyeftyegaz problémái a minisztériummal

A Szurgutnyeftyegaz ideiglenes engedéllyel rendelkezik, amit tavaly októberben szerzett meg a minisztériumtól, majd decemberben bírósági végzéssel ezt az engedélyt sikerült a cégnek állandó engedéllyé átminősítenie. Eredetileg a Sahanyeftyegaz szerzett az olajmezőre kitermelési jogot 2001-ben, amikor egy aukción 501 millió dollárt ajánlott, szemben a második helyezett Surgutnyeftegazzal, amelynek ajánlata 61 millió dollárról szólt. A Sahanyeftyegaz azonban nem fizette ki az összeget, és a minisztérium ezért ruházta az ideiglenes jogokat a Szurgutnyeftyegazra.

A Gazprom terjeszkedik

Minthogy Irakban a konfliktus tovább húzódik, az olaj ára magas maradt tartósan, s ezt továbbra is élvezik a keleti cégek. Ennek tudható be, hogy még a világ legnagyobb gázipari vállalata, a Gazprom is bejelentette a napokban, hogy saját kőolajcéget létesít.

A Gazprom azért alapít olajtársaságot, mert négy-öt éven belül három-négyszeresére szeretné növelni olajkitermelését, ami a múlt évben meghaladta a tízmillió tonnát, gázkondenzátummal együtt. Mint a Vedomosztyi korábban hírül adta, a Gazpromnyeftet már ezen a nyáron létrehozták, kezdetben a földgázcég száz százalékos tulajdonú leányvállalataként. Mindamellett 2-3 három év múlva részvényeinek jó részét, legfeljebb 49 százalékát tőzsdei értékesítésre bocsáthatják, vagy stratégiai befektetőnek kínálhatják fel – mondta az orosz üzleti lapnak a Gazprom vezérigazgató-helyettese.

Alekszandr Rjazanov jelezte, hogy az új leányvállalat átveszi a Gazprom által olajcégekkel indított közös projektumokat, köztük egy Kaszpi-tengeri és egy Kara-tengeri olajlelőhely kiaknázását a Lukoillal, illetve az állami Rosznyefttel közösen.

Felfuthat a Lukoil

Ha már a Lukoilról esett szó: ez a cég lehet az egyik legfőbb haszonélvezője annak, hogy a gyorsan felfutó, és még gyorsabban gyengülő Jukosz leépíti érdekeltségeit. A Lukoil kedvező helyzetét mutatja, hogy egyik vezetője immár költséges befektetéseket hajt végre, például a futballvilágban. Szintén a Vedomosztyi című lap számolt be ugyanis arról, hogy Leonyid Fedun olajmilliárdos, a Lukoil alelnöke meg akarja venni a Szpartak Moszkva labdarúgóklubot.

A Vedomosztyi úgy tudja, hogy a mágnás – akinek a Forbes magazin 1,3 milliárd dollárra becsüli a vagyonát – a fővárosi egyesület részvényeinek 90 százalékát akarja megszerezni Andrej Cservicsenko elnöktől, mintegy 50-70 millió dollárért. Fedun vállalata, a Lukoil főszponzorként évente hárommillióval támogatja a kilencszeres bajnok Szpartakot, amely csak a tizedik helyen végzett a legutóbbi idényben. Ami a többi moszkvai csapat “olajpénzeit” illeti, márciusban Roman Abramovics, az angol Chelsea milliárdos tulajdonosa – egyben a Szibnyeft cégcsoport főrészvényese – jelentette be, hogy 54 millió dollárral szponzorálja a CSZKA-t, a Dinamónak pedig a Jukosz nyújt anyagi segítséget.


Ajánlott videó

Olvasói sztorik