A szerző szerint a magyarok amiatt szoronganak, hogy hol lesz a helyük a világgazdaságban, amelyben a legszívósabb versenyt Ázsiából, különösen Kínából diktálják a munkahelyekért és külföldi beruházásokért. A helyzet azonban ellentmondásos: Kína, a közép-európai bérek emelkedésének első számú haszonélvezője, kezdi “viszonozni a szívességet” azzal, hogy európai piacra szánt exporttermékeket állít elő ezekben az országokban.
Áldás vagy átok Európára
Miközben az Egyesült Államok a kínai munkaerőpiac elszívó erejétől retteg, Kína sokkal valóságosabb fenyegetést Nyugat-Európa számára. A szakszervezetek különösen aggódnak ettől a fenyegetéstől, hiszen az Európai Unió a legutóbbi időkben alacsony növekedést látott mind a nemzeti jövedelemben, mind a foglalkoztatottak számában. A külföldi szakértők ugyanakkor bíznak abban, hogy a tortából nemcsak Kínának jut elegendően nagy falat. Európa gazdag innovációs hagyományokkal rendelkezik – gondoljunk itt a Nokia, az Alcatel, az Ericsson vagy a Siemens fejlesztéseire, – a termelés jelentős része ezért továbbra is ezekben az országokban marad. Egy másik tényező is tompítja a kínai behatást: számos európai országban, köztük főként Franciaországban és Németországban az erős szakszervezetek és a szigorú munkaerőpiaci szabályozás megakadályozza az európai cégek amerikai társaikéhoz hasonlóan gyors elvándorlását. A kontinens politikai vezetői mindezek ellenére igyekszenek jó kapcsolatot kiépíteni az ázsiai országgal. Gerhard Schröder, német kancellár gyakorta látogat el Kínába, hogy olyan beruházásokat eszközöljön ki a német cégek számára mint például a német mérnökök készítette mágneses függő vasút Shanghai városában. A BMW, a DaimlerChrysler és a chipgyártó Infineon is megvetette a lábát Kínában. Sokak szerint a német export a tavalyi recesszió során főként az ázsiai eladásoknak köszönhetően nem esette drasztikusan vissza.
A lap Sárvárral példálózik, ahol 2001-ben a Flextronics nemzetközi óriáscég a Microsoft megbízásából Xbox játékkonzolokat összeszerelő üzemet létesített ezer új munkahellyel, de alig egy évvel később a termelést áttelepítette a magyar bérek töredékéért Kínába.
A Flextronics ma mégis több embert foglalkoztat Sárváron, mint amikor a Microsoft volt a megrendelője, ugyanis – váratlan csavarral – egyebek közt a kínai TCL International megbízásából gyárt európai forgalmazásra tévékészülékeket. A TCL 2002-ben megvásárolta a csődbe jutott Schneider Technology német elektronikai céget. A sárvári futószalagról ma Schneider-televíziók gördülnek le.
Újraéledő partnerség?
Medgyessy Péter magyar miniszterelnök nemrég delegáció élén Kínában járt, hogy Magyarországot olcsó termelési költségű gyártóberuházások helyszíneként hirdesse olyan kínai cégek számára, amelyek Európába szeretnének exportálni. Üzenete – írja a szerző, Mark Landler – egyszerű volt: Európa május 1. után egységes piac lesz, a kínai cégek elkerülhetik a magas importvámokat, ha termékeiket vagy azok egy részét a kibővült unión belül állítják elő.
A lap idézi Spanyik Pétert, a Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Kht. (ITD Hungary) egyik vezetőjét, aki szerint Magyarországnak nem szabad Kínával a bérek terén versenyeznie, de stratégiai partnerként együttműködhetnek. Spanyik arra számít, hogy egyre több kínai cég fog megtelepedni Magyarországon, és megjegyezte, hogy a Bank of China nemrég fiókot nyitott Budapesten.
Czirják László magyar-amerikai beruházó a lapban megjegyezte, nem ez az első eset, hogy Magyarország így jár el, hiszen a kilencvenes évek elején az amerikai cégeknek ajánlkozott hátsó kapuként az Európai Unióba való bejutáshoz, és nem is sikertelenül. A cikk emlékeztet arra, hogy Budapesten mára virágzó, mintegy húszezer főt számláló kínai közösség telepedett meg, amely a legnagyobb Közép-Európában.
